Az olvasók kívánságai alapján írt rövid történetek forró nyári napokra.
Játékszabály:
Írj 1.) egy shipet 2.) egy kort és 3.) egy helyszínt a falamra, és lesz belőle egy rövid, de kellőképpen steamy történet ebben a könyvben.
🔞🔞🔞
Csak szólok, hogy ebben a novellában minden létező rosszaság elő fog fordulni. Csúnya beszéd, tiszteletlenkedés, fiatalkorú megrontása, sőt, még dohányzás is!
Az alapötlet LillaLiptk7 -tól származik, aki még nagyon régen kért egy
1.) NamGi 2.) jelen (helyett: 1990-es évek) 3.) tanár-diák felállást.
(Remélem, LillaLiptk7 fenn van még Wattpadon, és emlékszik erre az egészre. 🙄 ) Először, bevallom, elkerekedett a szemem a namgi pároson, sose jutott volna magamtól eszembe, de aztán nagyon izgalmasnak találtam összehozni őket. A „jelen"-t utólagos engedelmeddel 90-es évekre változtattam, főleg azért, hogy a történet az Erdei kaland c. novella előzménye lehessen. Az Erdei kalandot nem kell ismerni hozzá, anélkül is érthető lesz.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Yoongi pov
Kim Namjoon tanár úr egész lénye idegesít. Fura módon irritál az egész jelenléte. Nem egészen úgy, mint a fizikatanárnő, aki öreg, büdös és rosszindulatú, vagy Kwon, a földrajztanár, aki egy szánalmas nyúlbéla a kinyúlt kötött mellényével és a szódásüveg szemüvegével, mert ők csak akkor basszák fel az agyam, ha éppen óránk van velük, máskülönben nagy ívben szarok rájuk. Kim tanár úr akkor is felbosszant, ha otthon fekszem egyedül az ágyamon, ha házit próbálok írni, ha kimegyek biciklizni, vagy épp a büntetődobást gyakorlom a suliudvaron. Ha csak eszembe jut, furcsán ideges és feszült leszek, márpedig valamiért sokszor eszembe jut.
Angolt tanít, amihez se érzékem, se szorgalmam nincs, de nem ez a baj. A kémiát se értem, mégsincs különösebb bajom a kémiatanárral. Nem vagyok valami jó tanuló, az egész sulit leszarom, csak egy szükséges rossz az életemben, amin mihamarabb túl akarok esni. Anyám szerint az a baj, hogy engem semmi nem érdekel, pedig ez nem igaz. A zene például érdekel, a kosár is, meg a videojátékok, mint bármelyik egészséges elméjű tizenhat éves fiút. Kivéve, hogy a többi srácot a csajozás is izgatja. Én még nem találtam olyan lányt, akire érdemes lenne rámozdulni. Van köztük egy-két jobb fej, meg néhány szép is, de egyik se éri meg a strapát. Hosszú távon fárasztanak. Naphosszat vihognak, nem tudnak kosarazni, szar zenét hallgatnak, és fintorognak, ha egy fiú hozzájuk szól.
Bezzeg, ha Kim tanár úr szól hozzájuk! Akkor persze megy a pironkodás, a fülig érő vigyor, meg az igentanárúr, perszetanárúr, és a kuncogás meg a sugdolózás, miután ott hagyja őket. Nem értem, mit vannak úgy oda érte? Oké, hogy magas, széles vállú, meg csaj szemmel biztos jóképűnek számít, de egy karót nyelt okostojás az élrevasalt gatyáiban meg a betűrt, nyakig begombolt ingjeiben. A nyakkendő meg a szemüveg csak mégokostojásabb külsőt ad neki, és kiborít az irritálóan kimért beszéde a tanulás fontosságáról! Nincs egy laza pillanata se, soha nem lehet rábeszélni, hogy halasszon el egy dogát, vagy nézze már el, hogy nem csináltunk leckét. Nem fogja fel, hogy sose lesz szükségünk Shakespeare-re az életben, és ragaszkodik hozzá, hogy minden órát szódogával kezdjünk, mint egy rohadt kiképzőtáborban. A kávét is karót nyelve issza, mint valami gróf a 19. századból, épp hogy csak nem eltartott kisujjal, a szünetben pedig folyton klasszikus regényeket olvas a folyosón, természetesen angolul. Ha pisztolyt tartanának a fejemhez, akkor se olvasnék ilyesmit!
