Életem leghosszabb másodperce

A szigetfesztiváli fellépés

Helyszín: - Budapest, Szigetfesztivál -

Időpont: - 1998. Augusztus 9. -

A Szigetfesztivál mára már igen népszerű zenei fesztivál az ország körében, de külföldi emberek is megtalálhatók. A zenei előadók közt vannak magyarok és külföldiek, ezért nem is csoda, hogy a Rammstein is a külföldi előadók táborát ékesíti. Így volt ez 1998. Augusztus 9.-én mikor is ők is jelen voltak a szinpad mögött és készültek a nagy pillanatra. Pár pillanat választotta el őket a kezdetektől. Addig is egymás hátára tették a kezét egy kört alkotva. Till bátorítja őket minden szóval.

Till: - Bízzunk egymásban. Így nem fog történni semmi baj. Minden jó lesz. Szuperek vagytok már most is. Sok sikert fiúk a szinpadon nektek. A legjobb formátokat hozzátok. Amit csak ki tudtok azt hozzátok ki. Mindent kívülről fújunk már. Kápráztassuk el a közönséget. Na egy csapat kiáltás? -

Majd egymásra pakolták egy kezüket és a torkukból kiabáltak egyet. Szerintem még a világ másik felén is hallották. A szinpadról már szólították a csapatot és mindenki a helyére be is állt. A koncert elkezdődött. A nézők hangosan újjongtak nekik, mikor elkezdtek énekelni és játszani a hangsszereken. Majd Till hangja árasztotta el az egész néző teret. A szinpad mögül az emberek is élvezték a játékot. De viszont ezek áramra voltak kötve és valami történt, mert egy nagy áram ütést éreztek. Az izmaik megrászkódtak. Mindenki egy fénylő világosságot látott a szeme előtt és egy pillanat alatt egy másik teret láttak néző, szervezők és dolgozók nélkül. Valami elektromos hiba következtében kerülhettek ide. Elájultan voltak a földön és lassacskán mindenki föl kellt. Mindenük fájhatott valamennyire. Az óbudai szigeten voltak, ahol meg volt rendezve ez a program. Minden más volt. Mindenki szaladt a másikhoz, hogy hogy van mikor felébredtek és segítettek egymásnak. Mindenki Tillt kérdezte mi történt és hol vannak. Till erre aggódva reagált.

Till: - Nem tudom, mi történt srácok, de úgy hiszem ez még Budapest, hisz ahogy körbe néztem ugyan az a környék, mint ahol voltunk csak egy kicsit megváltozott körülöttünk a világ. Tudtok sétálni? Meg vagytok biztos? Mert akkor elmehetnénk valamerre segítséget kérni. -

A többiek csak bólogadtak. Oliver és Schneider ült még a földön. Ők feltápászkodtak és elindultak segítséget kérni a helyzetükre meg hogy hogy juthatnak vissza a koncertre. Meg hogy meg tudják, hogy mennyi idő telt el azóta mióta megütötte őket az áram. Ők még nem is sejtik, hogy már nem 1998-at írunk.