Username [Taegyu]

21. Fejezet

Az óra 6 órát ütött, így Taehyunnak megszólalt az ébresztője jelezve, hogy ki kell kelnie a kényelmes, puha ágyából.

– Már megint?– zsörtölődött, de azért felkelt és elment mosakodni.

Komfortosan baktatott a buszmegálló felé. Senki se zavarta, csend volt, és még a nap is sütött egy kicsit. Ideális idő volt a relaxációra, hogy Taehyun kicsit kikapcsoljon. Megterhelő volt az a sok tanulás, a hajtás, így ez a pár perc, amíg beért az iskolába nagyon jót tett neki. A mai nap irodalommal kezdett, ami igazából a jó órák közé volt besorolható, minekután leginkább a tanár beszélt és a diákoknak csak hallgatniuk kellett és időnkén írniuk.

Amíg a Tanárnő magyarázott, Taehyun hirtelen csak arra lett figyelmes, hogy tekintetét Beomgyun legelteti. Felvillantak agyában a mondatok, miket akkor mondott neki a fiú, amikor a legutóbb náluk tanultak: "Nem tudlak nem szeretni.", "Szeretlek, és ezt addig fogom mondani neked, amíg meg nem érted igazán."

Aztán az is eszébe jutott, amikor Beomgyu szinte teljesen rátapadt, a többiek szeme láttára.

Ez így nem jó– gondolta.– Ezt nem engedhetem neki csak úgy. Még csak most derült ki, hogy ő Osztálytárs9, de máris olyan, mintha úgy érezné nyert ügye van. Márpedig én még nem vagyok tisztában az érzéseimmel. Kell nekem egy kis tér, hogy ezt átgondoljam. Kezdi elfelejteni, hogy itt vannak a többiek is, annyira el van varázsolódva. Kicsit távolabb kell tartanom magamtól– vélekedett magában.

A következő óra tesi volt, aztán földrajz, nyelvtan, ezt követően matematika, biológia és angol. Egyik se volt valami jó vagy emlékezetes. Teljesen átlagos, de legalább úgy érezték, hogy egész gyorsan eltelt. Taehyun az angolteremből kisétálva már ment is a szekrényéhez, hogy kiszedje abból holmiját és indulhasson a dolgára, amikor Beomgyu megjelent mellette és mosolyogva megszólalt az édes hangján:

– Megyünk haza együtt?

Taehyun ránézett és habozott egy kicsit a válaszadással, hisz a gondolatok lebegtek a szemei előtt, amiket irodalom órán fogalmazott meg.

– Hát– kezdett bele–, nem is tudom– Beomgyu kérdőn nézett rá.

– Van valami dolgod?

– Nincs– ingatta a fejét.

– Akkor mi a baj?– firtatta Beomgyu.

– Nincs baj– tagadta Taehyun.– Mehetünk– egyezett bele, mert semmi kedve sem volt magyarázkodni.

Az úton Beomgyu vidáman ácsorgott Taehyun mellett, de ő csak a telefonját bámulta, hátha ezzel kaphat egy aprócska teret, mert Beomgyu azt látja, hogy a telefon épp fontosabb, mint ő, de csalódnia kellett. A hatás kedvéért még arrébb is ment, de ez Beomgyut egy pillanatra se zavarta. Ő csak vigyorogva állt továbbra is mellette időnként Taehyun arcát vizslatva csillogó szemeivel.

– Tudtad, hogy akkor is nagyon szép vagy, amikor lefelé nézel?– kérdezte hirtelen.

Taehyun Beomgyura nézett és megrázta a fejét.

– Akkor mostmár tudod– mosolygott elégedetten a fiú.– És azt tudtad, hogy gyönyörű vagy oldalról?– tette fel a kérdést, amire Taehyun megint megrázta a fejét.– Akkor mostmár ezt is tudod.

– Tudtad, hogy ma megyek fodrászhoz?– fordult Beomgyu felé Taehyun.

– Nem tudtam. Milyen lesz a hajad?

– Szőke– mosolygott Taehyun.

– Viccelsz velem? Nem teheted ezt! Már így is megőrjítesz, nemhogy szőkén!– lelkesedett Beomgyu.

Ez így nem jó– gondolta Taehyun.– De már időpontom is van és el is mondtam a fodrásznak, hogy mi a terv, hogy legyen rá ideje.

– Azt hittem ellenezni fogod– vágott fancsali képet.

– Dehogy– rázta a fejét Beomgyu.– Mindenhogy szép vagy. Szőkén is teljesen biztos, hogy az leszel. Sőt, lehet még szebb is! Persze most is az vagy és ennél gyönyörűbb senki se lehet– döntötte oldalra a fejét, az imádattól elolvadva.

Taehyun mosolygott, de nem azzal a vidám, őszinte mosolyával, bár tetszettek, amiket Beomgyu mondott neki. Egy ideig egyikük se szólalt meg, de ezt Beomgyu nem bírta sokáig.

– Taehyun– szólította meg a fiút.

– Igen?

– Meg akarlak ölelni. Nem bírom már ezt! Annyira szeretlek! Nem bírom elmondani neked mennyire. Szeretném azt a finom illatodat érezni és a selymes bőrödet simogatni. Kegyetlen ez az érzés– látszott Beomgyun, hogy majd' elsírja magát, de Taehyun megrázta a fejét.

– Nem. Nem engedem– és ezzel Beomgyuban eltört a mécses.

Szenvedett, látszott rajta. Még a könnye is kicsordult, annyira. Vágyakozva nézett Taehyunra, de az csak ingatta a fejét.

– Nem lehetsz ilyen kegyetlen– siránkozott és végleg elege lett.

Lágyan omlott Taehyun karjai közé, akinek erre szemei erősen kikerekedtek. Nem akarta elhinni már ezt az embert. A jelen pillanatban nem volt Beomgyura hatással az ellenkezése, hiába adta a másik tudatára egyértelműen, hogy nem szeretne érintkezni vele ily módon. Kéretlenül, csak úgy megölelte, ami nagyon nem tetszett Taehyunnak. Eddig legalább hallgatott rá valamennyire. Beomgyu boldogan, kielégítetten pihent Taehyun meleg karjai között, aztán amikor elvált tőle mosolyogva felnézett Taehyun fekete hajára és végigsimított rajta. Ez volt az a pont, amikor Taehyunnak végleg elege lett.

– Kérlek, nem fesd át a hajad! Úgy szeretem így, feketén– kérlelte Beomgyu.

Már csak azért is átfestem– gondolta Taehyun.

Arcán egy pimasz mosoly jelent meg, amit Beomgyu valószínűleg félreértett, mert nagyon úgy tűnt, hogy megkönnyebbül. Taehyun elégedetten utazott innentől. Úgy érezte, ez lesz az, amivel Beomgyunak kicsit letör majd a lelkesedése és észhez tér.

***

Taehyun nagy levegőt vett, amikor belépett az iskola ajtaján. Már várta Beomgyu reakcióját, a csalódott arcát. Kicsit tartott osztálytársai véleményétől az új haját illetően, pedig az valami elképesztően csodálatossá tette őt. Egész életében talán most volt a legeslegszebb, pedig sose panaszkodhatott. Egyszerűen tündökölt. Mint akit épp személyesen Aphrodité áldott volna meg a szépség varázsával. Olyan volt, mint aki bárkit bármelyik pillanatban el tudott volna csábítani, ha akarta volna.

Amikor a többiek meglátták, mosolyogva megdicsérték, hogy nagyon jól áll neki ez a haj, de Beomgyu nem érte be ennyivel, ezért Taehyunt kihívta a teremből azzal az indokkal, hogy meg kell mutatnia a biológia tankönyvben, hogy melyik ábrát kell megtanulni.

Amikor kiértek Beomgyu ragyogó tekintettel Taehyunra nézett, a fiú nagy csalódására.

– Taehyun, egyszerűen imádlak! Olyan szép vagy és olyan jól áll a szőke is! Hogy csinálod ezt? Hogy vagy ilyen gyönyörű?

– Köszönöm szé-

– Tényleg, ezt egyszerűen nem bírom már ki! De nem szeretnék illetlen lenni– szakította félbe Taehyunt.

– Fogd vissza magad Beomgyu!– szólt rá Taehyun ingerülten.– Köszönöm, de engedelmeddel én most visszamegyek a többiekhez– hangjában lehetett hallani, hogy ideges lett.

– Persze, nyugodtan– mosolygott Beomgyu, bár egy kicsit megilletődött, amiért Taehyun ilyen csúnyán rászólt.

Csinálhatok bármit, imádni fog– gondolta Taehyun és a fejét ingatta gondterhelten, miközben visszaért a terembe.