- Csókólóztál már? - tettem fel egy újjabb kérdést. Chuuya ekkor meghúzta az üveget. - Szóval nem. - nevettem ki. - Hé azért haddj nekem is . - Kaptam a Vodka után . Csak a nagy lendülettől véletlen a fiúra estem. - Aú. - Nyögött fel. Hülye vagy? - Mordúlt ràm. De ekkor találkozott a tekintetünk. Mennyire haragudna ha most megcsókolnám?
- Menjünk lökött le magáról ,bár allig bírt megállni a lábán. - Amúgy te vèletlen nem vagy valami màgus? - kérdeztem hirtelen mikor a lakásom felè sétáltunk. - Szerencsére nem. - nevetett fel. - Kár.. - Miért? - Azért mert ... - fordúltam felè és egy laza mozdulattal a falhoz löktem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Túlságosan elvarázsoltál... - suttogtam a fülébe. - Szerintem meg túlsàgosan részeg vagy.
Igaza van ilyet józanúl eszem ágába se jutna mondani. - Szeretnél valamit? - Igen a telefonszámodat. -mosolyogtam rá - Azt ki kell érdemelni. - lépett arrébb. - És mivel érdelemelhetem ki? - Az titok. Meg egyépként ezek a szövegek az angyalkáidnál beválltak? - Valamelyiknél igen. - Hàt nálam nem jártál sikerrel.
Mivel elbeszélgettük az időt fel sem tűnt hogy megérkeztünk hozzám. - Van kedved bejönni? -Nem adod fel igaz? - Nem sajnos már megláttalak. - Vontam meg a vállam. - Jó éjt Dazai.
Nakahara Chuuya attól a naptól kezdve megfertőzte a gondolataimat. És amikor együtt dolgozunk minden alkalommal bepróbálkoztam .
- Mit csinálsz este? - Pihenni terveztem. - jött az unott válasz és ez mennt hónapokig. Esélytelen volt a közelébe kerűlni akárhányszor próbálkoztam mindig nagyon csúnyán ki lettem offolva . Ami kicsit fájt az egómnak. Ezért öt hónap kínlódás után jobbnak làttam ha elengedem a dolgot. Így kötöttem ki valami random kocsmába egy lánnyal aki jóval időssebb volt nálam. Aznap töltöttem be a tizenhat-ot. A lány pedig ponnt a tizennyolcat. Szóval nem kellett azon aggódni hogy kiadjàk-e az alkoholt vagy nem. - Akkor boldog születésnapot nekünk!!! Tartottam fel vigyorogva Whisky-m et. De legbelűl most valahogy jobban esett volna az olcsó undorító ízű vodka amit Chuuyával ittunk. - Nem ízlik? - kérdezte a lány akit egyépként Camlia-nak hívtak vagyis remélem Camila. - De nagyon jól eltaláltad. Ez a kedvencem. - Egyépkent Dazai.. te csináltad már? Kérdezte keresztbe tett lábakkal miközben unottan a körmét kapargatta.
- Nem- feleltem hatàroztottam mert ezen nincs mit szégyelni. Remélem nem az lesz a következő kérdése hogy.... - És velem kipróbálnád? Előzte meg a gondolataimat. Jajj ne.. ne ne ne ne NEM! - Hát... én... - tűnődtem el ,de ekkor véletlen az ajtó felé pillantottam. És tekintem azonnal odatapadt .
Piros ing , mellkasán csatok keresztezték egymást. , Bő nadràg nyakán az ikonikus "öv". , bakancs. És egy bőrdzseki meg az elengedhetetlen kalap amiket éppen a fogasra akasztott. Ahogy megpillantottam őt pupillám kitàgúlt és a szívem majdnem kiszakadt a hejéről . Te jó èg......
- Mi van szellemet láttál? Zökkentett ki Camila a bambulásból. - Éppen azon gondolkoztam hogy kipróbálnám e veled. -Hazudtam. De fél szemmel mèg mindíg a vöröst követtem . - És mire jutottál? - Talán... lehet róla szó. - Aha.. szerintem akkor mondj ki ilyesmit ha biztos vagy benne.. - De én biztos vagyok benne! Emeltem fel a hangom amire Chuuya észrevett. Remek... tekintetünk egy pillanatra találkozott de amint Camila a nyakamba akaszkodott elrántotta a fejét... - Akkor hozok neked még egy kört. Nyomott egy puszit az arcomra. Itt a lehetőség...amint Camila magamra hagyott szememmel újra megkerestem a fiút és határozottan elindúltam feléje. Ezt most nem szúrhatom el.
