Mielőtt még elkezdem, szeretném megköszönni a barátomnak (RobikaP8), hogy fő ötlet forrásomként tevékenykedett. Jó olvasást!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
"Volt idő, amikor még semmi nem létezett, csak egy óriási, fénylő gömb. Egyszer ebből a gömbből elöjött Esus. Mikor Esus észrevette, hogy a világ üres, létrehozott egy hatalmas bolygót. Időközben két új élőlény jött elő a fénygömbből: Lebris és Aphis, a jó és a rossz ikerpárja. Esus ezután létrehozta a különböző élőhelyeket, régiókat és további 7 teremtményt formált, hogy a 7 régió felett uralkodjon. Ez a 7 entitás még 10 lényt hozott létre, hogy megteremtsék az elemeket. Majd Esus még több különböző élőlényeket alkotott, hogy benépesítsék a bolygót, de őket sokkal gyengébbre alkotta meg és halandók lettek. Lebris létrehozta az angyalokat, hogy őrizzék meg Esus teremtményeit, míg Aphis megalkotta a démonokat, hogy szenvedést okozzanak. Az entitások többször is lejártak a bolygóra, hogy megtanítsák az élőlényeknek a túléléshez szükséges tudást és kézségeket, ezután őket istenekként kezdték tisztelni. Már több évtized eltelt, amikor az elemekből megszülettek az elementálok, teljesen maguktól és erejük felmért az istenekével. Ám két isten ezt nem nézte jó szemmel. Féltékenységükben létrehozták a titánokat, óriási és félelmetes lényeket, hogy pusztitsák el az elementálokat. A titánok azóta is félelemben tartják a bolygó népeit."
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Olvasta Aisha, utána letette a könyvet. A kedvenc időtöltése az olvasás volt. Semmit nem szeretett jobban, mint olvasni. Titkon mindig arra vágyott, hogy elutazhasson azokra a helyekre, amelyekről a könyveiben olvasott. Kedvenc könyve 'Lah világa' volt. A könyv borítója vörös színű volt, aranyozott mintákkal. A hátoldalán egy drágakövekkel kirakott lótuszvirág díszelgett. Ez a könyv telis-tele volt gyönyörű illusztrációkkal, részletes leírásokkal különféle mitológiai lényekről és lélegzetelállító helyekről. Aisha még édesapjától kapta 18. születésnapjára, 3 évvel ezelőtt. Azóta is nagy becsben tartja. Aisha ránézett a faliórára és megdöbbenve látta, hogy már úton kellene lennie. Felvette piros, virágmintás nadrágját és ruháját, amelyek arannyal voltak szegélyezve, barna lapos talpú cipőjét és arany karkötőjét. Hosszú, barna haját megfésülte, felvette a táskáját és elindult az iskolába.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Az iskolában ugyanúgy telt az idő, mint bármikor. Hosszú és unalmas órák voltak. Amikor végre véget ért a tanítás Aisha elment, hogy találkozzon a barátaival. Mint mindig, most is egy közeli játszótéren találkoztak. Egy lány, aki egy hintán ült, rögtön felpattant, hogy üdvözölje barátját. Hosszú, hullámos barna haja és barna szeme volt. Lila szemüveget és pulóvert viselt. Nadrágja és cipői enyhén koszosak voltak.
-"Olyan jó újra látni téged!" -Mondta a lány.
-"Téged is, Katelyn." -Felelte Aisha.És átölelték egymást.
Majd egy fiú is odament hozzájuk. Rövid, fekete és göndör haja volt, szemei mogyoróbarna színűek. Sárga polót és fekete kabátot viselt. Nadrágja fekete, cipői fehér színűek voltak.-"Rég találkoztunk, Aisha." -Szólt a fiú.
-"Igen. Kicsit elmerültem az olvasásban. Sajnálom, Jim." -Mondta Aisha.
-"Csak egy kicsit?" -Vonta kérdőre Katelyn.
-"Hát..." -Kezdte Aisha, de befejezni nem tudta.
-"Az jó, hogy szeretsz olvasni, az olvasás jó, de..." -Kezdte Jim.
-"Velünk is kellene időt töltened. Már nagyon hiányoltunk." -Fejezte be Katelyn.
-"Tudom...csak..." -Szólalt meg Aisha.
-"Nézd, mi nem akarunk bántani, de az a világ nem létezik, ez itt a való világ és valódi élményeket kell szerezned." -Mondta Jim.
-"Hát éppen ez az, a való világ nem tudja megadni azt, amit a könyvek világa." -Szólt Aisha.
Egy kis időre csend lett, aztán Katelyn megszólalt:
-"De mindegy is, most azért vagyunk itt, hogy együtt legyünk és szórakozzunk. Gyertek!"
VOCÊ ESTÁ LENDO
Lah világa
FantasiaAisha Lovell mindennél jobban szeret olvasni és mindig azt reméli, hogy egyszer eljut a könyveiben szereplő helyekre. Ám amikor egy másik világba kerül, távol az otthonától, rájön, hogy talán mégsem olyan tökéletesek a könyvbeli világok...