A bűnöző bizalmasa

neunzehnte

~Destiny~

Lassan nyitogattam szemeimet, a fejem fájt, homályosan, csak egy-egy elmosódott alakot láttam. Oldalról beszélgetés hangjait hallottam, így igyekeztem felmérni a pontos irányt, majd, ahogy látásom tisztult igyekeztem a hang forrása felé nézni és fókuszálni. Először két alakot tudtam csak kivenni, de pár másodperc múlva már azt is tudtam, hogy két férfihoz tartoznak a hangok.

–Enyhe agyrázkódása is van. Elég komoly sérüléseket szenvedett. Nagyon fontos a pihenés, legalább 2 hét szigorú ágynyugalmat javaslok.

–Értettem, köszönöm doktor úr. –felismertem ezt a hangot, ahhoz az emberhez tartozott, akit most a legkevésbé akartam látni. A főnökömhöz.

Megpróbáltam felülni, hátha észreveszik, hogy felébredtem. Nem volt jó ötlet, éles fájdalom hasított szinte minden porcikámba, melytől hangosan felszisszentem. Jó oldala a dolgoknak, mindkét férfi felém kapta a fejét. Körbenéztem, egy fehér kórházi szobában voltam, mellettem csipogott a betegörző monitor, orromat megcsapta az a tipikus kórház szag. Hiába dolgoztam én is betegekkel, ezt a szagot sosem tudtam megszokni. Nem a jellemző felépítésű szoba volt, csak egy ágy foglalt benne helyet és kapcsolódott hozzá egy fürdőszoba is.

–Áh, Miss Wilson, Dr. Kenneth Black vagyok. Hogy érzi magát? –kérdezte a számomra ismeretlen harmincas férfi.

–Mint akire rádőlt a ház kétszer. Mi történt velem?

–Motorbalesetet szenvedett. A barátjának az előbb elmondtam már a tudnivalókat, de akkor önnek is elmondom. –a barát megnevezésre a szemeim kitágultak, és érdeklődve pillantottam Axelre. Ő csak megrázta a fejét, így újra az orvosnak szenteltem figyelmem. –Kezdjük a kevésbé súlyos sérülésekkel. Egy enyhe agyrázkódása van, melynek következtében kieshet pár emlék, ezek lassan vissza fognak térni. Valószínűleg a jobb oldalára érkezett az esésnél, így legfőképpen ezen az oldalon vannak sérülések. A jobb válla csúnyán kificamodott, vissza raktuk helyére, és rögzítettük. Három bordája eltört, belső vérzése volt, melyet szerencsére hamar sikerült elállítani. A jobb karján a singcsont, a lábán pedig a sípcsontja szilánkosra törött, amiket sajnos műteni kellett, nyitott redukciót és belső fémrögzítést alkalmaztunk mindkét esetben. Ha jól tudom, ön is orvos, így gondolom ez tudja mit jelent. –válaszul csak bólintottam. Sebész rezidensként nekem is volt alkalmam pár ilyen műtéten részt venni. –Egy nyomozó vár kint, ki szeretné kérdezni a történtekről. Beengedhetem? –ismét a szobában tartózkodó másik férfira néztem, nem tudtam mit mondhatok és mit nem. Ő bólintott, így én is megismételtem a mozdulatot az orvosnak.

–Üdvözlöm kisasszony, Alan Fletcher nyomozó vagyok. El tudná mondani, mire emlékszik? –lépett az ágy mellé egy már őszülő férfi.

–Jó napot, őszinte leszek magával, a balesetből semmire sem. Utolsó emlékem, hogy felszállok a motorra.

–Egy kis részlet sem rémlik? Fontos lehet minden információ, szemtanúk elmondása szerint esélyes, hogy nem véletlen baleset volt.

–Sajnálom, de nem. –ráztam a fejem.

–Rendben, pár nap múlva még benézek. Hátha addig beugrik valami. Jobbulást kívánok, viszontlátásra!

–Köszönöm, Szép napot! Viszlát!

Az egyenruhás nyomozó is elhagyta a helyiséget, így ketten maradtunk Axellel. Nem tűnt túl vidámnak, pillantásától még a vér is megfagyott bennem. Tartása merev volt, ahogy az ágy mellé lépett. Izmai meg voltak feszülve, nyakán egy ér kidudorodott. Láttam, hogy nem sok kell neki, és robban. Tudtam, ezt nem fogom megúszni egy ,,ne történjen többet ilyen!" mondattal. Mély levegőt vett, gondolom saját maga nyugtatása képp, majd belekezdett kioktatásomba.

–A helyzetre való tekintettel elnézek attól, hogy az engedélyem nélkül távoztál a birtokról, de te mégis mi a faszt gondoltál, esőben száguldozol? Felfogtad, hogy rohadtul meg halhattál volna? –üvölti, már épp meglepődnék, hogy aggódik miattam, mikor folytatja. –Ha te meghalsz, ki fizeti ki azt a 17 millió dollárt, melynek lába kélt? Ne aggódj, nem fogsz túl hamar kijutni ebből a világból, a motor árát is a tartozásodhoz írom. –mondandójára gúnyosan felhorkantok. Én soha nem fogok kijutni az alvilágból.

–Kifizetem a kibaszott tartozást, aminek amúgy semmi köze hozzám,  megnyugodhatsz. –idegességem én sem lepleztem, legszívesebben leüvöltöttem volna a fejét. –Most pedig húzz el, pihennék. –lehet nem kéne tovább feszíteni a húrt, de az nem én lennék. Meglepetésemre minden kommentár nélkül hátat fordít, majd elhagyja a szobát.

Egy ideje már egyedül voltam a szobában, gondolataim kavalkádjába veszve, szemhéjam is egyre nehezült. Éppen lecsuktam szemem, amikor hallottam az ajtó nyitódását. Azt hittem főnököm jött vissza, így készültem egy újabb kiabálásra, de meglepetésemre nem Axel lépett be, hanem legjobb barátom, Cody. Fekete, göndör haja most is kócosan terült el feje tetején, néhol arcába lógva. Mindig makulátlan arca aggodalmat tükrözött és még fehér, orvosi munkaköpenye is rajta volt. Úgy tűnik, volt munkahelyemre kerültem.

–Előkerült elveszett báránykánk, bár nem ilyen szituációban kellett volna. –szólalt meg, száját lágy mosolyra húzta, melyet én is viszonoztam.

–Nem is örülsz, hogy találkozhatsz az öribariddal? –vékonyítottam el hangom.

–Neked mindig örülök Esti, még ilyen helyzetben is beragyogod a napomat. –folytatta. Egy ideig nem szólalt meg, csak mereven nézett maga elé, majd elkomolyodott, és mély levegőt vett. Markus révén mindenki, akinek legalább egy kis köze volt hozzám, közel került a maffiához, így neki sem volt ismeretlen az Axel Hunter név. Tekintetéből színtiszta aggodalmat olvastam ki, jól tudtam, ez nem a sérüléseim miatt van. –Mibe keveredtél Des? –kérdezte, én pedig töviről hegyire elmeséltem mindent. A buli estéjén történő elrablásomat, volt barátom lopását és eltűnését, Axel fenyegetését, mi lesz, ha nemet mondok ajánlatára, azt, hogy most nála dolgozom, mint orvos, a majdnem csókot, végül pedig menyasszonya megjelenését és az elrohanásomat. Végig figyelmesen hallgatott, egyszer sem közbe vágva.

–Nos ennyi, amikor találkozónkról elrohantam, az is emiatt volt. –fejeztem be.

–Mért nem szóltál? Valahogy megoldottuk volna, és akkor nem kellene most neki dolgoznod, ki tudja meddig. –túrt idegesen hajába –De még ki lehet fizetni, nem? Veszünk fel hitelt vagy kérünk anyáméktól. –ötletelt.

–Cod, iszonyatosan hálás vagyok neked mindenért, de ez rengeteg pénz. Nem kérhetek tőled ilyet, főleg nem édesanyádéktól. Minden oké lesz ígérem, amúgy is, nem olyan vészes ott. Theo és Isabelle kaptak egy dadát, aki törődik velük, mikor én nem tudok, van szobám és nem éheztetnek. –nyugtattam.

–Biztosan? Én... Én segíteni szeretnék, tudom, hogy mennyire utáltad Markus alvilági üzleteit is, erre most te kerülsz a közepébe.

–Tényleg minden rendben. –mosolyogtam rá nyugtatóan. –Szeretlek. –mondtam, mire végre ő is elmosolyodott.

–Én is szeretlek csillagom.

2023. 07. 23.