Lah világa

Fények

A palotában viszonylag békésen telt az idő. Dion a jégdobozt könnyen kinyitotta, a kődobozzal ellentétben. A kristály ekkor lila színt vett fel. A levélben ez állt:

----------------------------------------------------------------------------------------------

Drága fiam,

Az az érzésem, hogy hamarosan több dologra fogsz rájönni a múlttal kapcsolatban. Az igazság közelebb van, mint gondolnád. Remélem az út végén megérted, hogy miért csinálom ezt. Addig is tarts ki és gondolj arra, hogy mi fog várni, ha végre vége lesz ennek.

Hamu és láva egybefolyik,
Tűz és föld keveredik,
Ott jelenj meg fényeddel,
Hol még a talaj is perzsel.

----------------------------------------------------------------------------------------------

-"Szerintetek túl késő van ahhoz, hogy kilépjek?" -Kérdezte Rocky.

-"Figyelj, mi nem erőltetünk semmit." -Mondta Aisha.

-"Csak...csak vicceltem. Nem megyek el..." -Mondta remegő hangon Rocky.

Dion felállt és kinyújtóztatta szárnyait.

-"Ez később ráér. Még van feladatunk a hegyekben." -Mondta. -"Keletebbre kell mennünk."

Dion a térképen a Heator Királyságra mutatott, ami tőlük keletre van.

-"A Geitur hegységeken át?" -Kérdezte Kira komoran. -"Bár az a legrövidebb út, az a legveszélyesebb is. Biztos vagy ebben?"

Dion bólintott.

-"Igen."

-"Hát jó."

-"Miért olyan veszélyes?" -Kérdezte Aisha.

-"Gyakoriak a lavinák, sok a meredek sziklafal és elég könnyű leesni." -Tájékoztatta Kira.

-"És miért nem hoztuk el a lovakat?"

-"Nem hegységekhez vannak szokva. Ehhez más lovak kellenek...talán a király lesz annyira kegyes, hogy adjon kettőt..."

-"Nem lesz bajuk, amíg távol vagyunk?"

-"Nem lesz baj, tudják az utat Margaréta házához."

-"Hát jó, bízok benne."

Egy szolgáló jött a szobához, amiben tartózkodtak, hogy elvezesse őket az ebédlőhöz. A folyósok komorak voltak és kihaltak. A szürkeséget csak a lámpások fénye enyhítette kissé. Aisha a szolgáló mellett sétált és érdekelte, hogy miért ilyen a palota.

-"Kérem, el tudná mondani nekem, hogy miért minden ilyen...?" -Kérdezte.

-"Kihalt, üres, bánatos." -Mondta a szolgáló szomorúan. Látszott rajta, hogy bármi történt, őt is megviselte. -"A kiralyné távozása után a király eltávolodott. Nem rendez ünnepeket, bálokat, ahogy régen tette..."

-"Én igazán sajnálom, nem tudtam..."

A szolgáló legyintett.

-"Ne sajnáld. Mindenkinek joga van, hogy kérdezzen."

Az út hátralevő része csendben telt. Majd megérkeztek az ebédlőhöz. Kétszárnyú vasajtóhoz érjeztek, melyen különös minták és szimbólumok pompáztak. A szolgáló kinyitotta az ajtót és bejelentette:

-"A vendégek megérkeztek!"

A király ott ült az asztalnál és arra kérte vendégeit, hogy foglaljanak helyet. Szolgálók egy csoportja közben ételt tettek eléjük és italt töltöttek nekik. Rocky sajnos nem tudott az asztalnál enni, ezért a földön maradt. A király egyszer csak megszólalt: