Username [Taegyu]

25. Fejezet

– Még mindig szeret– állapította meg Taehyun vidáman, immár a szobájában, az ágyán ücsörögve. Azon törte fejét, hogy hogyan tudná tényleg, romantikusan, szépen lassan visszacsábítani, felvidítani Beomgyut. –Csókoljam meg?– tette fel a kérdést.– Nem. Most még túl rámenős és hirtelen lenne. Vigyek neki virágot?– vetette fel.– Nem. Mire hazaér, el is hervad. Fessem vissza a hajamat feketére? Nem– vetette el gyorsan.– Így is imádja– temette fejét a tenyerébe és tovább gondolkozott, de végül a legeslegegyszerűbb mellett kötött ki:

– Elhívom kávézni– jelentette ki, de nem volt ezzel még teljesen megelégedve.– Mit szeret Beomgyu?– törte a fejét még tovább.– Engem! Engem szeret! A külsőmet!– világosodott meg és vidáman nyargalt a fürdőbe megfürdeni az új, fantasztikus tervével.

A tükörbe belenézve elmosolyodott, és így mondta a következőket a tükörképének:

– Holnap olyan jól fogsz kinézni, hogy a lélegzete is eláll majd. Nem fogja kibírni, hogy ne dicsérjen agyon és ne öleljen meg, legalább egyszer– kacsintott egyet magának, és már a zuhany alá is vetette magát, ahol még haját is megmosta, hogy a holnapi eredmény tényleg magáért beszéljen.

Miután végzett a fürdéssel, megmosta fogát, aztán pedig izgatottan feküdt le aludni.

***

Taehyun ébresztője a megszokottnál egy órával hamarabb szólt, hogy kényelmesen el tudjon készülni, és a lehető legjobbat tudja kihozni magából, amihez ugyebár idő kell. Boldogan pattant ki az ágyból, és legelső útja egyenesen a fürdőszoba felé vezetett. A tükörbe belenézve, kicsit megijedt magától. Haja össze-vissza állt, arcán még erősen látszott, hogy épp most kelt.

– Nem lesz könnyű dolgom– állapította meg sóhajtozva, és már el is kezdte mosni a fogát, amik, miután kész lett velük, gyönyörű fehéren csillogtak. Márpedig ez egy fontos eleme volt a külsejének, hisz Beomgyu imádta mosolyát. Belevigyorgott a tükörbe, hogy megbizonyosodjon róla, hogy tényleg jó munkát végzett- e. Miután látta, hogy eddig minden fantasztikusan halad, a kezébe vette fésűjét, hogy a madárfészekből, ami a feje tetején uralkodott, valami vonzót tudjon varázsolni. Úgy fésülte be haját, hogy az homlokára ne lógjon rá teljesen, hanem az egy aprót kilátszódjon, ami valami elképesztően jól állt neki, és ő ezt jól tudta. Pont ezért csinálta. Egy apró, naturális sminkkel kiemelte szép nagy szemeit és száját, így az arca nem, hogy felvállalható, hanem hihetetlenül, még az eddiginél is gyönyörűbb, jóképűbb és vonzóbb lett.

– Nem fogja mellettem túlélni a mai napot– vigyorodott el pimaszul, és visszasietett szobájába egyenruhájáért, amit magára öltve, még utoljára belenézett a tükörbe és büszkén bólintott egyet, jelezve magának, hogy fantasztikusan néz ki.

Már indult volna az iskolába, amikor az utolsó pillanatban eszébe jutott:

– A parfüm!– kiáltott fel, és visszasietett szobájába cseresznyevirág illatú parfümjéért, hogy ne csak kinézetével, hanem illatával is csak arra ösztökélje Beomgyut, hogy az eddiginél is jobban imádja őt. Befújta magát épp úgy, hogy az ne legyen tolakodó, de ha közelebb megy hozzá az ember, akkor lehessen rajta érezni, hogy milyen fenséges illattal rendelkezik.

– Na mostmár tökéletes– jelentette ki vidáman és rohant is a busz elé.

Bár nem volt késésben egyáltalán, tudta, hogy Beomgyu mindig hamarabb bent van az iskolában, ezért most ő is elindult otthonról jóval előbb, hogy annyival tovább lehessen vele.

A buszon sok fiatal, de még idősebb hölgy is megnézte őt magának, ami egy kiváló visszajelzés volt számára, hogy jól néz ki. Az intézmény előtt pár megállóval felszállt a járműre egy csapat lány, de nem akármelyik. Pontosan az, amelyik akkor nézte ki magának Taehyunt, amikor Beomgyu kilökte őt az öltözőből félmeztelenül.