Miután azt hittem visszakaptalak (18+) Második rész

~ Hatodik fejezet

Jelen (Dazai Osamu)

- Ohh az életet mégis idegesítjük ezért nem akar minket együtt látni!!!

- Akkor szarjuk le!!  Egy rossz forgatókönyvet adott a kezünkbe de írjuk át ...írjuk át a sorokat...  - erősködtem.

- Hányszor próbálkoztunk már vele....-sóhajtott.
- Sokszor de ha rólad van szó.. mèg szászegyedjére is újraírnám..
- Chibi.... - szorítottam meg a kezét... de mire mondhatott volna bàrmit hirtelen elvesztettem az egyensúlyomat. Mi a franc? Stabil talajon mègis hogyan veszthetem el az egyensúlyomat? - Amikor újra egyenesen álltam dühösen forgtani kezdtem a fejemet.

Merthogy valaki fellökött.

- Hé! Te ott!!! Léptem oldalra. És egy rántással visszahúztam a gyereket aki nekemjött . - Talán vak vagy kölyök? - Néztem le mérgesen a sràcra aki igazából a fiam lehete .
- Sajnálom de most sietnem kell.. - Próbàlt szabadúlni a szorításomból. Közben pedig kétségbeesetten nézegetett a hátam mögé.
- Mivan? Csak nem menekűlsz valaki elől? - követtem a tekintetét.
- Még jó hogy menekül. - Nyúlt bele - Chuuya a fiú zsebeibe ahonnan előszedett egy csomó lopott ételt.
- Add vissza! - kapott utána de Chuuya feltartotta a zacskókat a magasba. -
- Azt felejtsd el öcsi.

- De nem magamnak lesz.. - Erősködött a fiú.
- Akkor? - pillantottam rà lekezelően.
- Az egyik baràtomnak... ma van a szülinapja.. és megígertem neki hogy szerzek neki Mochit. ..
- Nagyon fontos lehet neked. - mondtam
flegmán.

- Igen...kérlek engedjek tovàbb.. több esélyem nem lesz kiszökni.
- Honnan? - faggata Chuuya.
- Az árvaházból.. ma a fő felügyelő távol van a többitt megtarthatjátok csak a Mochit ne..
- Ezzel nem laktok jól....
-Tudom... de ha legalább egy kicsit látnám mosolyogni őt akkor még az éhhség se zavarna annyira.

Amikor ez a mondat elhangzott a szájából Chuuyával összenéztünk. Majd miután szemkontaktussal megbeszéltünk mindent újra a gyerekhez fordúltunk.
- A lopás akkor sem helyes. - guggoltam le hozzá. - És ahhoz hogy ezt megértsed mindent vissza kell vinned oda ahonnét lenyúltad.

- Végre megvagy te kis tolvaj!! - teperte le szegény kölyköt egy nagydarab melák. - Már emelte volna az öklét törékeny arcához de Chuuya előbb kapcsolt. Egy rugással elintézte a férfit .
- Mit véditek? - ez a szaros hetek óta lop a boltomból!!
- Hetek óta? - vontam fel a szemöldököm.

- Úgy van.. A kis geciláda kifosztotta a fél raktáramat.. akármit mondott nektek az nem igaz.... ez egy hazug semmirekellő.
- Nos... ha nem nézzük meg a boltot akkor a te állítasod is hazugság.
- Kik vagytok ti? - Nyomozó vagyok ő pedig a társam - léptem előre mire Chuuya benyögte volna hogy ő pedig a Dokkmaffia ügyvezetője . Mellesleg korábban ő volt felelős az ékszercsempészetért is ami most nem lenne egy jó ponnt.
- Vagy úgy.. akkor.. jàrjunk ennek az ügynek utána.. - ragadta meg a pasas a gyereket és felhúzta a földről.

A boltos balhé gyorsabban véget ért mint gondoltam
A kölyök tényleg lopott de amikor odaértünk több gyerek is kiszaladt egyszerre a raktárból így a fiú egy egyszerü bocsánatkéréssel és kis majd egy kis kisegítő munkával elintézte a dolgot.

- Talán.. erőssebb zárat kéne tennie az ajtóra.. - Mondtam köszönés képpen. A férfi csak morgott egy sort de a kölyök utánunk szaladt..
- Köszönöm...- Hajtotta le szomorúan a fejét.
- Gondolom még éhes vagy.. - mértem végig.
- Hát én... - Jött zavarba.
- Na gyere.. - intettem a kezemmel. - mára a vendégem vagy.

Éreztem Chuuya fagyos pillantását a hátam
mögött de nem igazán foglalkoztam vele.

- Jössz te is... súgtam a fülébe amikor elindúltam a legközelebbi kajálda felé.

Folyt.köv.