- Nem akarok kerítő lenni. Még csak tizenhárom éves vagyok. Ezt megoldanátok a segítségem nélkűl? Mindketten bejöttök egymásnak nem? most ezt mit kell tovább ragozni?
Pislogás nélkűl meredtünk a kölyökre. Merész gyerek az egyszer biztos .
A gépünk Yokahamába csak delután indúlt vissza. Kicsit izgúltam a többiek reakciója miatt de szerintem Nick-et kedvelni fogják. Egyedűl Fukuzawa és Kunikida tudta hogy örökbe fogadtunk egy fiút. Szóval nekik annyira nem lesz meglepetés .
Már javában a felhők felett repűltünk amikor óvatosan oldara pillantottam. Chuuya ott aludt mellettem. Kalapja félig eltakarta az arcát . Kimerűlt volt . Pár percig figyeltem és akkor eszméltem rá hogy én mennyire szerencsés vagyok.. Elmosolyodtam.. Abban a pillanatban nem is gondoltam arra a furcsa telefonhívásra Mori-tól.
Sok a megválaszolatlan kérdés de talán azok még várhatnak. Nick a másik oldalamon bámúlt ki az ablakon és amikor meglátta Yokahamát alattunk felkiáltott. - Végre! - Tapasztotta tenyerét az ablakra. Úgy rácsodálkozott a városra minta valami hihetetlen dolgot látna. Bár ha úgy vesszük neki tényleg hihetetlen volt.
Miután landolt a gép arra már Chuuya is félbredt . - Azt hiszem elaludtam a nyakam.. - morgott magába két ásítás között. - Majd otthon megmasszírozom - kacsintottam rá. - Lehetne hogy pár percig abbahagyjátok a flörtölést? - fordúlt felénk Nick. - Nem akarom magam gyertyatartónak érezni. - Nick családtag vagy... nem leszel sosem gyertyatartó. - mondtam neki komolyan.
Megkerestük a bőröndöket majd átverekekedtünk magunkat a reptéren . odakinnt már Atsushi és Kunikda várt ránk. - Miért van itt a fél iroda? - szisszegte Chuuya miközben feléjük közeledtünk. - Hiányoztam nekik. - Dazai- San!!!! - Támadott le Atsushi . úgy ölelt hogy allig kaptam levegőt. - Te vagy Nicholas? - Hajolt le a fiúhoz közben Kunikida. - Igen de hívj csak Nick-nek. - Mutatkozott be . - Szeretnéd hogy.... - Nem!! Válaszolt Nick helyett Chuuya és brirtoklóan a vállára tette a kezét. Hú ilyenkor úgy megcsókolnám őt... - Tömegközlekedéssel megyünk haza. Gondolom szeretne kicsit várost nézni ti mehettek kocsival. - A bőröndöket akkor adjátok ide Dazai? - Hàt én... - néztem Chuuyára majd a kölyökre. - Maradj csak.. gondolom úgy is van mit megbeszélni. - Te vagy a tigris? - szegezte Nick Atsushi felé a kérdést. - Ezt honnam tudod? - döbbent le Atshusi - Tudtam hogy elfogod majd mondani. - vont vállat - Mi? - lepődött meg. - Pontosan egy óra múlva. - Ez a különleges képessége. Már rég egy órával előrébb van fejbe mint mi . - magyaráztam.
*****
- Ezt jól átgondoltad? - kéredze Kunikida amikor leparkolt hogy megigyunk valamit. - Nick-re gondolsz? Bólintott. - Igen.. Rendes srác. -Tizenhárom éves persze hogy az.. de majd serdülni fog. Mit kezdetek egy kamasz kölyökkel? És Nakahara? - Mi van vele? - Mit fogsz csinálni ha Nakaharának el kell mennie egy kis időre?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Tessék? - néztem rá furán. - Az hittem Mori elöszőr titeket keresett. - Reggel tényleg telefonált de Chuuya nem beszélt vele sokat. - Kunikida mi folyik itt? - Basszus.. nem is tudsz róla? - fehéredett el az acra. - Nem... mert nem monnd senki semmit! - Csattantam fel .
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Huhhhhhhh. - fújta ki a levegőt. - lehet hogy ezt Nakaharának kéne elmondania.. - Kunikida.. - Ha már belekeztél akkor fejezd is be! - Nem... ezt vele beszéld meg.. én annyit mondok csak hogy B kutatóközpont .
Amint elhangzott az épület neve szájából azonnal hívtam Morit. - Dazai? - Beszélj különben nem lesz jó vége! - kezdtem köszönés képpen.
