Várva várt szerelem

Tizenötödik rész

„-Tehát összefoglalva a dolgokat Lisa, itt csak egyetlen egy kérdés van: Jasont vagy Timet választod?-kerdezte Emily erősen a szemeimbe nézve."
...
Lefagytam. Fogalmam sem volt mit kellene most mondanom. A kérdés valódi volt, ahogy a szituáció is. Nem hittem el, hogy valaha ilyen helyzetbe kerülök még a legjobb barátnőim előtt is. Pedig ez volt a helyzet . Választanom kellett. És habár az első pillanatban amint elhangzott a kérdés tudtam kihez húz a szívem, mégis úgy éreztem megkellett bizonyosodnom róla, hogy ő is így érez.
-Megkell találnom Jasont.-mondtam a lányoknak határozottan. Ők pedig mint akik értik a dolgot elmondták Jason melyik teremben van ( néhány perc elég volt, hogy kiderítsék. Mit ne mondjak valódi Totally Spiesos lányok, vagyis írtunk Nathnek, de nevesszünk el a részletekben ).
Amint a számomra lényeges információ kiderült, azonnal a teremhez futottam. Megálltam egy pillanatra, ugyanis az ajtón ez a felirat állt : Spanyol terem. Milyen irónikus...visszatérve a gondolataimból, már éppen kinyitni készültem az ajtót, amikor valaki rátette a kezét az enyémre ami a kilincsen volt. -Te mégis mit művelsz itt?-kérdezte Jason, a hátam mögül. Egész közel volt, éreztem az illatát is. Szokásosan elbűvölő volt. Egy pillanatra elvesztem benne, ám ő visszarángatott a valóságba. - Lisa hahó! Mit akarsz a spanyol teremnél, ahol éppenséggel nekem lesz órám?-kérdezte ismét. Nem néztem rá idáig, ám erre a kérdésére muszáj volt megfordulnom, és felé nézve válaszolnom. Elmosolyogtam, majd megfordultam: -Szerinted még mit műv...-elakadt a szavam. Jason arca egyenesen az én arcomba csapódott de nem ettől akadt el a szavam, hanem attól amit az arcán láttam. Tele volt kék zöld foltokkal mindenhol, ezenkívül az ajak felszakadt. Mondhatnánk azt, hogy lehet a tegnapi verekedéstől, de nem. Ugyanis pontosan emlékszem, milyen volt az arca, és ennyi seb nem volt rajta. Máshol szerezte. A mostoha apja! Ezután a tekintetem a testére tévedt pulcsi. Nem szokott különösebben hordani pulcsit, még télen se. Az nem lehet, hogy fázik, vagy változtat a szokásain. Eléggé ismerem, hogy tudjam más miatt van. Volt egy elméletem amiben biztosnak kellett lennem! Hirtelen ötlettől vezérelve erősen ráfogtam a csuklójára. Ekkor Jason elrántotta a csuklóját, majd rám mordult. -Megőrültél?-kérdezte dühösen. Nyilván tudnék erős is lenni és úgy rászorítani de ez nem az volt, éppenhogy csak megfogtam, és a tegnapi verekedésen a csuklója még teljesen rendben volt.
-Ő tette?-kérdeztem dühösen. Jason értetlen arcát látva, nem haboztam és felhúztam a pulcsijának ujját. Egy hatalmas zöld folt fogadott ott. Tudtam én!  -Jason, ő tette ezt?-kérdeztem idegesebben. Az aki ilyet tesz egy másik emberrel, az nem lehet más,  mint egy szörnyeteg. Jason viszont továbbra sem válaszolt. -Könyörgöm válaszolj!- mondtam egyre idegesebben.
- Igen ő volt az.-mondta a szemeimbe nézve. Úgy nézett rám, mint aki hibás ezért. Ugye nem miattam van?
-Miattam?-tettem fel félve a kérdést.
-Én inkább azt mondanám, hogy nem volt neki szimpatikus, hogy bevert képpel mentem haza, ezért gondolta megtanítja, hogy a rossz viselkedésért milyen büntetés jár.- Tehát miattam van. A szívem egyre hevesebben vert, és legszívesebben a nyakába borultam volna. Nemcsak azért, mert az én hibámnak éreztem ezt az egészet, hanem azért is, mert tudtam szüksége van rám. Nem érdekel Tim, lehet, hogy szeretem, lehet, hogy nem akarom megbántani, de nem úgy szeretem. Ez a fiú viszont aki velem szemben áll, miattam néz ki úgy ahogy, és hiába próbálnám tagadni, őt teljes szívemből szeretem. Mindig is szerettem, még akkor is amikor gyűlölni próbáltam. A kezem mintha nem tudnám irányítani, elindult Jason felé, ám ekkor Jason elkapta a kezemet. Megijedtem. Azt hittem hagyni fogja, hogy hozzáérjek, ám tévedtem.
-Ide figyelj Lisa, a csók az hiba volt, ahogy az is, hogy tegnap elmentem hozzád. Hibát követtem el, de ez többet nem fog előfordulni.-mondta majd elengedte a kezemet. Azt hittem, ott helyben összetörök a szavai hallatán. Mi az, hogy hiba volt? Nem, ez nem lehet Jason szeret engem igen szeret. Ez biztos. Akkor azt hittem az a legrosszabb amit mondhat, de ami utána jött, méginkább a szívembe mart.- Különben is,  nemsokára elutazok.-mondta ezt már a szemeimbe se nézve.
-Mi? Hova, és kivel, és mégis mikor? Ugye nem azzal az őrült nevelőapáddal?-akadtam ki teljesen.
-Megnyugodhatsz a saját apámmal megyek, tudod a tegnap volt a határ, miután anyám barátja szétvert , hazamentem az apámhoz, és mindent elmondtam neki. Dühös volt rám, mert nem szóltam neki korábban. Aztán mondta, hogy távoltartási végzést kérünk a pasas és anyám ellen is. Tudod ellene, figyelmetlenség miatt, plusz mert hagyta, hogy a saját fiával ezt tegyék.-magyarázta nekem a dolgokat Jason. Majd hozzátette nevetve:-Végre jogilag is megszabadulok attól a nőtől.
-Ha lesz távoltartási, miért mentek el?-kérdeztem értetlenül.
-Az apám szerint ránk fér, egy kis szabadság a történtek után. Kell a környezet változás, plusz ő ezt egyfajta apa-fia programnak tervezi.
-És hova mentek, és mégis mennyi időre?-szegeztem neki a lényeges kérdéseimet, de közben idő volt. Becsöngettek, és habár nem úgy ismertem meg Jasont, mint akit ez valaha is zavart, mégis abban a pillanatban jó ürügynek tűnt számára, kibújni a kérdéseim, és az én társaságom alól.
-Most mennem kell Lisa.-mondta majd elhaladva mellettem bement a terembe. Én pedig csak álltam ott lefagyva, a remegett információ tömeg után.
Úgy mentem oda, hogy megmondom neki nem érdekel a múlt, nem érdekel a jelen én vele akarok lenni. Nem kérdés számomra, hogy a "Tim vagy Jason" válasz lehetőségek közül egyértelműen, gondolkodás nélkül őt választanám. És meg is tettem gondolatban, viszont ezt neki nem tudtam  elmondani. Emiatt pedig fájt a szívem, mert nem tudtam, a "nemsokára" mit takar...