Lah világa

Egy kis segítség

A kis ablakon napfény szűrődött be. Az idő kellemesen hűvös volt. A csapat éppen egy kis asztal köré gyűlt össze. Aisha elmondta Dionnak, az új csapattagnak, hogy hogyan is került oda. Dion nem tűnt annyira meglepettnek, bár senki sem tudja, hogy mi járhat az eszében. Kira elmondta, neki, hogy miért mentek az orvvadászok után, majd Aisha megkérdezte:

-"Mondtad, hogy édesanyád eltűnt. Erről tudnál bővebben beszámolni?"

Dion szomorúnak tűnt, de azért válaszolt a kérdésére.

-"Így van. Az édesanyám, ahogy az édesapám is eltűntek, egyiküket sem ismertem. Senki sem tudja, hogy mi történt velük. Az egyetlen nyom, amit hagytak, azok anyám levelei, de azok is elég homályosak."

-"Erről jut eszembe. Mi volt az a levél és a kristály?" -Kérdezte Aisha.

Dion megrázta a fejét.

-"Még én magam sem tudom, erre próbálok rájönni már 3 éve. Bárcsak rendesen írt volna anyám egy levelet és nem ilyen találós kérdéseket hagyott volna hátra." -Sóhajtott Dion.

-"Biztos volt valami oka." -Szólalt meg Kira. -"Csak nem kedvtelésből írta őket.

-"Meglehet..."

Dion egy időre elcsendesedett, amíg Aisha meg nem szólalt.

-"Láthatnánk a leveleket, amit írt? Talán tudunk segíteni."

Dion elgondolkodott, aztán beleegyezett.

-"Persze."

Dion ki tett az asztalra egy nagyobb és egy kisebb papírlapot. A nagyobbik lapon ez állt:

----------------------------------------------------------------------------------------------
"Drága fiam!

Bár nem tudom átadni személyesen ezt a levelet, remélem, hogy érzed, én mindig veled leszek. Világunkat nagy veszély fenyegeti és remélem, hogy e levél majd ösztönözni fog arra, hogy szembe merj szállni félelmeiddel és egy napon te leszel az, ki megszabadít minket. És ne feledd, kövesd a jeleket!

Nélész kédakasz a af gye llá notú ttokarik lekkék,
Nélesz taguny degét djam tezev atalli kogáriv,
Kanludrofik lőbdlöf ierekögy kanáf
Kanlíny kogáriv lyátsirk seké ettölürök"
----------------------------------------------------------------------------------------------

-"Mi az utolsó rész? Ez egy itt használt nyelv?" -Kérdezte Aisha.

-"Nem, ez tükrözve van." -Mondta Dion és elővett egy kis tükröt, így ki lehetett olvasni, hogy mit is jelent:

"Kékkel kirakott úton áll egy fa a szakadék szélén,
Virágok illata vezet majd téged nyugat szelén,
Fának gyökerei földből kifordulnak,
Körülötte ékes kristály virágok nyílnak"

-"Ez volt a hely, ahol a második levél volt, igaz?" -Kérdezte Kira.

-"Pontosan."

-"És milyen veszélyről beszélt?" -Kérdezte Aisha aggodalmasan.

-"Ez a legnagyobb baj. Nem tudom, hogy mire gondolt."
-Válaszolta Dion aggódva. -"De nézzük meg, hogy mit ír a második levél."

A csapat a másik papírlapra nézett, miközben Dion oda tartotta a tükröt.

----------------------------------------------------------------------------------------------

"Titán védi a barlangot az erdő közepén
Hol az erdő a legsötétebb az álmok éjjelén
De a sötétségben is van fény
Ez jelzi majd az utat és a reményt"