A bűnöző bizalmasa

achte

~Destiny~

–Destiny kelj fel! Gyere gyorsan, Axel megsérült. –keltegetett egy számomra még ismeretlen férfi. Szemeim azonnal kipattantak és rekord sebességgel ültem fel. Ránéztem az órára, ami hajnali 3 órát mutatott. Igazán Remek. –Gyere utánam, lekísérlek, mert egyedül tuti eltévedsz. –mondta, valászul csak aprót bólintottam. Elég ideges voltam, így az sem érdekelt, hogy egy lenge, szatén hálóinget viselek –ami valljuk be, nem sokat takar– melltartó nélkül.

–Azta, ha tudom, hogy ilyen dögös vagy, akkor előbb jövök és nem várom meg, amíg valaki megsérül. –nézett végig rajtam perverz vigyorral az arcán.

–Ember induljunk már, ne most szórakozz. –néztem rá kissé idegesen.

–Jól van megyünk, nyugi. –indult el végre az ajtó felé. –Csak nem tetszik neked a drága főnök úr, hogy ennyire sietsz? –kérdezte szemöldökét húzogatva.

–Isten ments! Tőlem aztán akkor hal meg amikor akar, csak ne legyek a közelben. Ne az én lelkemen száradjon az élete, ha lehet. Nem akarom, hogy visszatérjen szellemként és életem végéig kísértsen. –vágtam rá rögtön. –Plusz nem tudom, tudod-e mennyi az idő, de én aludnék még.

–Én is ezt mondanám. –bólogatott az előttem sétáló szőke srác. Nem válaszoltam csak megforgattam a szemem, túl fáradt vagyok én ehhez jelenleg.

Ez a ház egy konkrét labirintus. Annyi szoba van itt, az is kétséges visszatalálok-e a ,,szobámba". Azon sem lepődnék meg, ha egyszerűen elvesznék és soha nem találnának rám.

–Meghoztam az igazán szexi orvosunkat főni. –lépett be a szöszke egy orvosi szobának kinéző helyiségbe.

–Mit ne mondjak, elég lassan sikerült ideérni. Ennyi idő alatt már kétszer elvéreztem. –jegyezte meg Axel, közben kezét combjára szorította. –Mondjuk ezért a látványért megérte várni. –vezette végig rajtam tekintetét.

–Nincs is neked semmi bajod, ahogy látom. Minek kellek én ide? –néztem rá unottan.

–Az, hogy dögös vagy nem zárja ki azt, hogy éppen haldoklom. –nézett rám fancsali arccal. Én csak hitetlenkedve megráztam a fejem.

Véres kezét és nadrágját látva előjött az orvos énem. A csuklómon lévő hajgumival felkötöttem a hajam egy rendezetlen kontyba, megkerestem a fertőtlenítőt és bemosakodtam, ezután felvettem egy pár gumikesztyűt is. Mindig fő a biztonság. Már teljes felszereléssel álltam a lábát szorító férfi mellé.

–Mi történt? –kérdeztem.

–A gyakorlás kicsit balul sült el, meglőttek. –aha, én meg bukfencezve születtem.

–Úgy látom a golyó még a sebben van, azt ki kell vennem, úgyhogy vedd le a nadrágod.

–Nem gondoltam, hogy ilyen hamar a vetkőzéshez érünk, de rajtam ne múljon cica. –én mért is nem hagyom csak úgy elvérezni?

–Csak csináld, nem érek rá egész este, tudod valaki aludni is akar.

Miután megszabadult a hátráltató anyagtól lefertőtlenítettem a sebet és a csipeszt, majd óvatosan kivettem a golyót.

–Szerencsére nem ment túl mélyre és nem roncsolt túl sok szövetet. Nincs ok az aggodalomra, nem fog még egy ideig lerohadni a lábad. –néztem rá kedvesen mosolyogva.

–Tudom, direkt olyan lőtt meg, aki tudja, hogy kell nem okozni maradandó kárt. –mondta, mire mindketten ledöbbentünk.

–Várj, mivan?! –néztem rá tágra nyílt szemekkel.

–Jaa, hát az úgy volt. –mosolygott kínosan. Gondolom ezt nem kellet volna elmondania.  –Én mondtam, hogy lőjön meg. Muszáj volt megbizonyosodnom róla, hogy jössz ha szólok és, hogy, jól végzed a munkád. –nagyokat pislogva néztem rá.  –Nem bízhatom olyanra az életünket, aki azt se tudja mi az a lőtt seb.

–Te komolyan képes voltál meglövetni magad, csakhogy letesztelj? Mi van ha nem jövök?  –akadtam ki. Ez teljesen hülye baszki.

–Akkor itt vérzek el. –rántott vállat.

–Lehet hagynom kellet volna. –motyogtam halkan.

–Tessék?! –ezek szerint nem elég halkan.

–Csak azt mondtam, hogy örülök, hogy nincs nagy bajod –mosolyogtam rá bájosan

–Aha, én is így gondoltam. –nézett a szemembe.

–Kész vagyunk, mehetek? –mondtam, miután bekötöttem a sebet.

–Aha, Jasper majd felkísér.

–Oké. Jó éjt... vagy mi. –köszöntem el,  majd fordultam –mint megtudtam– Jasper felé, aki biccentett főnökének, majd elindult én pedig követtem.

–Jó éjt szépségem. –hallottam meg még Axel hangját halkan. Becézésére pedig csak megforgattam a szemem.