Életem leghosszabb másodperce

Az óbudai szórólap

Helyszín: - Budapest, Óbudai-sziget -

Időpont: - 2023. Július 6., 12:32 -

A cipőléptek hangjai hallatszódnak az úton haladva. A járókelők furcsálják az új jövevényeket és páran meg is nézik őket. Mindenkin érződik az aggodalom. A fellépőruhájukban sétálnak miközben a környezetüket vizsgálva ők is furcsálnak mindent és mindenkit. Az utcák 98-tól már nem sokat változtak, de valahogy modernebb. Nézik a kezekben a kütyüket, az autókat és az emberek öltözködését. De ők csak mennek és mennek, de nem kérdeznek. Richard ezt meg is jegyzi idegesen Tillnek. Erősen megüti a vállát miután eléáll.

Richard: - Mit csinálsz Till? Mi van veled? Már egy ideje sétálunk és már láttunk embereket az utakon sétálni, akiktől kérhettünk volna segítséget vagy megkérdezhettük volna hol vagyunk! Nem gondolod? Vagy te mész a saját fejed után? Én eskü megkérdezek egy embert, ha most azt mondod hogy nem kell! -

Paul odaszaladt és nyugtatta barátját, hogy le ne keverjen Tillnek egy nagy pofont. Till meg nyugodtan ennyit felelt.

Till: - Egy érzésem van Richard. Bízz bennem most. Egy érzés vezérel el most engem. Mintha vezetne valahová. Mintha tudná mi kell nekünk. -

Paul: - És merre vezet ez az érzés? -

Till: - Gyertek! Erre! -

Az utat mutatta Till. Richard lenyugodott, de azért vannak kétségei is.

Richard: - Te vagy a főnök Till. De nehogy rossz irányba vezessen. Csak tudd én megbízom benned, de azért kicsit azt érzem, hogy ez ostobaság. -

Till: - Nyugi. Jó helyre vezet. -

Majd sétáltak az érzés irányába. A K-híd felé sétáltak és a járdán egy szórólapot osztó férfit megláttak. A férfi hosszú szőke hajú volt és Tillel szinte egy magasnak látszott. Fekete mintás pólót viselt fekete nadrággal. Ilyen huszonéves srácnak tűnt. Richard Till füléhez húzódott, majd ezt súgta a fülébe.

Richard: - Szerintem most mennyünk oda a férfihoz és kérdezzük meg. Most halgass rám létszives. -

Till bólintott. Az érzése erősödött.

Till: - jól van Reesh. Legyen. Hallgatok rád barátom. -

Oliver: - Szerintem hotelekről kérdezzük meg először, hogy hol tudunk megszállni és a mi helyzetünkbe eléggé olcsón, szinte ingyen. -

Paul: - Szerintem olyat nem fogunk találni, de kérdezzük meg. -

Flake: - Valahova csak beengednek ingyen! A többi a jövő zenéje lesz. Csak induljunk! Mert már van egy kis elintézni valóm odalent! A kígyóm kezd duzzadni! -

Till: - Jó! Majd én beszélek! Gyorsak leszünk! Vagy ha nem akkor erezd ki itt a bokorba addig. -

Till a mellette lévő bokorra mutatott. A bokor csak egy helyről takarta volna Flaket és eléggé szúrós és ritka lombozatú növény volt az. Flake csak rázta a fejét.

Flake: - Ha nem gond, akkor inkább a wécét választanám! Ez kicsit szét szúrkálna. -

Till: - Hát jól van! Te tudod! Csak be ne pisilj! Nem takarítok utánnad. Na de akkor gyerünk! -

A többiek magukba mosolyogtak egyet rajta. Aztán a lépéseik oda is vitték őket. Meg is álltak mellette és elkezdték faggatni.

Till: - Szia barátom. Csak egy kérdésünk lenne. Hol találunk egy hotelt a közelben? -

A férfi rájuk nézett. Furcsálta azt a furcsa jelmezt, ami rajtunk volt. Egy irányba mutatott és elmagyarázta merre kell menni, de azért megjegyezte a maskarát rajtuk.

Szórólapos férfi: - Waterfront City Apartments egy közeli hotel. Oda mennyetek be. Az van a legközelebb innen. A K-Hídon átmentek és a Folyamőr utcára rákanyarodva el is értek hozzá. És megkérdezhetném, hogy miért vagytok így felöltözve? Ez nem nagyon megszokott és nem tudok most itt a környéken semmiféle ilyen partyt, ahova így felkéne öltözni. -

A banda tagjai egymásra tekintettek, majd a szemükkel kérték Tillt, hogy magyarázza el neki, hogy miért is vannak itt.

Till: - Tudod barátom, mi időt utaztunk. Tudom nehezen hihető, sőt lehetetlennek tűnik, de így van. Áramütés ért minket, mert éppen a Sziget fesztiválon léptünk fél és hírtelen egy fájdalmas pillanat után idekeveredtünk. -

A srác csak kérdően állt előttük, mintha egy rég nem látott ismerőst akarna feleleveníteni.

A szórólapos férfi: - Olyan ismerősek vagytok! De az nem lehet! Vagy még is? -

A szórólapra is ránézett párszor, mire ráeszmélt mindenre. Az előtte álló emberek nem mások, mint a Rammstein tagjai, csak fiatalon. Ekkor hírtelen meglepődött. A szemei tágra nyíltak és a szája elé tette mindkettő kezét. Pár pillanatig leblokkolva állt előttük. A fiúk kérdő pofákat vágtak és néztek egymásra.

Till: - Én szóltam barátom, hogy mi vagyunk. -

A srác erre kicsit zavarodottá vált és az arca piros lett. Közben odaad nekik egy szóróloapot, hogy megnézzenek alaposabban rajta mindent.

A szórólapos srác: - Igen, tudom, hogy mondtad Till. Én is rajongótok vagyok és imádom a zenéiteket. A szórólapon, amit adtam azon ti vagyok, csak a mai állapototokban. Jöttöt Budapestre újra koncertezni a Puskás Ferenc Arénába. Csak ugye itt idősen vagytok és jöttök majd ide. Már mindenki 50 fölött van, talán már 55 fölött is jártok, de még mindig bírjátok. Mára már nagy sikeretek van. De hallani felőletek mostanába egy botrányról is. Ebbe te vagy benne Till. Elvileg rosszul bántál lányokkal egy koncert utáni buliba. -

Richard elhalkította őt, de ezt Till is hallotta a tanulmányozások közepette. Felnézett a papírból a fickóra és könnybe lábadt a szeme. A kezeit maga mellé eresztette és a cetlit összegyűrte az öklébe. Látszott rajta, hogy ideges lett ettől. Mintha leakarna ütni valakit azon nyomban. Szinte sírni kezdtett a mondtat hallatán és ezt gagyogta a srác felé fordulva. A banda tagok próbálták nyugtatni Tillt, közben a férfi védő állásba rántotta magát hírtelen. Védte magát az esetleges ütéstől.

Till: - Hát ez... lennék én?... Én nem... Ilyennek... Ismerem magam...! Ez hazug... ság!... -

A szórólapos srác: - Én bízom benne, hogy nem csináltál ilyet. Sajnálom, hogy benne vagy és, hogy felhosztam. -

Till csak rázta le magáról a barátai kezét. Már lehiggadt valamennyire, de ideges volt magára. Odament a sráchoz és nyugtadta, hogy nem törtent semmi gond. További információkat kért tőle.

Till: - Semmi gond barátom. Mikor is jönnek ide pontosan? -

A srác: - Júli 11. és 12.-én. Miért? -

Till: - El kell beszélgetnem önmagammal, hogy megváltoztassam a jövőm. Meg haza kell jutni valahogy. Talán ők segíthetnek. -

Flake már közben táncot járt, és meg is szólalt.

Flake: - Nem mehetnénk már abba a hotelbe? Be fogok pisilni! -

Srác: - Gyere fel hozzám. Gyorsabb lesz. Már rögtön ott vagyok a túloldalon. -

Paul ekkor Tillre nézett. Till a barátja mosolyából itélve egyből rájött, hogy egy jobb megoldással akar jönni. A srác értetlenül nézett, mert nem értette mit komunikálhatnak a fejükbe.

A srác: - Most miért mosolyog így Paul? -

Till: - Azt kérdezi, hogy van-e nállad hely számunkra ingyen? Meg hogy tudnál e nekünk segíteni? -

A srác egyből gondolkodásba esett. Alkuval megy csak bele ebbe az egészbe.

Srác: - De csak egy feltétellel. Ha nem romboljátok szét a lakást és hallgattok rám. Jó? Mert megtudjuk oldani, hogy elférjetek. Van még 2 üres szobám meg egy nappalim. Majd így osszátok be ki, hol és hogy alszik. Jó? Szólok a főnöknek, hogy egy pillanatra haza kell ugranom. Addig várjatok meg itt. -

A banda erősen bólogatott, majd hálásan köszöngettek neki. A fiú gyors léptekkel sietett a főnökéhez. Addig a fiúk csak várakozni tudtak hosszú perceken át rá.