Miért vagy egoista? (ft. Marics Peti)

11.rész

*Nóri szemszöge*

🔞🔞🔞
Bele lehet szeretni valakibe pár óra alatt? Nem tudom, de én úgy érzem, hogy nekem sikerült. Peti túlságosan is jó hozzám és pontosan tudja, hogy mire vágyom. Nem tudom, hogy hogy tud beletalálni a dolgokba ennyire, de nem is érdekel ameddig ilyen marad.
Amikor kiértünk az étteremből Peti megfogta a kezem, mintha nem tudnám merre lenne a kocsi. Olyan bolond tud lenni néha, annyira szeretem ahogy folyamatosan figyel, azt hiszem nem tudja, hogy én pontosan tudom, hogy min jár most az esze. Mikor odaértünk a kocsihoz megálltunk mellette, én szembe fordultam vele, ezt lehet kicsit kár volt, de részben ezt akartam... csapdába esni. Marics közelebb léptem hozzám és megcsókolt, na igen ezért lettem oda. Vagyis ezért is... ezért az egyszerre lágy és mégis kissé domináló csókért. Hátrébb lépem egyet, mintha félnék, pedig szívem szerint közelebb mentem volna hozzá. Ő pedig még egyet léptem felém, így már teljesen hozzányomott a kocsihoz. Azt hiszem Peti már teljesen beindult ettől az egésztől. A nyaka köré fontam a karjait, majd egyik kezem az arcára helyeztem, ezzel magamhoz húzva őt. Erre ő a derekamnál fogva húzott a csípőjéhez, bizonyítva az elméletem. A kis Maricsnak is tetszik amit csinálok. Ekkor belemosolyodtam a csókunkba, mire Peti is.
-Élet... ez így nem lesz jó...-hajolt el tőlem.
-Miért nem?-húztam őt.
-Bby ne csináld ezt!-szenvedett.
-Csak nem megkívántál?-mondtam kicsit perverzen.
-Nem tudod elképzelni, hogy mennyire...-súgta kaján hangon a fülembe. Én csak nevettem egyet majd megcsókoltam őt, hogy tudja, hogy nekem is hasonló elképzeléseim vannak. Szinte szó nélkül ültünk be a kocsiba, Marics olyan gyorsan ment ahogy csak tudott, közben a combomat markolta. Én finoman a kezére raktam a kezem. A keze egyre feljebb és feljebb akart csúszni, én próbáltam ellent tartani, de nem igazán tudtam. Túlságosan vágytam rá. Vágytam az egész testére és mindenére, nem fogom kibírni az estét nélküle.
Egész hamar megérdeztünk hozzájuk. Peti, ahogy beléptünk a lakásba a falhoz nyomott és megcsókolt. Nem akartam hogy elengedjen, azt se hogy arrébb lépjen most azonnal akarom őt. Marics bevezetett a szobájába majd egyből az ágyra döntött egy csókkal. Én magamhoz láncoltam őt karjaimmal, mít ő a kezeivel fedezte fel a testem domborulatait. Egyre gyorsabban és erősebben járnak a kezei én pedig egyre jobban élveztem a dolgot. Marics elszakadt tőlem és lehámozta rólam a ruhát, sosem értettem, hogy a férfiak hogy képesek ilyen finoman és mégis ilyen gyorsan levenni a nőkről a ruhát.
Gyorsan lekapta a pólóját, és a nadrágrát, majd visszamászott rám. Azonnal levette rólam a maradék ruhát.
Csókokkal halmozta el az egész testem, szépen fentről haladt lefelé... először a nyak, majd a mellkasom, a mellém, utána a hasam, a csípőm, majd a combjaimhoz ugrott... onnan halat felfelé szépen lassan.
Azt kell mondanom, hogy látszik, hogy énekes, ez a srác nagyon sok dologban tehetséges... és ha ez a csókjánál nem győzött volna meg, akkor most meggyőuött, hogy nagyon ügyesen bánik a nyelvével.
Én a haját túrtam, és egyre hangosabban nyögtem, ahogy ő egyre gyorsabban mozgatta a nyelvét.
Mikor számára kezdett unalmassá válni a dolog, feljött hozzám és megcsókolt, majd elővett egy óvszert felhúzta magára és újabb dolgot bizonyított nekem. Mégpedig, hogy tényleg baromi jó a csípőmozgása. Nem tudom, hogy hogy csinálja, de az ővé a legjobb.
Azt hiszem megtartom a Maricsot, túl élvezetes vele az élet és túl jó az ágyban ahhoz, hogy eldobjam.
Ő egyre gyorsabban és egyre erőteljesebben mozgatta a csípőjét, én pedig egyre hangosabbakat nyögtem, bár ő se volt túl halk. Éreztem, hogy számomra mindjárt itt a csúcs és ahogy hallottam, láttam Petin neki se volt sok hátra.
Azt hiszem ez fel fog érni egy maratoni futással. Hogy hány menet volt a végül már nem tudom, de azt kell mondjam, hogy Marics nagyon is energikus... de azért ő is elfáradt.
Gondoltál már arra, hogy valaki az egyik menet végén megszólal, hogy most megy és elszív egy cigit? Nem? Hát eddig én sem... de azt mondta neki ez a szokásos, pár menet után kell egy gyors cigiszünet.
-Azt kell mondjam Baby....-kezdett bele Marics, miközben én a mellkasán pihentem.
-Hogy?-kérdeztem vissza.
-Hogy én vagyok a legszerencsésebb ember a világon, hogy ilyen estém volt.
-És én mit mondjak Maricsom?
-Bármit Életem...
-Kezdesz nyálas lenni...-nevettem.
-Ez nem igaz!-jelentette ki. Ekkor valaki rohamosan kopogni kezdett a szobaajtón.
-Mi van már?-szólt ki Peti. Ekkor benyitott Milán.
-Bocsánat, hogy megzavarom az estéteket, de most hívott Spacc, hogy Brunot bevitték a kórházba!-kezdett bele Milán.
-Mi? Miért?-értetlenkedett Marics.
-Valami csajjal volt aztán karamboloztak. Fejezte be.
-Bocsi, hogy beleszólok, de nem tudod a lány nevét, vagy mi van vele?-kérdeztem bele.
-Ömm... csak azt tudom, hogy a lánynak elég súlyos agyrázkódása lett és még nem kelt fel.
-Hercegnőm mi a baj?-szorított magához Peti.
-Csak... Fanni mesélte, hogy összekavart a Brunoval, és nem tudom, hogy mostanában, hogy vannak, de Fanni volt, hogy csak úgy elment otthonról.-magyaráztam.
-Menjünk be!-mondta Peti, majd kizavarta Milánt. Gyorsan felöltöztünk és el is indultunk hárman a kórházba, mikor beértünk Spacc várt ránk.
-Mond, hogy nem Fanni az!-támadtam le egyből őt.
-Törpe.... előfordulhat, hogy ő az...-mondta szomorúan Spacc. Én azonnal elkezdtem rohanni a szoba felé Peti pedig utánam, az ajtó viszont zárva volt.
-Kicsim!-fordított szembe magával Peti.-Minden rendben lesz!
-De ő a legjobb barátnőm pici korom óta és rohadtul figyelnem kellett volna rá.
-Bby... nem voltál ott, biztos, hogy nem az ő hibájuk volt.-próbált nyugtatni.
-De nekem ez nem elég!-borultam ki könnyeben. Marics magához ölelt, hogy megnyugtasson. Nagyon is biztonságban éreztem magam a karjaiban, mintha tényleg minden rendben lenne és minden ék így kellett volna lennie.
Annyira megnyugodtam Petinél, hogy szinte elfelejtettem minden bánatom. Hiába tudtam, hogy hol vagyok és hogy mi a baj.
-Köszönöm Életem!-bújtam hozzá.
-Szóval már az életed vagyok?-mondta szokásos kaján hangján.
-Az vagy hát!-nevettem.
-Akkor megnyugodtál ugye Hercegnőm?!
-Igen!
A fiúkkal leültünk a váróba és vártuk, hogy vagy Fannihoz, vagy Brunohoz be lehessen menni. Nekem nem kellett sok, hogy Peti vállára dőlve elaludjak, hosszú volt ez a nap és izgalmas és fárasztó. Nem bírtam tovább.
Arra keltem , hogy Peti simogat. Lassan nyitottam ki a szemeim.
-Baba... Fanni felkelt!-mondta egész halkan.
-Nem aludhatok tovább?-nevettem.
-Jaj Beby... gyere!-húzott fel a székből Peti, majd megindulthnk a szoba felé. Bementünk én pedig egyből odarohantam Fannihoz, az ágyban feküdt, tiszta kábán. Azt se tudtam, hogy mit mondjak. Nagy nehezen kiböktem pár szót és megkérdeztem, hogy mi történt Fanni pedig beszámolt, hogy nagyjából mindig a Brunohoz ment, mikor csak annyit mondott, hogy elmegy, és ma is vele volt este csak nekik nem úgy sült el a randi, mint miénk. Bruno kisebb kérülésekkel megúszta, Fanni is egy agyrázkódással... vagy okosabb vagy még bolonddabb lesz. Persze ez most vicces, de amúgy nagyon nem az.
Fannit még benntartják pár napig, Bruno viszont holnap már haza mehet. Megnyugodtam mikor láttam, hogy mind a ketten jól vannak... többé kevésbé ugye.
Petiékkel hazamentünk és mondjuk azt, hogy aludtunk. Elég nehezen tudtam elaludni így amennyire csak tudtam bújtam a Maricsomhoz. Mint egy kisgyerek a plüss játékához.
Nagy nehezen sikerült álomba merülnöm nekem és Petinek is.