Miért vagy egoista? (ft. Marics Peti)

13. rész

Reggel mikor felébredtem Marics nem volt mellettem. Ötletem sem volt, hogy hol lehet, így kikászálódtam az ágyból. A szobából kiérve finom illatok csapták meg az orrom, Peti azt mondta, nem igazán tud kaját csinálni... én nem értem.
-Jó reggelt álomszuszék!-csókolt meg.
-Jó reggel?!-mondtam álmos hangon.
-Hoztam reggelit!
-Már azt hittem te csináltad...-nevettem.
-Jaj nem!-nevetett.-De gondoltam aranyos leszek...
-Nagyon aranyos vagy Életem!-ültem le az asztalhoz. Láttam, hogy Peti szinte folyamatosan figyel, mondhatni túlságosan is figyelmes.
-Tudod Életem...-kezdtem bele.-Nem kell ennyire figyelmesnek lenned! Szeretem a kis szétszórt igazi Maricsos éned, és azt szeretném, ha olyan lennél.
-De Baba én oda akarok rád figyelni.
-Oda fogsz! Tudom! Csak legyél olyan kis szeleburdi amilyen valójában vagy!
-De, ha egy picit is elhanyagolva érzed magad szólsz! Oké Bby?-kérdezett bele.
-Jó oké!-forgattam a szemeim.
-Ne flegmázz Hercegnőm!-szólt rám Peti.
-Én soha!-nevettem. Miután elfogyasztottuk a reggelit, megittuk a reggeli kávét meg minden, összeszedtük magunkat, vagyis főleg én, mivel Peti már készen volt, így ő leginkább engem nézett. Mikor készen voltunk elindultunk a kórházba Fanniért, az út gyorsan telt, mondjuk az én Maricsom elég gyorsan vezetett, de élveztem az utat... nagyon is. A kórházban viszont borzalmasan unalmas volt. Sokat kellett várni mindenre, és láttam is Petin, hogy kissé ideges. Végig fogta a kezem, én pedig próbáltam terelni a figyelmét.

-Életem!-néztem rá.
-Mi az Kicsim?
-Ma délután lesz egy fotózásom... és mit szólnál, ha utána bemennék hozzád?!
-Hmm... azt szólnám, hogy már most várlak!-nyomott egy puszit a homlokomra.
-És mennyire vársz?-álltam lábujjhegyre, hogy a fülébe súghassam.
-Beby ezt ne itt!-szólt rám.
-Miért?
-Rossz kislány vagy!-nevetett kaján hangon.
-És te szereted a rossz lányokat!-vágtam vissza.
-Ohh, de még mennyire szeretem!-nézett végig rajtam.
-Csak nem tetszik a Mricsomnak?
-Dee.... borzasztóan tetszik!
-Azt látom Életem!-nevettem.
-Hidd el Babám, hogy, csak egy részét látod!-nézett rám perverzen. Persze az orvos is ilyenkor jelenik meg oldalán Fannival. Én odaszaladtam a barátnőmhöz és megöleltem. Végre megnyugodhatok, hogy itthon van! Beszéltünk az orvossal pár szót utána pedig mentünk is.
-Jaj ömm... igen! Fanni... Ő itt Peti.-húztam oda magamhoz a párom.-Életem... ő pedig Fanni, aki nagyon béna amúgy, de szeretjük.
-Na na na na.... Szóval akkor ti ketten most?!
-Igen együtt vagyunk.-fejezte be Peti miközben átkarolt.
-Juj ez nagyon cuki.-jött rá az 5 perc Fannira.
-És amúgy... Te meg a Bruno?!-kérdeztem én is.
-Jaj... mi.... ömm....
-Bruncso azt mondta együtt vagytok.-szólt közbe Peti.
-Hát igen.... van pár pillanat ami nem olyan tiszta arról az estéről.
-Drágám! Felhívom a Brunot és megmondom neki, hogy a csaja vele akar lenni!-nevettem.
-Nehogy megpróbáld, mert leütlek.-kiabált rám Fanni.
-Most mi van na.... Úgyis fel fog hívni téged, hogy minden rendben van-e.-magyaráztam.
-Majd felhív!-jelentette ki.
-Ezek a mai fiatalok...-szólalt meg Peti.
-Jaj tee...-nevettem.
-Mi van velem?
-Semmi semmi!
-Baba nem tudsz nekem hazudni!
-Jaj nem is akarok!-ráztam a fejem.
-Fúúj!-szólalt meg a hátsóülésről Fanni.
-Most mi bajod?-néztem rá.
-Túl szerelmesek vagytok!
-Jaj mert te biztos másképp viselkedsz a Brunoval!
-Hát ennyire nyálasan tuti nem!-jelentette ki.
-Jó oké inkább hagyjuk.-fejeztem be. Az út többi része elég unalmasan telt. Peti felkísért minket a lakásba, Fanni pedig szúrós tekintettel követte minden mozdulatát. Muszáj leszek megbeszélni ezt Fannival, pedig én úgy terveztem, hogy ma Petivel leszek.
-Bby!-szólalt meg Marics.
-Igen Életem?!-mentem oda hozzá.
-Nekem lassan haza kéne mennem, mert még ma van egy kis dolgom! Este akkor jössz?-húzott magához gyengéden, keze a derekamon pihent.
-Ha minden jól megy akkor igen! Megyek!
-Remélem is!-csókolt meg.
-De nekem is össze kell szednem a cuccaim, mert ma még van egy fotózásom.-magyaráztam. Mariccsal elbúcsúztunk... mintha olyan sok időre távozna. Én pedig bementem Fannihoz.
-Fanni! Elmondanád, hogy mi bajod van Petivel? És ne mond, hogy semmi, mert látom!-rontottam be a szobájába.
-Én.... Csak...-kezdett bele.
-Mond már!
-Nóri! Én csak védeni akarlak! Nagyon rég nem voltál már kapcsolatban... És Bence...
-Ne hozd őt szóba!
-Nóri! Nem akarom, hogy valaki bántson! Főleg nem úgy, ahogy ő tette!
-De Fanni! Peti nem fog bántani... főleg nem fog megerőszakolni.
-Honnan tudod?
-Onnan, hogy a párom és ismerem! Bence meg világi paraszt! És nem akarok róla beszélni!
-Nóri! Sosem beszélsz róla... Petinek mesélted?
-Nem... Még nem!
-Akkor itt az ideje!
-Megyek fotózásra! Majd jövök, aztán pedig megyek Petihez!-fordultam ki az ajtaján.
-Nóri csak arra kérlek, hogy vigyázz magadra!
-Szia!-mondtam flegmán majd elindultam a fotóstúdióba. Nem akarok Bencéről cseverészni. Épp elég, hogy Spacc kihúzta belőlem. Abban viszont igaza van Fanninak, hogy ha már együtt vagyok a Mariccsal el kéne neki mondanom.
A fotózás gördülékeny és unalmas volt, nem voltak bakik meg semmi, már szinte túl könnyen ment, egész hamar végeztünk is. Otthon lepakoltam a cuccaim, és ráírtam Petire.

Nórii
Szia Életem

Marics Peti 🐺❤️💛
Szia Bby
Na mizu?

Nórii
Most értem haza

Marics Peti 🐺❤️💛
Várlak akkor

Nórii
De jó nekem...

Marics Peti 🐺❤️💛
Valami baj van?

Nórii
Jaj nem... Mindjárt megyek akkor

Marics Peti 🐺❤️💛
Rendben

Bedobtam a táskámba pár ruhát, meg ilyeneket és már indultam is. Egész úton azon gondolkoztam, hogy hogy mondjam el Petinek, hogy mi is történt velem, még pár éve. Túlságosan is gondolkoztam ezen, mert túl gyorsan oda értem hozzá. Persze a kapu zárva, így kénytelen voltam becsengetni, Peti pillanatok alatt ért ki hozzám, és engedett.
-Szia Kicsim!-húzott be.
-Szia Marcsom!-csókoltam meg.
-Na mesélj Bby mizu?-ültetett le a kanapéra.
-Ömm... Minden jó!-próbáltam leplezni, hogy ezer felé van a fejem.
-Baba! Mi a baj?-húzott magához.
-Semmi... csak túl sokat gondolkoztam valamin, amióta beszéltem Fannival.
-Nem értelek Hercegnőm...
-Hát... miután elmentél bementem hozzá és megkérdeztem tőle, hogy mi baja van veled. Mert már nagyon zavart, hogy szúrós szemmel nézett rád egész délelőtt. Aztán Kicsit lehet lekiabáltam a fejét, hogy mondja el, mert én nem akarom, hogy így legyen. Végül elmondta, hogy ő csak engem félt.-kezdtem bele.
-Beby mitől félt? Tőlem? Én nem foglak bántani!
-Tudom Életem, és mondtam is neki. Végül elmondta... És előtte nekem kéne mesélnem magamról valamit.
-Baba! Mi a baj?
-Tudod.... még régen volt egy kapcsolatom... nem volt a legegészségesebb, de én szerettem a fiút. Egyszer aztán elmentünk bulizni pár barátunkkal. Mindannyian ittunk, de én teljesen magamnál voltam. A barátom, viszont nem tudom mennyire volt magánál. Egyik pillanatban ő megfogta a karom és elkezdett kihúzni a szórakozóhelyről. Én azt hittem rosszul van, vagy ilyesmi. Hagytam, hogy kiérjünk, és megkérdeztem tőle, hogy mi a baj. Ő nem válaszolt, csak elkezdett húzni az épület melletti sikátorhoz, én már nem akartam vele menni, próbáltam ellent állni neki, de nem igazán tudtam. Nagyon féltem tőle, agresszív volt. Végül berángatott oda.... és hát. Én így vesztettem el. Akkor megfogadtam, hogy soha többe nem akarom csinálni.-meséltem el.
-Jaj Babám! Miért nem mondtad ezt ezelőtt?-ölelt magához.
-Nem tartottam fontosnak.
-De ez nagyon is fontos! Ha ezt tudom, akkor lassabbra veszem a tempót, vagy valami.-aggódott Marics.
-Életem! Nem kell! Nekem így jó! Szeretlek... és igen veled mindent is akarok!
-De én nem akarlak bántani Kicsim!-csókolt meg Peti.
-Tudom! De nem fogsz!
-Biztos?
-Igen biztos!
-Köszönöm, hogy elmondtad.-puszilt meg.
-El kellett mondanom! És Fanni emiatt félt annyira. Még tőled is.-magyaráztam.
-Én soha nem tennék ilyet!
-Tudom Életem!
-Na de Bby... Rendeljünk valami kaját!-vetette fel Marics.
-Amit akarsz Maricsom!
-Ahhj... Nem tudom. Te mit ennél?
-Hmm.... Téged!-súgtam a fülébe perverzen.
-Beby..... Szex után enni is kell!
-Jó akkor rendelj ..........-t (te döntsd el)!
-Rendben Hercegnőm, ahogy akarod!-ment bele Peti, majd buzgón meg is rendelte a kaját.-Most pedig jön az a rész, hogy hol is hagytuk abba.
-Ott, hogy mennyire szeretsz!-nevettem.
-Gonosz vagy Beby!
-De szeretsz!-válaszoltam magamnak.
-Ohh, de még mennyire.-csókolt meg. Még mindig oda vagyok érte és úgy érzem, hogy egyre jobban szeretem őt. Peti óvatosan benyúlt a felsőm alá és rámarkolt a mellemre. Én tudtam, hogy nem fog itt megállni, de nem érdekelt. Túlságosan elvarázsol engem ez a fiú ahhoz, hogy tisztán tudjak gondolkodni mellette, hogy ne akarjam őt a testemmel és a lelkemmel is. Senki soha nem váltott ki belőlem ilyet, de úgy érzem, hogy Peti egy egész életen át ezt váltja majd ki belőlem. Mert igen, én vele akarom leélni az életem, igen tudom, hogy ez gyors, de mi nem gyors a mai világban, mi nem gyors az életünkben? Én teljesen komolyan gondolom Petivel ezt is, és az egész életet is.
Már pont kezdtek volna komolyra fordulni a dolgok, mikor megjött a kaja. Még sosem láttam az én Maricsomat ilyennek, de azért a kajának örült. Az este további része, nem kíván sok dolgot elárulni magáról igazából. Beszélgettünk, nevettünk, filmet néztünk, csináltam már képet, mert én mindenhol csinálok képet.

Ezt egyből ki is raktam insta storymba, hiszen meg kell mutatni az embereknek is. Ezután már nem csináltunk semmit, csak lefeküdtünk aludni. Nincs jobb érzés, mint a pároddal aludni, hozzá bújni, tudni, hogy vigyáz rád, biztonságban érezni magad.