Életem leghosszabb másodperce

A látomások

Helyszín: - Benji háza -

Időpont: - 2023. Július 7., 13:01 -

Már kisütött a Nap és Benjit már hívta a főnöke, hogy mehet dolgozni. Addig a bandát otthon hagyta egyedül a konyhába. Richard, Till és Oliver ültek, Flake, Paul meg Schneider állt. Mindenki csak hallgatott és Schneider hozott fek egy témát.

Schneider: - Amúgy tudjátok, hogy már szinte egy napja itt vagyunk ebbe az új világba meg Benji lakásán. És az egy nap alatt annyi minden történt. Ugye Till? Csupa jó élmények. -

Till: - Én is nagyon örülök ezeknek az élményeknek. Annyira örülök nekik, hogy majd kiugrok a bőrömből. -

Schneider: - Tudom. Látom rajtad, hogy mennyire örülsz nekik. Tiszta boldogság vagy. -

Schneider csak röhög, de Till arca eléggé sápadt és szomorú volt. Doom oda is ment megölelni a barátját és az arcára is nyomott egy puszit.

Paul: - Amúgy mit akarunk ma csinálni? Mert ha így haladunk, hogy a koncertig csak itt leszünk a lakásban, akkor megfogunk bolondulni. Akár már magunknak is adhatunk koncertet vagy plüss állatoknak esetleg, mert itt már csak azt lehet, vagy csinálhatunk más programokat is. -

Mindenki fogja a fejét Paul ötletétől, de Richard merte megkérdezni a folytatást.

Richard: - Például milyen programokat gondolsz még? Fessük ki egymás körmét vagy barbi babázzunk esetleg? Vagy olvassunk egymásnak esti mesét? Vagy Pizsoma partyn tea délutánozzunk? -

Paul már a földön fetrengett Richard mondataitól. Majd mikor már kellőképpen lenyugodott, részletezte a többi programját is.

Paul: - Hát kicsit lazíthatnánk magunkon és el is tudjuk engedni magunkat. -

Richard: - És még is hogy gondolod ezt a lazításos dolgot? -

Paul mosolygott csak szélesen, és a többieknek le is esett, hogy mire gondol.

Richard: - Na azt biztos, hogy nem!!! Felesd el Paul! Így is most a beteg Tillre kell vigyázni. -

A többiek Richard oldalán álltak.

Till: - Igaza van a barátomnak! -

Paul: - Hát de...!

Még be sem tudta fejezni, de Richard közbeszólt.

Richard: - Semmi de! Ne vitatkozz! Azt biztos, hogy nem fogjuk csinálni! Bármi mást csinálhatunk, csak azt nem! -

Paul elkeseredett fejet vágott. Keresztezte a kezeit is. Eközben Till valami fura erős érzést érzett a szivében és akörül. Meg is fogta az egyik kezével azt a részt. Richard látta, hogy mi van és érdeklődött felőle.

Richard: - Mi a baj Till? Fáj ott, ahol fogod? -

Till: - Nem, csak valami fura érzést érzek. Mint amit éreztem tegnap. És fura látomás szerű képeket látok bevillanni magam előtt. Mi vagyunk rajta idősen és koncertezünk meg minden. Szerintem párhuzamosan léteznek mellettünk az idősebb énjeink most valahol és túrnéznak. -

Richard közelebb ül hozzá és átöleli barátját.

Richard: - Nyugodj meg Till. Lélegezz mélyeket most. Szerintem nagyon akarhatják valahol, hogy találkozzon a két csapat. De most az a lényeg, hogy meggyógyulj. -

Till mélyeket lélegzet. Az érzés egyre enyhült benne, de azért furcsálják a helyzetet.

Richard: - Till. Figyelj! Mist dőlj le szerintem egy kicsit és pihenjél vagy aludjál, jó? Rád fér. -

Majd Till átölelve barátját be is ment a nappaliba ledőlni. Nem kellett neki sokat könyörögni. Levette a felsőjét és a nadrágját. Egyedül csak a gatyája volt rajta. A többi ruháját letette a közelben lévő székre. Be is dőlt az ágyba és a takarót is magára húzta. Sok ideig a plafont bámulta. A gondolataiba volt merülve nagyon. Sok gondolat át futott rajta ami számtalan kérdésnek felelt meg. Példáuk, hogy "Hogyan fogunk haza jutni?" vagy "Haza jutunk egyáltalán?" vagy "Mivan, ha nem láthatom többé a családom?". A kérdések csak egyre szaporodtak benne és egyre fájt a feje tőle így jobbnak lá5ta, ha pihenteti a fejét és alszik egyet. Az oldalára is fordult és behunyta a szemét. Az álom manó hamar eljött érte és csak úgy pergett a mutató az órán. A Nap fénye kellemesen ringadta őt míg aludt. Így teltek el az órák a felébredéséig.