SUMMER LOVE 🔞 - könnyű nyári one shotok

Időzavar - Vminkook +18+

A következő történet BerthaTheBrightOne ötletéből származik, amely így hangzott:

1.) Taehyung és valaki
2.) Időutazás a jelenből az 1900-as évek
3.) Szöuljába

Én egy kicsit korábbra tettem az időpontot, az 1800-as évek végére, mert a japánok uralma eléggé átrendezte ezt a kort és társadalmat, azt pedig még meg szerettem volna előzni. Szöulból pedig egy Szöul melletti falu lett, ennek is megvan az oka, remélem, Bertha nem bánja. 😊

A történet Valentin-napi verziója megjelent Mamzi75 Just a Valentine című novellagyűjteményében, így lehet, hogy sokan már olvastátok.

Az autópályát elhagyva úgy tűnik, a civilizációt is magunk mögött hagyjuk. Hosszú, hepehupás földútra fordulunk rá, a hirtelen jött rázkódás a maradék álmot is kiveri a szememből. Reggel hét óra van, vagyis nálam még éjszaka. Vigyázva takarom le az energiaitalos doboz nyílását a tenyeremmel, a sofőr-nim biztos nem díjazná, ha a cukros lé kilöttyenne a bőrhuzatra. Ez a kisebbik baj, a nagyobbik, hogy a gyomrom is kezd felfordulni ebben a zötykölődésben.

- Messze van még? - préselem ki magamból a kérdést.

- Mindjárt ott vagyunk, Taehyungssii. Az erdő mögött van egy domb, annak az aljában lesz a díszletfalu.

Addig már csak kibírom valahogy.

Pár perc után elhagyjuk a terebélyes fákból álló sűrű erdőt, és áthaladunk egy ideiglenes sorompón. A sofőröm a catering busz és a világosítók egyik kamionja közé parkol le. Émelyegve szállok ki, megiszom a maradék serkentőmet, amitől csak még rosszabbul leszek, aztán megkerülve a dombot körülnézek a helyszínen. Elképesztő! Még félájultan is tudom értékelni az építészek munkáját. Mintha tényleg egy százötven évvel ezelőtti faluban lennék! Hátulról nézve ugyan látszik, hogy kulissza az egész, amit szövevényes alumínium váz tart a helyén, de elölnézetből igazi parasztházaknak tűnnek. A statiszták, akik korabeli jelmezeikben, talicskát tolva, lovat vezetve vagy kosárral a fejükön jönnek-mennek, csak fokozzák ezt az élményt.

- Művész úr! - jön elém a rendezőasszisztens - Egy óra múlva kezdenénk az első kamerapróbával. Megmutatom a lakókocsiját.

Szapora léptekkel vezet át a falun, közben jelenti a walkie-talkie-ján, hogy megérkeztem, jöhet a sminkes meg az öltöztető.

- Lenyűgöző a díszlet! - mondom ki, amire gondolok, miközben próbálok lépést tartani vele.

- Ugye? A látványtervező kitett magáért. Egy az egyben olyan, mint egy bizonyos falu, amely tényleg létezett a 19. század végén itt, Szöul mellett. Hát... meg is érkeztünk. Akkor 8:10-kor kezdünk a tizenhármas jelenettel. A diszpó meg a szövegkönyv bent van az asztalon.

Mélyen meghajol előttem, mielőtt távozik. Benyitok a lakókocsi szűk ajtaján. A kis kanapészerű padra már ki van készítve a ruhám, a sminkasztalra a szövegkönyv, ahogy az asszisztens mondta. Leülök, és lapozgatni kezdem. Tizenhármas jelenet. Vita az apámmal. Nehéz, régies nyelvezet, hiába gyakorlom egy hónapja, nem lesz könnyű dolgom. A gazdag földesúr tizenkilenc éves fiát játszom, akinek meg kell nősülnie, de nincs hozzá semmi kedve.

Annyira belefeledkezem az olvasásba, hogy összerezzenek, amikor kinyílik az ajtó. Az öltöztető, a fodrász meg a sminkes lányok egyszerre törnek rám. Némi hajlongás után nekem esnek, és félóra múlva már nem Kim Taehyung vagyok, hanem Yi Ryun, sötétkék-pasztellsárga selyem hanbokban, homlokpántban és gyöngylánccal díszített magas kalapban, ami alatt a fejem tetejére felkötött kontyban van a „hajam". Elmosolyodom, ahogy a tükörbe nézek. Így néznék hát ki, ha 150 évvel ezelőtt gazdag nemesi családba születtem volna.