Várva várt szerelem

Tizenharmadik rész: második fejezete

„Értsd meg, hogy nem tudom elfelejteni a tegnapi csókunkat." Ez volt az a mondat ami után tudtam, hogy csak rossz következhet be. Mindent elrontottam, és bárcsak Jasonre kenhettem volna, de ez az egész az én saram volt. Ha nem hagyom, akkor, hogy megcsókoljon...ha több erőm lett volna ellenállni...ha aznap suliba megyek a két fiú nem találkozik... Túl sok "ha" volt a fejemben, teljesen értelmetlenül, ugyanis a történtekkel nem tudtam mit kezdeni. Ami megtörtént az megtörtént.
Ám arra egy pillanatig sem gondoltam, hogy a dolgok ezerszeresen rosszabbak lesznek, mint voltak ugyanis ami Jason betoppanása után történt... szörnyű visszaemlékezni is rá.
...
-Ez igaz?-kérdezte egy pillanatra rám pillantva Tim.
-Igen, de megtudom magyarázni.-kezdtem volna bele abba, hogy miért csókoltam meg a volt barátomat és ezt miért titkoltam el előle, ám abban a pillanatban megtörtént az amitől talán legbelül féltem, de nem hittem, hogy valóra válik. Tim mint egy dühös bika neki rontott Jasonnek és egyenesen a falnak nyomta majd elkezdte ütni. Lesokkolódtam, nem jött ki egy hang sem a torkomon.
-Te komolyan megcsókoltad a barátnőmet? Most véged!-mondta Tim miközben folyamatosan ütötte Jasont ahol tudta. Jason először szintén lesokkolódhatott, ugyanis különösebb reakciója nem volt a kezdeti ütéseknél. Majd Tim szavait hallva feleszmélt,  és mint egy reflex szerűen jött érzés egy erős ütést mért Tim gyomrába, amitől a fiú kicsit megrökönyödött és hátrább lepett néhány lépést, ekkor Jasonnek volt elég ideje felkészülni és öklösök sorozatát adta le Tim arcán. Az egész olyan durva, hogy most is nehezen tudok visszaemlékezni rá. Visszatérve a két fiú, mint két megkergült állat, úgy verték egymást először kék-zöld foltosra, majd megjelentek az első vércseppek is. Sok idő kellett mire sikerült feleszmélnem a bambulásomból. De ja vu érzésem támadt. Ez az egész pont olyan volt mint amikor a suliban Jason a végzős haverjával verekedett, a mostani helyzet viszont jóval más volt, ugyanis mindkét fiú nagyon fontos volt számomra. Amikor teljesen feleszméltem mi is folyik körülöttem rögtön odasiettem hozzájuk azzal a tervvel, hogy ha majd én elég közel odamegyek és megpróbálok beszélni velük, biztosan abbahagyják majd a verekedést. Sajnos tévedtem...és jó nagyot
-Jason, Timothy elég legyen!-kiáltottam el magamat, amikor a két fiú mellé értem, majd folytattam.-Mit gondoltok állatok vagytok, hogy...-a mondatom közepénél voltam amikor is hirtelen egyik pillanatról a másikra egy erős ütést éreztem, ami annyira váratlanul ért, hogy a földre estem az ütés következtében. Abban a pillanatban egy erős fájdalom nyílalt bele a jobb arc felemre aminek következtében azonnal odakaptam a kezemet. Ennek nyoma lesz. Kellett egy kis idő akkor mire sikerült felfognom mi történt velem. Az egyik barom behúzott nekem egyet! Bizonyára ők sem számítottak ilyen fordulatra, ugyanis kellett nekik egy kis idő mire rájöttek mi történt, majd egyszerre kiáltottak fel:
-LISA-mondták duóban. Kettejük közül Tim volt a gyorsabb és rögtön felsegített a földről.- Jól vagy Lizzie?.-kérdezte tőlem.
-Tudod voltam már jobban is.-mondtam dühösen neki. Tim ekkor dühösen Jason felé fordult.
-Gratulálok Jason!-mondta Jasonnek.- Először manipulálod a barátnőmet, és ráveszed, hogy megcsókoljon, majd arcon csapod. Ehhez csak gratulálni tudok.
-Manipuláltam? Te tényleg azt hiszed, hogy manipulálnom kellett ahhoz, hogy megcsókoljon?-kérdezett vissza Jason. -Tudni akarod kicsi Tim, hogy akkor és ott mi történt valójában?.-kérdezte mosolyogva Jason. Abban a pillanatban én ijedten ránéztem. Tudom tudom gyávaság volt a részemről, de nem tudtam mást tenni. Féltem, hogy ha Tim megtudja az igazat egy életre megutál, azt pedig nem akartam mert egy részem rettentően szerette. Jöhetne a kérdés, hogy csak barátság, vagy szerelem szeretete volt. Nem tudnám megmondani. Amit akkor biztosan tudtam, hogy nem akarom elveszíteni emiatt Timet. Ekkor könyörgően Jasonre néztem, hogy mielőtt kimondja amit akar, előtte gondoljon rám és a boldogságomra. Ami igaz ő volt leginkább, de ebbe most nem mennék bele. Ekkor úgy láttam sikerült Jasonre hatnom, ugyanis abban a pillanatban nem azt mondta amit tudom először akart mondani. Egy részem utálta emiatt, mert véget vetett volna egy hazugságnak, egy részem viszont hálás volt neki, amiért falazott miattam. -Az az igazság, hogy erőszakos voltam. Akaratán kívül Lisának, hozzá nyomtam egy falhoz és megcsókoltam. Tudom nem kellett volna, mert barátja van, de nem tudtam ellenállni neki. Azért is jöttem ide ma, hogy bocsánatot kérjek amiért ekkora seggfej voltam.-mondta ki Jason, amin én teljesen leskkolódtam. Majd még egy valamit hozzá fűzött. -Héj Lisa, ne haragudj. Ja és te se haragudj Tim, meg ezért a verekedésért se. Néha elveszítem a kontrollt. - Tim ezután kissé haragosan majd megértően nézett Jasonre, és haveri stílusra váltott.
-Semmi gond Jason. Tudod megértelek, hiszen sokáig voltál együtt Lizzievel nehéz lehet elengedni. Tudom milyen érzés, nekem is nehéz volt, és nem hiszed el, most mennyire boldog vagyok, hogy visszatudtam jönni és annál szerencsésebb, hogy adott egy esélyt ez a gyönyörű lány.-mondta Tim, majd rám nézett, mosolyogva én pedig vissza mosolyogtam rá. Ha mosolyogtam, akkor mégis miért volt keserű íz a számban?
-Akkor szent a béke?-kérdezte Jason is haverosra váltva a stílust? Majd kézfogásra nyújtotta a jobb kezét Timothynak. Tim egy kicsit gondolkodott, bizonyára azon, hogy ez nem-e egy trükk, és ha most megfogja Jason kezét, az nem fogja e a földre rántani, hogy behúzzon neki. Végülis bízott a fiú a másik srác kedvességében és kezet fogott Jasonnel. Egyszerűen lesokkolt a látvány. A két srác akik közül az egyik a barátom volt, a másikkal pedig megcsaltam őt, egy nagy verekedés után aminek én voltam a fő oka, és engem is sértett, hirtelen ez a két srác kezet fog a házamban. Ha ezt valaki más mondta volna, azt hittem volna, hogy csak viccel, viszont úgy, hogy a szemem láttára történt úgy semmi kétségem nem volt afelől, hogy igaz. -Akkor én most megyek, még sok dolgom van, sziasztok.-mondta Jason majd kiment az ajtón. Amint Jason elment, Tim felém fordult mosolyogva, majd megszólalt:- Lizzie, ez volt a baj? Ezt nem merted elmondani? Ettől igazán nem kellett volna tartanod, hiszen tudod, hogy velem bármit megbeszélhetsz.-mondta őszintén a szemembe nézve, amitől legszívesebben elsüllyedtem volna a föld alá amiért ezt teszem vele. Legbelül azt kívántam Jason bárcsak mást mondott volna, bárcsak elmondta volna az igazat arról mi történt kettőnk között, akkor legalább nem tudnék több fájdalmat okozni Timnek. De azzal, hogy nekem falazott, azzal egyrészt megnyugodtam, hiszen Timmel még mindig együtt vagyunk, másfelől viszont a bűntudatom egyre jobban nőtt. A fenébe Jason!
...
Aznap este Tim nálunk aludt (nem, nem történt semmi olyan, jézus csak 16 vagyok!!). Egy dologra mégis rájöttem akkor, hogy holnap mindenképpen beszélnem kell Jasonnel erről az egészről!