A bűnöző bizalmasa

achtzehnte

~Axel~

Destiny bemutatkozása és hirtelen távozása eléggé meglepett. Nem tudom mi okból kifolyólag nem az eredeti nevén mutatkozott be, de mindenképpen ki fogom deríteni. Viszont előbb le kell rendeznem Camillát, végleg.

-Mit keresel itt? -sziszegtem a fekete hajú nő felé fordulva.

-Jajj, hát téged te butus. Mikor lesz az esküvőnk? -vinnyogta rendellenesen vékony és magas hangján.

-Előbb leszel te golyófogó, minthogy én elvegyelek. Megmondtam, ha még egyszer bárkinek a menyasszonyomként mutatkozol be, nem leszek kegyes hozzád. -nem szokásom nőket bántani, viszont vele kivételt tennék. Szívesen nyúznám meg akár élve, úgyis mindig ki akartam próbálni. Az az egy probléma, hogy az apja a legfőbb szövetségesem, John a második leghatalmasabb maffia feje. Minden alvilági dologban benne vannak, amiben csak lehet. Prostitúció, drogok, fegyverek, bérgyilkosság, emberkereskedelem. Emellett, amíg én igyekszem az üzlethálózatom alá rejteni a mocskos ügyleteim, addig ők cseppet sem próbálják meg véka alá rejteni a dolgaikat. Ehhez képest soha nem tudták őket elkapni. Jók. Nagyon jók, de nem jobbak, mint én.

Ha most megölném, esetleg megkínoznám bandaháborút robbantanák ki, melyben lehet, hogy nyernénk, de rengeteg emberem veszne oda. Apám szerint kiváló lenne ez a házasság a szövetség megerősítéséhez, később a két maffia egyesítéséhez, ellenben én úgy gondolom, és gondoltam mindig is, hogy túl bátrak, nem szívesen kockáztatnék meg egy lebukást.

-Tűnj el. -intéztem még utoljára a helyiségben tartózkodó bányarém felé szavaim, majd kisiettem az ajtón, s Destiny keresésére indultam.

-Hello Jas. -léptem a kanapén heverésző barátom mellé. -Nem tudod, hol van Tiny?

Jasper egyébként apám volt jobb kezének -aki sajnos elhunyt egy korábbi bandák közötti háborúban- a fia. Mikor az édesapja meghalt a szüleim magukhoz vették, és sajátjukként nevelték. Egy évvel idősebb nálam, így mindig is testvéremként tekintettem rá, akivel bármiben számíthatunk egymásra. A maffiákban ritkák, emellett fontosak az ilyen kapcsolatok.

-Tiny? Már becézed is? -vigyorgott, én csak gyilkos tekintettel pillantottam rá, így arcára fagyott a mosoly, s védekezően felemelte kezeit. -Jólvan, jólvan. Nem kell egyből megenni. Motorozni ment, úúúgy 20 perccel ezelőtt. -nézett a csuklóján lévő karórára.

-Motorozni? Szakadó esőben? -kérdeztem egyre idegesebben.

-Azt mondta szereti a veszélyt. -rántott vállat lazán.

-És te tényleg elengedted? -ordítottam rá.

-Nyugi, elmegyünk megkeressük. Biztos semmi baja, nagylány már, tud magára vigyázni.

-Ha valami baja lesz kinyírom őt és téged is. -fenyegettem meg.

A garázsba leérve bepattantunk az első autóba, mely történetesen egy fekete Range Rover Velar volt, és kihajtottunk a már nyitott kapun.

-Melyiket vitte? -kérdeztem a mellettem ülőtől.

-A Kawasaki Ninja H2R-t, már nézem is hol van. -remek választás, nem csalódtam. Szerencsére mind az autókban, mind a motorokban van nyomkövető, így tudjuk figyelni éppen merre jár az, aki vezeti őket. -Meg is van, viszont egy ideje már egy helyben áll.

-Reménykedj, hogy csak valamiért megállt. Különben kivéreztetlek- mondtam

-Igen, igen. Úgy, ahogy eddig szitává lőttél, megnyúztál, kést állítottál szívembe és megetettél a kutyákkal. Mondták már, hogy durva hangulatingadozásaid vannak? -ha nem az én emberem lenne és lennék vele tisztában, hogy profi a kínzások terén, emellett szemrebbenés nélkül képes gyilkolni, azt hinném, 16 éves kamaszfiú. Én mellette bírtam ki több, mint 15 évet?! Kérdését figyelmen kívül hagyva vezettem tovább a motor helyzetét jelző koordináta felé, a GPS segítségével.

Az eső továbbra is zuhogott, az ablaktörlő oda-vissza mozogva igyekezett eltávolítani a szélvédőről a rá kopannó vízcseppeket. A koordinátához közeledve meghallottam a mentőautó szirénázását, így az amúgy is magasan lévő, képzeletbeli pumpa még feljebb emelkedett bennem. A helyszínhez érve gyorsan leállítottam a kocsit, és Jasperrel együtt kiszálltunk. Egyből megláttam a Kawasakit, mely nem volt a legjobb állapotban, de Destiny jobban érdekelt. Nem messze tőlünk parkolt még egy civil autó, mellette egy egyenruhás rendőr kérdezgetett két fiatal srácot.

-Menj a mentőhöz, én megyek a fiúkhoz. Megkérdezem láttak-e valamit. -szólalt meg Jas mellettem, mondatára válaszolva bólintottam egyet.

-Jó napot! Mi történt? Hogy van Destiny? Nagyon súlyosan megsérült? -bombáztam kérdésekkel a mentőst.

-Ismeri a hölgyet? -kérdezett rá a nyílvánvalóra.

-Igen, a barátja vagyok. Mondjon már valamit. -emeltem fel a hangom.

-Nos, a kisasszonynál nem volt semmilyen irat, így szükségünk lenne néhány adatra.

-Mindent megadok, de ha tovább folytatja a mellébeszélést nem garantálom, hogy nem esik magának semmi bántódása. -sziszegtem fenyegetően, szemében enyhe félelem csillant, majd rögtön beszélni kezdett

-Uram nyugodjon meg, még nem tudunk semmit pontosan, de a vizsgálatok alapján, amit itt is el tudtunk végezni teljesen fel fog épülni. Részleges amnézia előfordulhat, melynek következtében kiesik a baleset, esetleg a balesetet megelőző pár óra. -lehet, hogy gonoszság, de a mondandója utolsó felét hallva kicsit megörültem, nem bánnám, ha nem emlékezne a ,,menyasszonyomra". -Ezek az emlékek a legtöbb esetben bizonyos idő elteltével visszatérnek. -na erről ennyit. -egy ember jöhet velünk a mentőben, szeretne velünk jönni?

-Nem, menjenek. Követem önöket autóval. -bólintott, majd beszállt, én pedig visszaindultam az autóhoz. -Ki tudtál deríteni valamit? -kérdeztem a szőkétől már a kórház felé haladva.

-A két fiú Destiny mögött volt, szerintük elég gyorsan vezetett. Egy szembejövő kocsi áttért a sávba, s Des hiába rántotta el a kormányt megcsúszott a motor kereke. A vezető srác azt mondta, hogy ők is alig úszták meg sérülés nélkül, ha nem a doktornéni csúszik meg akkor ők ütköztek volna.

-Tudjuk milyen autó volt? -kérdeztem a kormányon dobolva.

-Nem látták pontosan, de egy piros Ford Mustang lehetett.