Miért vagy egoista? (ft. Marics Peti)

6. rész

*Spacc szemszöge*

Mire kell reggel kelni? Hát a jó öreg Brunora, mint mindig. Bolond a csávó az már egyszer biztos, de jól van ez így. Nem tudom, hogy miről beszél, de helyeselek neki. Nem sokkal később kimentem hozzá a konyhába megkérdezni, hogy amúgy mi a faszról beszélt.
-Hallod tesó!
-Na?-nézett rám.
-Mit is mondtál amúgy az előbb?
-Várj még Nórival le kell beszélnem...
-Mi van? Milyen Nóri?-néztem rá értetlenül.
-A fotós csaj! Róla pofázok neked már egy ideje...
-Jah így értem! De mi van vele?
-Jön fotózni a koncertre és te mész érte!-vázolta.
-Mi? Miért én?-értetlenkedtem tovább.
-Csak mert én azt mondtam!-nevetett Bruno.-Ötre mész érte!
-Van más választásom?
-Nincs!-zárta le röviden és tömören. Fantasztikus! Nem is ismerem a kis csajt, egyáltalán hány éves? Nem azt mondom, hogy nem néz ki jól, de most nem is ismerem, miért kell pont nekem menni érte? Van kocsija tudtommal. Hamar megtaláltam az insta profilját, ez a lány 22? Fiatalabbnak néztem, de ezek szerint egy idős velünk... Nincs túl sok bejegyzése, de pont elég ahhoz, hogy megismerjem egy kicsit, csinos, és imád fotózni... sok olyan képe van amin úgy van lefotózva, hogy fotóz valamit. Érdekes lány! Nem olyan rossz! Majd megcsörgetem ha megyek érte.
Ez így is lett, szinte pontban ötkor értem oda hozzá, ő aranyosan lejött és beült a kocsiba, kicsit feszült voltam, mert nem tudtam, hogy mit kérdezzek tőle. De a beszélgetés viszonylag jól alakult, és még titkot is tudok róla! Olyat amit senki más nem tud! Ez jó érzés...
-És a fotózáson kívül van más hobbid?-kérdeztem tőle.
-Először is a fotózás nem a hobbim, hanem a munkám, vagyis már az! De amúgy igen van....
-És elárulod?-néztemrám egy kissé kaján vigyorral, nem tudom megfogalmazni, de valami vonz engem ebben a lányban.
-Nem! Azt senki nem tudja és nem is fogja!
-Naa! Törpe... Nem mondom el senkinek!
-Tudom... De ezt senki nem tudja rólam, egy barátnőm sem és a szüleim sem mielőtt kérdeznéd!-titkolózott tovább.
-Tippeljek akkor?
-Felőlem...-felelte flegmán.
-Hmm... csak nem énekelsz?
-Nem.-rázta meg a fejét.
-Játszol valamilyen hangszeren?
-Nem!
-Akkor... Hmm... Rajzolsz?
-Nem! Vagyis suliba kellett, de nem ez a hobbim!-nevetett, baszki, de aranyosan nevet.
-Nem tudom... Egy fotós lánynak milyen hobbija lehet?
-Ne tőlem kérdezd!
-Jó akkor elvonatkoztatok ettől!
-Vonatkoztass!-vett egy mély levegőt.-Mikor érünk oda?
-Nem sokára!-feleltem.
-Az mit takar?-érdeklődött.
-Nagyjából 10 perc!
-Ahhj! Addig meghalok...-hajtotta le a fejét, mintha halottat játszana. Na de egy valami itt feltűnt nekem, hagytam neki egy kis csendet, hogy biztosra menjek, olyan vicces ahogy leplezni akarja.
-Megvan! Törpeee! Le sem tagadhatod!-nevettem rá.
-Mi? Mégis mit?-mondta vörös arccal Nóri.
-Táncolsz!-jelentettem ki.
-Ömm… Mégis honnan?
-A lábad! Pontosan a zene ütemére jár. Szinte az egész tested mozog a zenére és a kocsiban ülsz! Kíváncsi lennék milyen lehet egy otthoni zenés takarítós napod... Biztos vagyok benne, hogy jól táncolsz!-vigyorgtam rá, tényleg van valami ebben a lányban.
-Te bolond vagy!-nevetett.
-Miért? Azért, mert megnéztem, hogy mit csinálsz és, hogy tudom, hogy táncolsz?
-Igen! Soha, senkinek nem mondtam el..
-Nekem sem mondtad el, csak jó emberismerő vagyok és látom, hogy melyik mozdulatod mit jelent....
-Tényleg akkor most mit érzek?
-Törpe nem az érzéseidet találom ki, hanem látni egy-két vonásod!
-Ez zavar engem!
-Tudom! Nem mondom el senkinek, ha ezt akarod!-mondtam, közben sikeresen beparkoltam.
-Tényleg...-nézett rám aranyosan.
-Persze! Senkinek nem beszélek róla... ha ezt akarod!
-Igen ezt akarom, hogy ne beszélj róla senkinek és, hogy maradjon olyan mint volt! Egy titok amit senki sem tud!
-Tudod Törpe... Nem fogom elfelejteni, de megőrzöm a titkod!
-Köszönöm...-mosolyodott el.
-Alap Törpe!
-Tudod Spacc…-mondta halkan.
-Na!
-Jobb ember vagy, mint én azt gondoltam!
-Tehát... gondolkodtál rajtam?
-Én nem ezt mondtam!
-De de… Ezt mondtad!-nevettem rá újból.
-Késtetek!-jött oda Bruno.
-Kész voltam 5-re!-nevetett Nóri.
-Tesó nyugi... itt van Nóri és így meg van oldva a probléma!
-Remélem is!-fejezte be Bruno. Olyan furcsa ez nekem. Mi van ebben a lányban ami ennyire vonz, vagy csak beképzelem az egészet? Olyan kis aranyos és kicsi és kedves és miért jár ő a fejemben, reggel azt sem tudtam, hogy ki is ő pontosan, most meg már meg akarom ismerni. A koncert alatt próbáltam őt figyelni, de nem olyan nagy feltűnéssel, de egyszerűen olyan vonzó az ahogy koncentrál a fotóra, hogy tökéletes legyen. Mikor véget ért a koncert megnéztük a képeket és fantasztikusak... Baszki ezt is ő váltja ki belőlem?
Lényeg a lényeg, hogy nagyon jók lettek a képek. Ezután hazavittem őt, nem tudtam volna ahgyni, hogy este taxizzol, főleg ha itt vagyok! Mikor a házhoz értünk olyan dolog történt amire nem számítottam volna, Nóri felhívott magához. Meg fogok bolondulni tőle, pedig nem is ismerem.
A beszélgetés jól alakult és ezerszer átélném vele, főleg ha kapnék egy csókot tőle, amit persze nem kapok! Pedig én aztán mindent bevetettem, nem akartam túl nyomulni, ezért nem húztam magamhoz, pedig szívesen megtettem volna.
-Na és tánc....kezdtem bele.
-Jaj... Nem!-rázta a fejét.
-Ne mond, hogy nem akarsz nekem táncolni?
-Hát pedig nem!
-Pedig nekem nagyon tetszene...-mondtam kissé perverzen.
-Elhiszem, de nem táncolok másoknak...
-Nem kapok magántáncot?
-Nem...-nevetett huncutul.
-Hát ezért fuvarozgattalak?-kérdeztem poénkodva.
-Hát jah...
-Pedig már elképzeltem...
-Tehát én járok a fejedben?
-Én nem ezt mondtam!
-De... tehát rólam fantáziálsz?-kérdezte aranyos mosollyal az arcán.
-Talán...
-Ez nem válasz!-lökött meg játékosan.
-Pedig el kell fogadnod...-néztem mélyen mélyen a szemébe, had érezze a nyomást.-De ha nagyon érdekel... Egy csókért elmondom!
-Lehet mégsem érdekel annyira...-mondta neki kissé egoistán.
-Naa… Ne már! Tök jó üzlet lenne! Gondold...-folytattam volna. ja nem szólal meg a telefonom. Felvettem, és egy viszonylag rövid kínzás után pedig szomorúan kellett közölnöm Nórival, hogy ma nem lesz itt sajna semmi, mert mennem kell.-Bocsánat Törpe, de mennem kell, még van egy kis dolgom!
-Hát jó!-vonta meg a vállát. Nóri egy csupaszív lány! Lekísért és megölelt, na jó nem én kezdeményeztem az ölelést. Ha már csókot nem kaptam ennyi csak jár nekem!
Mikor hazaértem éppen egy csaj vette a cipőjét az ajtóban és csak köszöntem neki, majd bementem és lefeküdtem aludni.
Olyan szívesen beszélgetnék még Nórival, de vár a forgatás, de borzalmasan jól esik, hogy ennyire bízik bennem és, hogy így megnyílik nekem. Illetve kinyírnám a srácot aki ezt tette vele. Ennyire szívtelen és érzéketlen dög ne legyen akkor sem, ha hiánya van! Erőszak... egy kislánnyal szemben, legalábbis gondolom fiatalabb volt még Nóri is. Nem hiszem el, hogy ilyet tett vele. Most őszintén szarul érzem magam, hogy tegnap meg akartam csókolni, de még most is ugyanúgy vágyom rá. Miért másztál be a fejembe Nóri? Otthon nem kényelmesebb?