Username [Taegyu]

8. Fejezet

Taehyun a moziban ülve szorongatta a popcornját a többiekre várva. Egy régi vígjátékra vett jegyet az osztály, ugyanis az volt az egyetlen, aminek senki sem ellenkezett.

–Leülhetünk melléd?– kérdezte Beomgyu Yeonjun társaságában.

–Hogyne, gyertek csak.– mosolygott rájuk Taehyun.

Beomgyu Taehyun, Yeonjun Beomgyu mellett helyezkedett el. Türelmesen vártak a film kezdetéig, ami kisvártatva el is kezdődött. Beomgyu jóízűen belekortyolt a kólába, ami a karfa tartójában volt. Csak azt látta, ahogy Taehyun mered rá ijesztően, a nagy szemeivel.

–Beomgyu, az az én kólám!– mondta neki mérgesen Taehyun.– Mindegy, mostmár idd meg!

–Basszus! Nem baj, itt az enyém. Még nem ittam bele.– nyújtotta Beomgyu szégyenkezve az italát.– Mindig elrontok valamit.

–Nem baj.– vette el Taehyun Beomgyu kóláját.

Nem volt a legizgalmasabb vagy a legviccesebb a film, de egy osztálykiránduláson miért is néznének jó filmet, az nem szokás.

Beomgyu a vígjáték után még elment mosdóba, aminek nem volt a legjobb kialakítása, ugyanis az egész egyetlen piszoárból és egy mosdókagylóból állt, a retesz ráadásul rosszul működött. Beomgyu a rossz körülményekhez képest nyugodtan el tudta végezni dolgát, aztán kezet mosott. A kilincsért nyúlt, amit sikeresen lenyomott, csakhogy az nem nyílt ki. Még próbálkozott egy párszor, egyre erősebben tolva az őt és a folyosót elzáró ajtót. Nem adta még fel, hátrébb állt, vett egy nagy lendületet és ahogy bírt belerúgott a kilincs alatti részbe, de hiába, az nem akart kinyílni. Kétségbeesésében nem tudta, mit tegyen, így elkezdett dörömbölni az ajtón, de ez se javított a helyzeten, senki sem jött segíteni neki.

–Végülis van nálam még egy kis popcorn, van itt víz.– motyogott magában.

–Gyerekek, mindenki keresse meg a szobatársát, hogy mindenki megvan- e és indulhatunk-e!– kérte az osztályfőnök.

–Mik vagyunk mi, kisgyerekek?– kérdezte Soobin Hueningkaitól, választ nem várva.

–Tanárnő, nincs itt Beomgyu.– mondta aggódva Taehyun.

–Mire vársz még drágám, keresd meg!

Taehyun visszarohant az épületbe Beomgyu keresésének érdekében. Azt se tudta, hogy hol kezdje, ugyanis nem volt számára ismert a terep, de megpróbált legjobb képessége szerint gondolkodni, így elsőként a moziteremben nézte meg őt, de ott nem találta, így ment tovább a büféhez. Mivel Beomgyu ott se tartózkodott, ezért Taehyun azt találta a leglogikusabbnak, hogy a mosdóknál kezdje el őt keresni. Sorban kopogott be az ajtókon, hogy valahol valaki megszólaljon. Amikor a sor közepe felé ért és megzörgette az ott lévő egyik ajtót, valaki kiszólt onnan.

–Itt vagyok és beragadtam, kérem segítsen!– hallatszott Beomgyu kétségbeesett hangja.

–Szóval itt vagy. Megpróbálok segíteni.

–TAEHYUN!!!– kiabált Beomgyu egy kicsit megkönnyebbülten.

Taehyun nagy erőt vett magán és a kilincset lenyomva maga felé húzta az ajtót, de az továbbra se nyílt ki.

–Told meg belülről, olyan erősen, ahogy csak tudod!– kérte Taehyun.

Beomgyu így cselekedett, de az ennek ellenére is zárva maradt.

–Nem megy.– aggodalmaskodott Beomgyu.– Most mit csináljak?

–Nincs jobb ötletem, úgyhogy nyugodj meg, és told az ajtót!