A bűnöző bizalmasa

zehnte

~Axel~

-A bevétel 35%-át kérem, mindenről tudni akarok, kin... - mondatomat a telefonom csörgése szakította meg. Jasper hívott, tudja, hogy tárgyalok, szóval biztosan fontos, legalábbis ajánlom neki.

-Ne haragudjon, ezt fel kell vennem. - néztem bocsánatkérően az előttem ülő spanyol férfira.

-Gyorsan mondd, nem igazán érek rá, éppen egy remek üzletet próbálok megkötni . - szóltam bele köszönés nélkül.

-Bocs főnök, ez tényleg fontos. Most nézem az elmúlt 5 óra kamera felvételeit. - állt meg egy pillanatra és vett egy nagy levegőt. - Destiny elment. - bökte ki, mire szemeim tányér nagyságúak lettek.

-Tessék? Hova? - kérdeztem vissza idegesen.

-Nem tudom, taxival ment.

-Hogy jutott ki és mikor? - lettem egyre dühösebb. -Mindenhol őrök vannak, ne mondd nekem, hogy senki nem látta.

Ezt egyszerűen nem hiszem el, minek van tele minden őrökkel és kamerákkal, ha egy nő simán, problémák nélkül kiszökik?

-Úgy 3 órája. Hát látod, mégse látta senki. - válaszolt kis idő múlva.

-Ez kurva jó, kössz. - tettem le a telefont.

-Sajnálom, de most el kell mennem. Valaki majd lekíséri. - mentem vissza az irodámba.

-Rendben, a héten még a városban vagyok, hívjon, ezt még folytatjuk. - csak bólintottam, majd elindultam a kamera szobába.

A felvételen tisztán látni lehetett, ahogy Destiny gyorsan körülnéz, aztán siet a kapuhoz. Nem volt nála egy kistáskán kívűl semmi, így biztosan nem szökni akar. Ez a nő egyszerűen hihetetlen, semmibe veszi minden szavamat és megszegi a létező összes szabályt, arról nem is beszélve, hogy feltűnés nélkül sikerült kijutnia. Visszaindultam az irodámba és elővettem a telefonomat, elkezdtem hívni, üzenetet is írtam neki, mind hiába. Már vagy tizenötször hívtam, de egyszer sem vette fel. Idegesen túrtam a hajamba. Ezért még kapni fog az biztos Isten.

Bő egy óra múlva kopogtak az ajtón, ezzel megszakítva a munkámat. Őszintén szólva, nem igazán bántam.

-Gyere.

-Üdv főni, most lépett be Destiny a kapun. - jött be Jasper. -Gondoltam szólok.

-Küldd be, lesz mit megbeszélnünk.

-Értettem, rögtön itt vagyunk.

~Destiny~

-Axel az irodájában vár, gyere felkísérlek. - lépett mellém Jack? Vagy James? Esetleg egyik se? -Hogyan tudtál úgy elmenni, hogy sokáig senkinek fel sem tűnt? - nézett rám huncut mosollyal az arcán.

-Nem volt túl nehéz, még rejtőzködnöm sem kellett. - pillantottam rá halvány mosollyal. -Meg fog ölni, ugye? - húztam el a szám.

-Megölni biztosan nem, maximum megkínoz egy kicsit.

-Haha, nagyon vicces. - forgattam meg a szememet unottan.

-Nem vicc volt. - nézett rám komolyan. Ijedt tekintetemet látva hangosan felnevetett. -Láttad volna az arcod. - röhögött tovább már hasát fogva.

-Befejezted? - fordultam felé.

-Pillanat. - fújta ki magát. -Huhh, ez jó volt.

-Marhára. - álltam meg az iroda előtt.

-Nos kislány, én sajnos oda már nem mehetek be veled, de sok sikert. - mondta, majd sarkon fordult és elment. Ő is nagy segítség mondhatom.

Pár percet még álltam az ajtó előtt. Most simán le tudnék lépni, nem tudná meg, hogy itt voltam. Ehhez hasonló gondolataimat egy karcos hang szakította meg.

-Bejössz még ma vagy álldogálsz sokáig ott kint?

-Még egy kicsit terveztem itt lenni, de most már mindegy. - vágtam rá gúnyosan.

-Nem vagy abban a helyzetben, hogy ilyen megjegyzéseket tegyél. - felelt ridegen az asztal mögött ülő férfi. -Ülj le. - nem ellenkeztem, tettem amit kér.

-Úgy látom, nem voltam elég világos. - szólalt meg pár perc csend után. -Hol voltál?

-Semmi közöd hozzá.

-Ne feszítsd tovább a húrt, azt kérdeztem, hol voltál? - lett egyre idegesebb.

-Én meg mondtam, hogy semmi közöd hozzá. Nem vagy te senkim, így nincs beleszólásod mikor és hova megyek. - válaszomra állkapcsa megfeszült és nyakán is kidudorodott egy ér.