Lah világa

Hamu és tűz

Mielőtt elkezdődik, boldog születésnapot RobikaP8!
Remélem élvezni fogjátok ezt a részt. És most, folytassuk történetünket!

______________________________________________________________

A csapat készen állt, hogy elhagyja a Hegyi Régiót. Nem kevés vulkáni terület volt világukban, ígyhát minél előbb el akartak indulni. Most egyfajta parazsat kellett  begyűjteniük egy vulkán közeléből. Úgy gondolták, hogy egy aktív vulkánnal jobban járnának, bár az még veszélyesebb volt. Útközben megbeszélték, hogy mi a terv, míg Dion megpróbálta kinyitni a dobozt. Az anyja dobozaival ellentétben, ezeket nem lehetett kinyitni könnyen. Azt se tudta, hogy ki küldte neki ezeket és, hogy miért nem szerepeltek anyja leveleiben. A tartalma is más volt. Nem volt benne levél, semmi nyom, semmi kristály, csak egy kis gyík mechanizmus, habár az valóban elvezette egy elementálhoz és egy másik dobozhoz. Ezek után Dion arra következtetett, hogy a mostani doboz is ilyen lesz, de nem tudta, hogy mi alapján nyílik. Gondolataiból a többiek beszélgetése rántotta vissza.

-"A legaktívabb vulkán Koena szigetén van. A Sivatagi Régiótól délre található." -Mondta Hilda, aki elkísérte őket a kikötőhöz. -"Biztos, hogy meglesztek?"

-"Már sok mindent túléltünk. Egy kis égési sérülés nekünk semmi." -Mondta Kira magabiztosan.

-"Azért ne bízd el annyira magad." -Figyelmeztette Aisha. -"Nem hiszem, hogy annyira akarnál ott égni."

-"Ebben igazad van." -Vallotta be Kira.

Eltelt pár nap mire elérték a kikötőt, ahol Hilda elbúcsúzott tőlük.

-"Sajnálom, hogy nem mehetek veletek, de nekem kötelességeim vannak a királyságban." -Mondta lehangoltan.

-"Mi megértjük. Így is nagy segítség voltál és ezt köszönjük." -Mondta Aisha egy mosollyal.

Hilda mosolyt erőltetett az arcára és elköszönt.

-"Talán látjuk még egymást. Járjatok sikerrel!"

A négyük felszállt egy hajóra, ami a Sivatagi Régió déli részére vitte őket. Nézték, ahogy egyre távolabb került Hilda-tól, aki a lovakat terelte visszafelé, a kikötőtől és magától a régiótól. Most az út hosszabb volt, ami egyesek számára nem annyira volt kellemes, de ki kellett bírniuk.

-"Nem jössz ide, Ai-Ai?"-Kérdezte Kira a korlátra dőlve. -"Isteni a kilátás."

-"Én...inkább maradok itt." -Mondta Aisha, aki próbált a hajó széleitől távol maradni.

Kira visszafordult a tenger felé.

-"Hát jó, te tudod."

Másfél nap múlva elérték a déli kikötőt.

Leszálláskor Dion megszólalt.

-"Szerintem vegyünk élelmet és keressünk vizet."

-"Kiváló ötlet." -Mondta Aisha.

Rocky épp annyira örült ennek a bejelentésnek, mint annak, hogy újra szárazföldön van.

A kikötő tele volt emberekkel és pár állattal is. A kikötőben majdnem akkora volt a forgalom, mint a fővárosokban és természetesen ennyi embert el kellett látni, tehát biztosan volt egy hely, ahol ehettek. Amint megtalálták ezt a helyet, bementek. Odabent nagy volt a nyüzsgés, sok embert kellett kiszolgálni. Alig lehetett elférni, mindenki tolongott. Kira összeütközött egy emberrel, aki úgy tűnt, vak. Kira gyorsan elnézést kért és mikor biztosra vették, hogy az ember jól van, továbbmentek. Szerencsére találtak egy üres asztalt. Nem sokkal később, egy faun lépett oda hozzájuk. Rövid, vörös haja volt és egy kötény volt rajta.