Lah világa

Vissza a barlangba

Hűvös nap volt. A csapatnak lovas kocsit kellett bérelnie, ha nem akartak gyalog menni. Visszamentek a könyvtárhoz, ahol még küldetésük előtt jártak. Kira-ra hallgatva kapcsolatba akartak lépni az egyik ismerősével, aki az Alvilági Régióban élt.

-"Hogyan és miért van ismerősöd az Alvilági Régióban?" -Kérdezte tőle Dion, mielőtt még elindultak.

Kira vállat vont.

-"Mindenhol vannak kapcsolataim, így bárhol is vagyok valakire számíthatok."

-"Ki is ez a személy?" -Aisha átvette a kérdezősködést.

-"Egy szellem. A neve Diana. Sok téren fejlett, ezért talán neki van sejtése valamelyik problémánkról."

-"Akkor miért is megyünk a könyvtárba?"

-"Egyszerűbb megidézni egy szellemet egy olyan helyen, amit szeret és olyan tárgyakkal is van körülvéve."

Aisha szeme felcsillant.

-"Szeret olvasni?" -Kérdezte.

-"Igen, sok könyvet elolvasott már."

Aisha hirtelen rájött valamire és elborzadt.

-"Szóval ő akkor most..."

-"Jaj...nem, ő nem olyan értelemben szellem. Ő annak született."

-"És az ebben az esetben mit jelent?"

-"Hát, hogy...ő egy, hogy mondjam...természetes szellem. Nem...halt meg. Ennél jobban nem tudom elmagyarázni."

-"Hát rendben."

Elérvén a könyvtárat, látták, hogy az egyetlen dolog, ami nem száraz az maga a könyvtár fája. Ez emlékeztette őket, hogy sürgősen kellett cselekedniük.

Ahogy beléptek a könyvtárba ismerős illat csapta meg az orrukat. A fa, mintha meg se változott volna. Egy hernyó könyvtáros köszöntötte őket. Más volt, mint eddig. Ő egy fekete hernyó volt, sárga foltokkal és mintha bundás lenne. Felmentek az utolsó előtti szintre, ahol az Alvilágról szóló könyvek ültek a polcokon.

Leülepedtek a padlóra és Kira fekete köveket pakolt ki egy alakzat mintájára, majd valamit motyogni kezdett, de nem értették, hogy mit. Szemét csukva tartotta, de amikor kinyitotta...semmi.

-"Mi? Most mi van?" -Kérdezte megszeppenve.

-"Talán csak nem akar megjelenni." -Vetette fel Rocky.

-"Akkor..." -Kira egy könyvet keresett. Végig futatta szemét a könyvespolcokon, míg végül levett egy könyvet. A címe az volt, hogy 'Út az Alvilágba.'

Kira ellapozott a neki szükséges oldalra, majd a fekete kövekből egy új alakzatot rakott ki és most valami mást mondott. A kövek felizzottak, majd kihunytak.

-"Na jó, ez még nem a világ vége. Van még egy út." -Biztatta a többieket és önmagát is. -"Gyerünk, gyerünk, nincs veszteni való időnk!"

És már futott is ki, le a lépcsőn, ki az ajtón.

-"Shh...csendet." -Intette le a könyvtáros, de Kira ebből semmit se hallott.

A többieknek más választásuk nem volt, utána rohantak. Kira már a kocsiban ült, várva őket. Mind beültek, kivéve Dion, mert ő hát, nem fért be. Ő a lovak és a kocsis mellett haladt. Kira megadta a kocsisnak az úti célt, aki ezentúl már nem tűnt olyan higgadtnak.

Északi irányba tartottak egy kietlen erdőbe, ami most már nem tűnt erdőnek. A kocsis megállt egy nagy fenyőfa előtt és amint kiszálltak, rögtön elhagyta a helyszínt. Még a fizetést se várta meg.