Reggeli közben kipuhatoltam Dr. Lee-nél, mennyi esélye van annak, hogy a sellőt belátható időn belül elengedjék. Nem akartam túl rámenősnek tűnni, ugyanis elhatároztam, hogy ha maguktól nem engedik el, még úgy se, ha többet fizetnék ezért, mint amennyivel a projektet eddig támogattam, akkor magam fogom kiszabadítani. És ha látják rajtam, mennyire akarom a szabadságát, akkor én leszek az első számú gyanúsított, ha esetleg váratlanul eltűnik a kutatóközpontból. Mondjuk... így is az leszek.
Sajnos megtudom, amit eddig is sejtettem. Hogy eszük ágában nincs elengedni, sőt, posztmortem vizsgálatokra is készülnek, ami azt jelenti, hogy szükség esetén elősegítik a halálát, hogy felboncolhassák.
- Dr. Lee! Professzor úr! – viharzik az étterembe egy fiatal asszisztensnő fehér nanoköpenyben.
Egyenesen a professzorhoz siet, aki velem szemben szürcsöli a kávéját. A maszkot letépi magáról, sűrű hajlongással a bocsánatáért esedezik, amiért megzavarta reggeli közben, és lihegve hadarja el, hogy nem bírnak a hibriddel. Erre én is lerakom a croissant-om a tányérra, a falat megáll a számban. Mi történt?
- Agresszív, vadul csapkod a farkával, megüti, aki hozzá akar érni, az egyik technikust meg is harapta. Négyen alig bírják lefogni! – meséli a nő kétségbeesetten.
- De hát volt már ilyen, nem? – néz fel a prof bosszúsan – Adjanak neki nyugtatót, ahogy eddig is!
- Természetesen adtunk neki, most várjuk, hogy hasson. Ami miatt most itt vagyok az az, hogy a hibrid folyamatosan – itt rám mutat, alig bírja folytatni a lihegéstől – Jeon úr nevét kiabálja!
A professzor kérdőn néz rám, én elkerekedett szemekkel bámulok vissza rá. Nagy nehezen lenyelem a falatot.
- Akkor most... oda kellene mennem hozzá, igaz, Dr. Lee?
- Alighanem, Mr. Jeon. Odamegyünk mind a ketten.
*****
Tae Tae a kis tartályban fekszik, karjait és a farkát erős szíjak tartják fogva, vadul rángatja őket, az egyik nanoköpenyes épp injekciót ad a karjába. Az életjeleit mérő gép szaporán csipog, a víz szinte forr körülötte. Nedves hajtincsei az arcára tapadnak, minden ér kidagad a nyakán és a karjain.
Odalépek hozzá, letépem magamról az átlátszó maszkot. Amint rám néz, elsimulnak a vonásai. De azt világosan látom rajta, hogy sírt.
- Dzsunkugoo!
- Tae Tae – suttogom közelebb hajolva.
Átölelem, nem izgat, hogy csurom víz lesz a köpenyem, arcomat az övéhez érintem, nyugtatólag simogatom a fejét.
- Ssss, nyugodj meg, nincs semmi baj – duruzsolom a fülébe.
Meg is nyugszik, de az is lehet, hogy ez az éppen beadott injekciónak köszönhető. Susmorog valamit, amit nem értek, én pedig csak ölelem és simogatom tovább. A gép csipogása lassul.
Felnézek, csupa döbbent arcot látok, egyik-másiknak a szája is tátva maradt. Dr. Kwon, a viselkedéskutató vadul jegyzetelni kezd a tabletjén. Lassan elengedem Tae Taet, felegyenesedek. Percekig nem szólal meg senki.
- Mit csináltak vele? – töröm meg végül én a csendet.
- A reflexeit és az idegrendszerét vizsgáltuk elektromos impulzusokkal, Mr. Jeon – feleli egy szemüveges, fiatal tudós.
- Ez egy... elég kellemetlen vizsgálat – magyarázza Dr. Kwon –, sokszor fájdalmas, azért ilyen zaklatott az alany.
Ökölbe szorul a kezem, a szívem egy éles kődarabbá sűrűsödik a mellkasomban.
YOU ARE READING
SUMMER LOVE 🔞 - könnyű nyári one shotok
FanfictionAz olvasók kívánságai alapján írt rövid történetek forró nyári napokra. Játékszabály: Írj 1.) egy shipet 2.) egy kort és 3.) egy helyszínt a falamra, és lesz belőle egy rövid, de kellőképpen steamy történet ebben a könyvben. 🔞🔞🔞
