Lah világa

Kristályok völgyében

-"Gyerünk! Siessünk!" -Kiáltozta Kira miközben Aisha-val rohant a labirintusszerű barlangban. Nem voltak benne biztosak, hogy hová is tartanak. A falak szinte ugyanolyanok voltak és az alagutak mind másfele vezettek. De ebben a pillanatban nem érdekelte őket, hogy hová tartanak, csak legyenek biztonságban.

Kira egy fal mögé húzta Aisha-t és várt. Várt és fülelt. A fal másik feléről morgás és szimatolás hangja hallatszott. Majd minden előjel nélkül egy óriási mancs akart lecsapni a rejtőzködőkre. Szerencsére időben elfutottak és követték az alagutat. Remélték, hogy bárhova jutnak ki, lesz segítségük. A szörny ettől még nem állt meg, tovább üldözte őket. Mikor elérték az alagút végét, szörnyűlködve vették észre, hogy ez zsákutca. Sarokba lettek szorítva. A szörny lassan közeledett hozzájuk. Egy mantikor volt az. Hatalmas és erős oroszlán teste egyre közelebb ért hozzájuk. Denevér szárnyait megfélemlítően kitárta és skorpió farkát fenyegetően lengette. A szörnyeteg már azóta követte őket, hogy elérték az Apogalla Birodalmat, a régió központját. Aisha aggodalmasan tekintett körbe, hátha talál valamit, ami segíthet. A szörny ekkor már annyira közel jött, hogy a leheletét is érezni lehetett.

-"Jó volt veled lenni, Ai-Ai." -Mondta Kira.

-"Csak nem akarod ennyire könnyen feladni? Azt hittem ennél nehezebb lesz téged feladásra késztetni "

-"Igen, de most nincs más út."

-"Majd meglátjuk..."

Aisha a falhoz rohant és indákat kezdett letépni, majd jelzett Kira-nak, hogy kövesse példáját. A mantikor próbálta megtámadni őket. Karmolt, harapott, de nem tudott mindkettőjükre oda figyelni. Amikor Aisha-t vette célba, mancsával felé kapott, de a lány lábára tekerte az indákat. Amíg szárnyas oroszlánunk az indákat próbálta letépni magáról, addig Kira felmászott a hátára és így próbált a fejéhez jutni. Sokszor a leesés széléhez került, de végül sikerült eljutnia hozzá. A mantikor megfordult, így Kira éppen leesni készült, de megkapaszkodott az arcában. A lény próbálra lerázni magáról, de ezzel csak azt érte el, hogy Kira a szemébe döfjön. A szörny hátra tántorgott és megbotlott egy kikötött indában, amit Aisha addig csinált, amíg Kira a cicával játszott. Kira leesett az arcáról és a szőrében próbált megkapaszkodni. Amikor látta, hogy a lény hátra dől, akkor gyorsan mászni kezdett lefelé, de így is lezuhant. Az esés nem volt túl nagy, de így se úszta meg teljesen.

A szörnyre, mikor földet ért, cseppkövek zúdultak. Nem tudták, hogy túlélte-e, de nem akartak ott maradni, hogy kitalálják. Kira próbált felállni, de a fájdalom a bokájába hasított. Aisha odarohant hozzá, hogy felsegítse.

-"Jól vagy?" -Kérdezte.

-"Persze, semmiség, majd elmúlik."

-"Ne mondd már ezt. Néha jó lenne, ha komolyan vennéd a dolgokat." -Mondta Aisha miközben Kira karját a vállára tette és próbált vele sétálni.

A hátuk mögül viszont a lény felmordult és kövek rezgésének hangja ütötte meg a fülüket. Nem kellett hátra fordulniuk, hogy tudják: a szörny még él.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Miközben a lányok a mantikortól menekültek, Dion és Rocky sem maradt akadályok nélkül. Ők a barlangi raptorokkal együtt menekültek. Amikor észrevették, hogy semmi nem követi őket, megálktak és lepihentek.

-"Segítenünk kell nekik." -Mondta Rocky.

-"Persze, fogunk is, nem hagyjuk őket magukra, de terv nélkül őrültség lenne elindulni." -Mondta Dion miközben egy tervet kezdett kigondolni.

-"Találkoztál már mantikorral?" -Kérdezte Rocky.

-"Még nem. Te igen?"

-"Egyszer..." -Emlékezett vissza Rocky. -"Vagyis nem én találkoztam vele, csak láttam, ahogy valaki harcol eggyel."