Az elvarázsolt tündérherceg

4. fejezet - Különös éjszaka

Tanácstalanul toporogtam Matt ajtaja előtt a fekete tűsarkú szandálomban. Még jó, hogy nem hallgattam Ivyra. Simán rám adott volna egy olyan polgárpukkasztó ruhát, amiben más nők éjszakai pillangóként a zűrös élet útjain vándorolnak. Meg egyébként is, a vörös egyáltalán nem volt az én színem, ellentétben a királykékkel. Kissé szűkösen éreztem magam a testhez simuló koktélruhában, amit hátul - a tetejétől az aljáig - csak egy cipzár tartott egyben. De bevállaltam. Nem akartam, hogy miattam semmisüljön meg ez az este. Talán ez lesz a kapcsolatunk sorsdöntője. A valódi, ami végleg lezárja bennem ezt a se veled-se nélküled vonzódást.

Alsó ajkamba haraptam, majd még egy kicsit az ajtó előtt szobrozva hallgattam a Matt lakásából kihallatszódó, halk tányércsörömpölést. Tudtam, hogy nem készült álomba illő vacsorával. Reméltem, hogy nem is a vacsorán lesz a hangsúly ezen az éjszakán. Az alhasamban kellemes bizsergés született a gondolatra. Halkan felsóhajtottam.

Amikor délután kiültem olvasni, Matt észrevétlenül egy papírgalacsint hajított át az erkélyemre, ami egyenesen az ölemben landolt. Kérdőn néztem fel rá az olvasott könyv soraiból, de ő csak némán, bizakodó mosollyal az arcán várt a válaszomra.

,,Szereted a pizzát?'' - állt az összegyűrt cetlin. Úgy tettem, mintha nagyon gondolkodnék a válaszon. Matt már olyannyira áthajolt az erkélye korlátján, hogy azt hittem, átesik rajta. Játékosan rákacsintottam.

,,Imádom!" - írtam a kérdése alá gyöngybetűkkel, majd visszahajítottam a galacsint.

Ugyanolyan ragyogó tekintettel nyitott ajtót, mint amikor elolvasta a neki szánt válaszom. A szűk ruha hirtelen még szűkebb lett, amikor az óceán kékségével a szemeiben végigfuttatta rajtam a tekintetét. Szívem a torkomban dobogott az izgalomtól. A nyirkos ujjaim között megbúvó lakáskulcsomat birizgáltam, próbálva ezzel lenyugtatni magam. Mély levegőt vettem, amitől mellkasom erőteljesen megemelkedett. Matt ekkor újra végigmustrált. Tekintete zavaróan sokáig elidőzött a hosszú combjaimon, amiket a ruha adottságai még inkább kiemeltek.

Nem mertem a szemeibe nézni, helyette inkább a tökéletesre vasalt, sötétkék inge gombjait számolgattam, de még így is éreztem kipirult arcomon a pillantását. Ha mindvégig ilyen karótnyelt leszek, nem sokra viszem az első, hivatalosan nem baráti randinkon.

- Gyönyörű vagy - törte meg a kínos csendet Matt. Ekkor néztem fel rá. Arcán halovány mosoly játszadozott, amitől az apró gödröcskéi elmélyültek a szája sarkai közelében. Minden egyes gesztusa a karjaiba csalogatott.

- Köszönöm - mosolyogtam zavaromban, majd kitárta előttem lakása ajtaját, amitől valamiért könnyedén fellélegeztem.

Étvágygerjesztő pizzaillat terjengett a levegőben. Mattet az előtérben vártam meg, ahonnét egy szűk folyosó vezetett a tágas étkezőhöz. A falak bézs árnyalatai meleg hangulattal töltötték meg a lakás atmoszféráját.

Mozdulatlanul bámultam magam elé, miközben azon gondolkodtam, mennyivel tágasabb az ő otthona az enyémnél. Csak akkor fordultam hátra, amikor egy kar lágyan a derekam köré fonódott. Matt egy vörösboros poharat nyújtott felém, majd közelebb vont magához, amitől egy pillanatra bennem rekedt a levegő, de azért nagyon is jólesett testének közelsége. Koccintásra emelte a poharát, mozdulatát én is követtem. Szája félmosolyra húzódott, amitől sóvárgó bizsergés futott végig a gerincem mentén.

- Kettőnk szövetségére! - szólalt meg.

Az üvegpoharak csilingelve koccantak össze. A zajtól különös, szinte már-már természetfeletti visszhang keletkezett, amelyre testem minden egyes porcikája különös módon reagálni kezdett. Ezzel együtt újra az a szokatlan érzés ébredt fel bennem, de nem féltem, sőt, inkább boldog voltam, hogy a csillámok nem keringtek körülöttünk, és hogy Matt igenis valóságosnak tűnt.