Lah világa

A kert

Mikor a vihar elcsitult, a csapat folytatta útját vissza az Erdei Régióba. Szerencsére addigra a lovakat is megtalálták. Ugyanúgy hosszú volt az út, ha nem hosszabb. Most a Régió keleti része felé vették az irányt, a Víziló Kerthez. Dion miközben várt, a szokásos lépéseket hajtotta végre a levél elolvasásához. A kristály most rózsaszínűre váltott. A tükör odatartásakor a szöveg érthetővé vált.

----------------------------------------------------------------------------------------------

"Jeges síkságokon át,
Hol nem használhatsz mágiát,
A hegy tetején, ahol hó és jég megmarad,
Melyen még a talaj is kettéhasad."

----------------------------------------------------------------------------------------------

-"A forróság után jöhet egy kis fagy, mi?" -Kérdezte Kira.

-"Alig várom, hogy a homokvihar után lavinát kelljen átvészelnünk." -Mondta Rocky. Rossz kedve volt, mint mindig.

-"Ne kiabáld el." -Figyelmeztette Aisha. -"Így is van elég problémánk."

-"Ja, a titán megnehezítette a dolgunkat." -Közölte Kira egyszerűen.

-"A titán?" -Kérdezte értetlenül Aisha. Nem tudta, hogy Kira honnan tudja ezt.

-"Ja, tényleg, elfelejtettem, hogy nem vagy ide valósi."

Dion magához ragadta a szót.

-"A titánok képesek természeti katasztrófákat létrehozni, attól függően hol élnek. A sivatagi titánok homokviharokat tudnak idézni."

-"Szóval...úgy gondoljátok, hogy ez Parallax műve volt?" -Tudakolta Aisha.

-"Biztos, hogy ő volt. Nem akarja, hogy megállítsuk."

Dion Rocky-ra nézett.

-"Nem tudjuk bizonyítani, elvégre nem tudhatjuk, hogy hol él és még ha innen is jött volna, nem ő lenne az egyetlen titán a környéken...de logikus lenne azt feltételezni, hogy ő volt az."

-"Röviden ennyi." -Fejezte be Kira.

-"Értem..." -Mondta Aisha és elgondolkodott, hogy miként lehetne legyőzni őt, ha ennyire erős. Biztos volt valamilyen gyenge pontja, csak nem tudtak rájönni, hogy mi.

Közben elérték a határt és azt láthatták, hogy a természet még jobban haldoklott, mint mikor elmentek. A növények elszáradtak, alig lehetett állatokat látni. Ez emlékeztette őket, hogy miért kell legyőzniük Parallax-ot. Besétáltak az erdőbe és kelet felé indultak. A száradó virágok és korhadt fák között elmenni elég nyomasztó érzés volt. De a nap már lement és ebben a környezetben nem volt lehetőségük tábort verni, ám az útjukat sem folytathatták. Jobb ötlet híján egy tisztáson pihentek meg a földön. Az összes élelmük elfogyott és vizük is kevés volt már, de egyenlőre nem tudtak mit tenni. Kellemesen aludni se voltak képesek így, de azért tudtak egy keveset pihenni.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Hajnalban keltek. Úgy gondolták, jobb ha mielőbb a városba érnek. Kira sétálás közben a térképet nézte.

-"Elhagytuk már azt a nagy követ-" -Kezdte, de hirtelen nagy szél támadt és kitépte kezei közül a térképet és messzire vitte. Kira ingerült egy fába ütötte öklét. -"Már csak ez hiányzott!"

-"Semmi baj. Csak találunk egy utat." -Próbálta vígasztalni Aisha.

-"Ne féljetek." -Szólalt fel egy ismeretlen hang.

Mindenki körbenézett, hogy honnan jöhetett a hang.

-"Itt fent." -Szólt ismét.

A többiek felnéztek. Az egyik kiszáradt fa egy ágán egy ember ült. Arcát eltakarta csuklyája. Hasonló felszerelésben volt, mint Kira. Karjai bevoltak tekerve fehér rongyokkal. -"Én tudom merre kell menni." -Szóltalt meg újra és rájuk nézett. Barna haja és szemei voltak. A csuklyát leszamítva, elég átlagos embernek tűnt.