Miután azt hittem visszakaptalak (18+) Második rész

~ Ötödik fejezet

Jelen (Dazai Osamu)

- Neked tényleg ez az élet kell?
- Miért ?neked nem?
- Túlleptünk egymáson.. de valszeg sosem leszünk képesek végignézni azt hogy mással vagyunk. - mondta komolyan.
- Most mitől változott meg így a hangnemed? - néztem mélyen a szemébe.
Nem felelt semmit csak vállat vont. - ja és egyépként boldog születésnapot.
Mondta köszönés képpen.

Igaz is... teljesen elfelejtettem hogy ma van a szülinapom..amit egyépként mindíg Chuuyával ünnepeltem.. nélküle ... elképzelhetetlen lett volna

- Kurva életbe!  - Rugtam meg idegessègembe az egyik wc-ajtót  miután magamra maradtam.
- Dazai? Nyitott be Sofi.  - Jól vagy?
- Nem.. -  Valottam be.
- Szeretnéd hogy beszéljünk róla? Az a fiú előbb ..kishíján. Nekem jött... róla van szó igaz?
- Bólintottam.  

Szegény lány arca egy pillanatra elsápadt de nem menekűlt el.
- Ő az...ugye? - kérdezte.
- Ő ... - morogtam..  
-  Ismerős érzés.. - hajtotta le a fejét.. szeretni valakit aki nem szeret viszont.. rosszabb mint bármelyik kábítószer .
- Sajnálom.. de én hàrom nap alatt nem hiszem hogy...
- Nem rólad van szó.. persze kedvellek.. és szeretlek.. viszont van valaki aki mindennél fontosabb.
Kérdően néztem rá de csak megrázta a fejét.
- Hidd el unalmas egy  történet és te most jobban érdekelsz. 
Mielőtt belekezdtem volna kifújtam a levegőt. Még soha senkinek sem meséltem ilyen nyíltan az érzelmeimről de talán ez majd segít.

- Nakahara Chuuya... ígyy hívjàk.. eleinte csak együtt dolgozunk.. de utána ő lett életem szerelme ezt bátran kijelentem.  Előtte persze tetszettek nők is de Chuu túlságosan elérhetetlen volt. Mindig veszekedtünk. És talán a makacssága vonzott hozzá ennyire . 

Sofinak vègűl mindent elsméltem .  A gyógyszertúladagolásoktól kezdve a drágakövekig mindent.  Mire befejeztem
Màr folytak a könnyei.
- Te .. miért űlsz meg mindig itt? - törögette a szemét.  
- Hogy tessék?
- Menj utána!!!! Ne legyél màr idióta!! Menj utána!!! - hüppögott.  Annyira sírt hogy meg kellett nyugtnom.

- Hé... semmi gonnd...- simogattam a hátát.
- Menj már utána. -ismételgette magát  -
- Azt nem tehetem.
- De hát ő még mindig.. Dazai.. szerintem nála van a gyűrű másik fele!! igaz letagadta de.. nála kell lennie!!
- Gondolod? - Ráncoltam a szemöldököm
- Nem gondolom hanem tudom!!
- Chuuya már más ember lett...
- Ez erthető azok után amin keresztűl ment de figyelj... ezt még jóvà teheted csak ne
hagyd elmenni.  

Talán egy 10 perc tétovázás után feltápázkodtam.
- Hódítsd vissza! - kiáltottt utánam Sofi. Ő szerintem jobban örűlt neki mint én. Mert bennem azért volt egy kis félelem.

Dazai 🐵 : Még a közelbe vagy?

Írtam az üzenetet.

Chuu❤️:  Miért érdekel?
Dazai🐵: Beszélnünk kell!! 
Chuu❤️:  Miért beszélnék veled?
Dazai🐵: Csak adj öt percet!

Amikor odaértem a megbeszélt helyre szívem szokásasan nem bírt magával.   És  őrűlt üzemmódba kapcsolt

- Miért zaklatsz?  - lökte el magàt a faltól köszönés képpen.

- Beszéljünk..  - léptem hozzá közelebb . Màr nyitotta volna a szájàt de közbeszóltam.  - Ha lehet vita nélkűl....

- Veled nehéz úgy beszélgetni hogy nem húzom fel magam közbe.
- Tudom de azért próbáld meg..  - Mi történt velünk? - kérdeztem komolyan.
- Mégis mi történt volna? - Minden Dazai... - Minden..  mi ketten.... passzolunk... de úgy tűnik mégse..
- Minden veszekedés után erőssebbek vagyunk.
Érted?

- Ohh az életet mégis idegesítjük ezért nem akar minket együtt látni!!!
- Akkor szarjuk le!!  Egy rossz forgatókönyvet adott a kezünkbe de írjuk át ...írjuk át a sorokat... 
- Hányszor próbálkoztunk már vele....-sóhajtott.
- Sokszor de ha rólad van szó.. mèg szászegyedjére is újraírnám..

Folyt.köv.