A bűnöző bizalmasa

dreizehnte

~Axel~

Én nem akartam megütni. Tényleg nem, de elborult az agyam. Az, hogy egy fontos megbeszélést félbe kellett szakítanom miatta nagyon feldühített, erre persze még rátett az is, hogy visszabeszélt és nem volt hajlandó elmondani, hol volt. Bocsánatot kell kérnem az már biztos, csak tudnám hogyan.

Gondolkodtam még egy darabig, amikor beugrott egy személy, akitől tudnék tanácsot kérni. Telefonomból előkerestem a számát és hívtam is, nem kellett sokat várnom, hogy felvegye. Előre látom mennyire jót fog szórakozni rajtam.

-Hello öcsi. -köszöntött a bátyám. -Mi a helyzet?

Mindig ő volt a romantikus alkat a családban, tudta, hogyan kell egy lány kedvében járni, hányadik randira hova érdemes menni és, ami most számomra a legfontosabb, bocsánatkérések terén is mindig nagyon jártas volt. Én már tiniként is csak az egyéjszakás kalandok híve voltam, semmi érzelem, csak a szex, ennél jobb nincs is. Nem érdekelt a szerelem, hajtottam a nőket, emellett kiképzésekre jártam, mert valakinek át kellett vennie a maffiát. Amennyire hasonlítunk külsőleg egymásra a bátyámmal, annyira különbözik a személyiségünk. Neki kellett volna örökölnie apánktól a maffiát, hiszen ő az idősebb, de túlságosan ártatlan volt hozzá, így én lettem a vezető. Ő most jelenleg menyasszonyával utazza körbe a világot.

-Gyorsan felvetted. -mondtam köszönés helyett. -Figyelj, kéne egy kis segítség. -vakartam meg a tarkómat, amit ő persze nem láthatott.

-Neked kell segítség tőlem? Ott már nagy gondok lehetnek. -nevetett fel.

-Igen, szóval... Az van, hogy megbántottam egy nőt. -álltam meg egy pillanatra és mély levegőt vettem.

-Na várjunk csak, te, a nagy nőcsábász Axel Wyatt Hunter felhívtál azért, mert megbántottál egy csajt? Fogadjunk, abban kell a segítségem, hogy mivel tudnád kiengesztelni, igazam van? -szólalt meg, mielőtt folytathattam volna.

-Nos, igen... Te értesz a nőkhöz, így gondoltam segíthetnél. -nyögtem ki nehezen.

-Ez a nő nagyon különleges lehet, ha felhívsz, miszerint segítsek, mert megbántottad és bocsánatot akarsz kérni. -nevetett továbbra is. Marha vicces mondhatom. -Mivel bántottad meg?

-Félreérted, ő az új orvosom, nincs köztünk semmi. Kicsit felhúzott, én meg... Hát, megütöttem. -húztam el a szám. Miért érdekel engem ennyire, hogy bántottam? Életeket veszek el bűntudat nélkül, nem kéne zavarnia!

-Aha, és téged mióta érdekel az, ha megütsz valakit? -jó kérdés tesó, igazán jó kérdés.

-Segítesz vagy nem? -kérdeztem már egyre türelmetlenebbül.

-Segítek, segítek. Vidd el mondjuk vacsorázni, azt értékelni szokták a nők.

-Egy próbát megér, de ahogy ismerem gondolkozás nélkül a pofámba röhög.

Még váltottunk pár szót gyorsan, majd elköszöntünk. Neki kell állnom dolgozni, hiszen lassan minden gondolatom Miss doktornő körül forog, ami nem jó. Nagyon nem jó.

Felhívtam Estebant, -az Európában működő egyik fő drogkereskedelemmel foglalkozó cég vezetőjét- hogy új tárgyalási időpontot beszéljek meg vele, mivel ugyebár az előzőt bizonyos okok miatt meg kellett szakítani. Ezután még átnéztem néhány papírt. Mire végeztem már estefelé járt az idő, kint is sötétedett. Csuklómon lévő óra 19:34-et mutatott. Reményeim szerint Destiny már a szobájában van, -ha eddig nem ott volt- így elindultam, hogy elhívjam vacsorázni és bocsánatot kérjek tőle.

Ajtaja elé érve összeszedtem gondolataimat, majd bekopogtam. Kis idő elteltével sem érkezett válasz, szóval minden további nélkül benyitottam. Arra viszont nem számítottam, hogy Destiny csak egy fehérneműt visel, a szekrény előtt állva nézte gondolom, mit vegyen fel. Nem vette észre, hogy benyitottam, így meg tudtam figyelni hátulról hibátlan alakját. Nem volt pálcika vékony, ami kifejezetten jól állt neki. Hosszú lábai, tökéletes vastagságú combjai, kerek, feszes feneke, emellett, ha ez nem lett volna elég, telt csípője és vékony dereka volt. Akaratlanul is elkalandoztak gondolataim, nadrágom pedig egyre szorosabb lett. Bambulásomból egy torokköszörülés szakított ki.

-Csorgatod még a nyálad vagy kinyögöd végre, miért jöttél? -kérdezte gúnyosan, már felöltözve az előttem álló nő.

-Khm, igen. Hát... Én csak... -beszéltem összevissza. Mély lélegzet Axel, így is elég idiótának néz, szedd össze magad. Szebbnél szebb nők fordultak meg már az ágyadban, most mégis, úgy viselkedsz, mint egy tinilány. -Szóval, bocsánatot szeretnék kérni. Sajnálom, hogy megütöttelek. Kiengesztelhetlek egy vacsorával esetleg? -néztem rá reménykedve.

-Azta, a hatalmas, kegyetlen Axel Hunter most bocsánatot kért tőlem? Sőt, ki akar engesztelni egy vacsorával? Igazán megtisztelő. -somolygott.

-Ezt vegyem egy igennek?

-Vedd, aminek akarod. -csóválta a fejét.

-Rendben, akkor holnap este hétkor várlak, szexi legyél. -húztam önelégült vigyorra a számat. -Jó éjszakát szépségem! -köszöntem el, válaszát meg sem várva léptem ki a szobából. Huhh, ha tovább bent maradok biztosan neki estem volna.

Sziasztok! Sajnálom, hogy ennyit kellett várni az új részre, a következőt igyekszem gyorsabban hozni.
Köszönöm, hogy ennyien olvassátok és vote-oltok!💖