Életem leghosszabb másodperce

Az éjszakai suttogó szellemek

Helyszin: - Benji háza, Puskás Ferenc Sportaréna -

Időpont: - 2023. Július 9., 02:32 -

Till kényelmetlenül ébred fel. A hátán feküdt az ég felé fordulva. A kemény talajt érzi, de ilynkor már valahogy sejtette, hogy megint az Arénában fekszik a földön az utcai ruhába. De valahogy most sötétebb fényeket látott. Nyitogatta ki a szemeit és egyből az eget pillantotta meg. Látta, hogy este van és csillagos az égbolt. Nagyon gyönyörű volt. A Hold is teljesen szórta szét minden fele a fényét. Az Aréna most egy Planetárium volt számára. Till szemében vissza ragyogott az égbolt. Valaki alányúlt a buksijának. A feje alatt a kéz felemelte és egyre jobban kezdett kirajzolódni a mellette térdelő férfi alakja. A férfi az arcához emelte a fejét és megcsókolta az ajkait, majd a homlokához érintet az ő homlokát.

Személy: - Szia Till. Már vártalak! Hiányoztál! -

Till: - Szia. Te is hiányoztál! Megint az Arénában vagyunk igaz? -

Személy: - Igen. Ott. Szeretnélek meghívni egy éjszakai piknikre. Tudom nem vagyok az apád, de most mint apa és fia lehetnénk ott. Mit szólsz hozzá? Majd később csatlakoznak a többi Rammstein tag. Richard hozza a kosárba a kaját és inni valót. -

Till: - Én benne vagyok. Szeretnélek megimserni jobban titeket. -

Majd a kezét nyújtotta, hogy segítsen felálni. Till ezt elfogadta. A kezét megfogva, segítséggel felállt. De az idős Till kérte, hogy fogja a kezét, mert ő akarja vezetni a piknikre. Ott volt a stadion közepén a pléd, ami le volt terítve. Az idős Till leült majd a fiatal Till meg a hátát mutatva leült az ölébe. Az idős átölelte őt és a vállára tette a fejét. A fiatal csak az eget nézte.

Fiatalabb Till: - Nagyon szép az éjszakánk most este. Meg olyan jó, hogy melegítesz. Kicsit hűvös az idő. Hívhatlak Apának amúgy? -

Idősebb Till: - Hívhatsz Apának, Kisfiam. Én mindig itt leszek neked, ha kellek. -

Fiatalabb Till: - Mikor jön már Ricsi azzal a kibaszott kajával? Éhes vagyok! -

Idősebb Till: - Csigalom nyugavér Édes fiam! Tűrjél! Mindjárt jönnek ne félj. Menstruálsz, hogy ilyen éhenkórász vagy mostanság? -

Fiatalabb Till: - Lehetséges! Amúgy már várom, hogy találkozzunk élőben. És csak tudd, hogy megbocsájtok mindenért és köszi a macit. Odaadtam Reeshnek. Örült neki. -

Idősebb Till: - Az a lényeg, hogy tetszett neki. És rendes tőled. Én megkedveltelek téged és már olyan, mintha a fiam lennél. Mondjuk ez fura, hogy magamra mondom, de ez van! -

Fiatalabb Till: - Ez azt jelenti, hogy elfogad magad és jóba vagy magaddal. Nem igaz? -

Majd mindketten pirultak már. Az idősebb Till a puszit tartotta a legmegfelelőbb válasznak az ajkaira. A fiatalabb ezt engedte és egy hosszan tartó szemcsukás és közös lélegzés lett a vége. A kisebbnek tetszett, de túlságosan is és egyre csak a rákhoz lehetett hasonlítani. Nem bírta ki, hogy ne nézzen szembe a nagyobbal, ezért száznyolcvan fokos fordulatot vett, és újra a másik nyelvét kezdte már el enni. A nagyobb kicsit hátradőlt a kényelem kedvéért. A csókok csak úgy csattogtak a szájukon és úgy egyre izgatta fel őket a vágy, hogy egyre inkább ketten és egymáséi legyenek ebbe a világba. Már-már egyre inkább az élményekbe merültek, mikor lépteket hallottak. A többi Rammstein tag volt az. Egyből abbahagyták és a kicsi Till lement a nagyobbról. Mindketten olyan pirosak voltak a zavarodottságtól, hogy almának hihették volna őket. A cipő léptek egyre közelebb értek és megálltak a pokróc előtt. Richard letette a középre a kosarat és körbeülték mind azt a jó nagy szövet darabot. Kis Till már ilyenkor az apja hónajja alatt volt és átkarolta őt.