Taehyung szemszögéből
Rettenetesen fáj a fenekem. Miután lefürödtem Jungkook már aludt. Még ő érzi rosszul magát? Basszus egy olyan pillanat se lehet, hogy ne csak a gyerekekkel vagy ne csak vele legyek. Ha vele vagyok semmi olyan meghitt tartalmas pillanat nincs csak szex, szex és szex. Bármikorra gondolok mindig csak szexelünk. Mintha erről szólna az életünk. A gyerekek rossz mintát látnak ezzel. Inkább lemegyek és meglepődök. Itt vannak Jinék, Hyerin régi barátnője Sora és az összes barátunk. Jungkook grill partit rendezett. A konyhába megyek ahol az epreket meg mosom, majd pálcikára szúrom. A gyerekeknek vettem egy csoki szökőkút gépet. Bele is teszem a csokikat majd miután kivittem be is kapcsolom majd az epreket is ki viszem.
Beszélnem kell Kookkal. Fel is megyek hozzá majd a hajába simítok.
-Kookie.
De nem kell fel.
-Hé Kookie. Ébresztő. -kezdem a haját cirógatni.
Erre fel is kel és kíváncsian pislog rám.
-Gyere le. Én nem tudok olyan finoman grillezni ahogy te. -mosolygok arcára nyomva egy csókot.
-De nem akarsz látni. -Motyogja szomorúan.
-Ki mondta ezt te bolond? Csak azt mondtam, hogy este ezért nincs szex.
Erre csak magára húzza a takarót, és nem szól semmit.
-Most komolyan megsértődtél? -állok fel.
-Nem sértődtem meg. -Kel fel idegesen és magára véve egy nadrágot és egy pólót, lemegy.
-Tudod mit? -morgom utána menve. -Elegem van, hogy folyton morogsz. Próbáltalak volna megnyugtatni ehelyett ott hagysz a francba. Nem is tudom az előbb kinek a segge szakadt szét szinte. Mégis játszom azt, hogy nincs semmi bajom, nem fáj semmi, hogy a gyerekek és mások ne aggódjanak. -mondom idegesen kicsit meg emelve a hangom. Szerencsére ezt a kertben senki sem hallja mert jól szigetelnek az ajtók. -Elegem van érted? Én ezt nem bírom, hogy vagy veszekszünk vagy pedig szexelünk.
-Akkor keress magadnak mást, rajta. -Morog, és elmegy a házból.
Erre a földre zuhanok és sírni kezdek. Sőt zokogni. Nagy nehezen sikerül megnyugodnom. Át viszem az összes cuccomat az egyik üres vendég szobába majd miután sikerült rendbe szednem magam kimegyek.
-Szia Jin. -varázsolok magamra egy mosolyt pedig belül üvöltök.
-Szia Taehyung. -Ölel magához. -Úgy hiányoztál. Mi a baj?
-Te is. Nincs semmi baj. Jól vagyok. -mondom életem legnagyobb hazugságát.
-Ugye tudod, hogy ezen átlátok?
-J.. Jungkook elhagyott. -suttogom lehajtva a fejem.
-M..mi? Miért hagyott volna el?
-Összevesztünk egy kicsit majd mondta, hogy keressek mást és elment. -telik meg könnyel újra a szemem és inkább be is sietek nehogy lássák.
-Biztos nem komolyan gondolta. Beszélek vele jó? Ne aggódj. -Ölel szorosan.
-Rendben. Köszönöm. -viszonozom az ölelését. Annyira hálás vagyok neki.
El is megy felhívni, majd visszajön nem sokkal. -Nem veszi fel.
-Minden az én hibám. -ülök le a kanapéra arcomat a tenyerembe temetve.
-Nem a te hibád. Nem tehetsz róla, hogy idióta.
-Inkább lefekszem. Amíg nem találok egy házat ahová beköltözhetek addig a vendég szobában leszek. Jungkooknál fognak maradni a gyerekek. Ő el tudja őket tartani. -mondom könnyes arccal és a vendég szobába megyek ahol kulcsra zárom az ajtót. Teljesen besötétítek majd az ágyba fekve sírom álomba magam.
Órák telhettek be. A reluxa kis résein nem szűrődik már be fény. Este vagy éjjel lehet. Az órára nézek. Hajnali kettő múlt. Ekkor viszont kopogás hangja üti meg a fülem. Ki is megyek majd a bejárati ajtóhoz lépek.
-Ki az? -kérdezem a zárt ajtó előtt.
-Jin vagyok. Taehyung történt valami. -Suttogja.
Ki is nyitom.
-Jin. Mi történt? -kérdezem meglepetten.
-Jungkook...kórházban van. -Motyogja.
-Hogy mi? -fagyok le. -Szólok a gyerekeknek. -sietek majd fel is keltem őket majd elindulunk a kórházba. -Mi történt? -kérdezem a kocsiban.
-Kómában van. -Motyogja. -Elütötte egy autó.
-Jézusom. -suttogom. Hamar beérünk a kórházba és a terme előtt ülünk. Miután Hoseok megérkezett be is mehettünk. És csak távolról figyelem míg a gyerekek ott ülnek mellette. -Rendbe fog jönni? -kérdezem Hobit.
Próbálok nem koncentrálni rá, hogy rettenetesen fáj a jelölésem egy pár órája, de nagyon nehéz.
-Igen, de nem tudom mikor fog felébredni. A vérében találtunk valamit.
-Mit? -kérdezem félve.
-Kötelék megsemmisítőt. -Motyogja. -De mivel kómában van ez nem történt meg egyenlőre. De nekem ez az eset kicsit hasonlít a te kómádhoz.
-Ne. -suttogom és sírni kezdek. -Nem akarom elveszíteni.
-Rajta vagyok, hogy ez ne történjen meg. De ez Jungkookon múlik.
Nem tudhatjuk mennyi idő még felkel.
-Mi lesz ha ott ragad? -kérdezem félve.
-Akkor sajnos pár évet újra egymás nélkül kell lennetek. De van egy rossz hírem. A kötelék igaz pároknál 5 év alatt szűnik meg teljesen. Ha addig nem tér vissza, végleg elszakadtok egymástól.
Csak lehajtom a fejem. Jungkook sosem térne vissza hozzám. Újra akarná kezdeni az egészet.
DU LIEST GERADE
Különleges rózsa || Taekook ff || 2.kötet
FanfictionKülönleges fegyver folytatása! Mire elég a szerelem, ha már elavultak az érzések? Meglehet menteni egy elhalt házasságot? Mi történik ha szétesik a család? Van kiút a teljes veszélyből? Mennyire erős a gyermekek ereje, hogy összetartsanak? Mi fontos...