SUMMER LOVE 🔞 - könnyű nyári one shotok

Erdei kaland Pt. 1. - Taegi +18+

@JS100997 ötlete alapján

1. Taegi
2. 90-es évek
3. Osztálykirándulás

Bocsássatok meg, hogy ilyen lassan jött ez a rész, pedig régóta kattogok rajta, de valahogy nem megy az írás ebben a melegben. Ráadásul két részes lett. Remélem, azért tetszeni fog. <3

Yoongi pov

Elöl, rögtön a tanárok mögött a stréberek ülnek, hátul a vihogós csajok meg a menő srácok, úgyhogy ledobom magam valahová a busz közepére. Behúzódom az ablak mellé, és hogy kifejezzem, mennyire nem akarok magam mellé senkit, a hátizsákomat a mellettem levő ülésre teszem. A walkmanem fejhallgatójával eltorlaszolom a hallójárataimat, és berakok egy Snoop Dogg kazettát. Negyedóra van még az indulásig, addig Super Mario segít elverni az időt. Előkapom a GameBoyt, aztán hadd szóljon, amíg el nem kéri valaki kölcsön.

Nem akartam eljönni. Simán beadhattam volna, hogy beteg vagyok. Tökjól meglennék otthon a 486-osommal – most kaptam meg a Doom II.-t, és még ki se tudtam rendesen próbálni –, gitározhatnék, vagy kimehetnék kosarazni, ha már anyámnak ez volt az egyik érve az osztálykirándulás mellett, hogy így majd mozgok a friss levegőn. A másik érve az volt, hogy legalább összebarátkozom majd az új osztálytársaimmal, és mire rendesen elkezdődik a tanév, találok pár havert köztük.

Két hete járok ebbe az osztályba, és ezalatt arra jutottam, hogy semmi kedvem barátkozni velük. Már el is könyveltek fura gyereknek, csak mert utálok focizni, mert olvasok a szünetben, és nem megyek velük cigizni a wc-be vagy piálni suli után. A lányok idegesítőek, most is hangosan bömböltetik a Backstreet Boys-t a magnójukon, a Bravo magazint lapozgatják, és sikítoznak, mint az őrültek, ha találnak róluk egy nyúlfarknyi cikket. Csoda, hogy a sofőr ezt bírja ép ésszel. Értelmesen egyikkel se lehet beszélgetni.

Már csak egyvalakire várunk, és őszintén szólva... ő az egyetlen, aki érdekel az osztályból. Ha ő nincs, tuti beteget jelentek, és inkább otthon Doomozok egész nap. Nagyon remélem, hogy csak késik, mert ha nem jön, én leszállok és hazamegyek.

Végre megérkezik! Lihegve mászik fel a busz lépcsőjén, mire éljenzés fogadja, a csajok felpillantanak a Bravóból, és Nick Carter neve helyett az övét sikítják:

- Taehyung, végre! Már azt hittük, nem jössz!

Persze, hogy örülnek neki, nincs lány, akinek ne tetszene. Olyan az arca, mint egy műalkotás. Fehér, széles nyakkivágású trikója fölött növénymintás inget és vékony arany nyakláncot hord, hibátlan bőre lebarnult a nyáron, és itt-ott kivillan a szakadt farmeréből. Vigyorogva integet nekik, miközben végigmegy az ülések között. Amint felém közeledik, gyorsan lekapom a táskám a mellettem levő ülésről, Snoop Doggot is lehalkítom, hátha esetleg hozzám akarna szólni.

- Ez a hely szabad – mondom bátortalanul, de rám se néz, csak megy tovább a busz hátulja felé.

Kihajolok, hogy lássam, hova ül le. Beletúr a fényes hajába, leveszi a válláról a táskát, és a menő srácokhoz szól:

- Van még itt hely? – kérdezi.

A motorja hangosan felmordul, majd lomhán elindul a járgány. Taehyung megkapaszkodik, hogy el ne essen, a sofőr rászól, hogy keressen gyorsan egy helyet, és üljön le.

- Bocs, de a csajok elöl ülnek – gúnyolódnak rajta a fiúk – Ez itt a hetero szakasz.

- Jól hallom, hogy lebuziztál?! – háborog Taehyung.

- Dehogy, cukifiú! Sose tennénk olyat! Csak itt most éppen minden hely foglalt.

- Menjetek a picsába, ti vagytok a buzik! – dühöng Tae, és visszafordul.