Különleges rózsa || Taekook ff || 2.kötet

6.fejezet

Taehyung szemszögéből

Rettenetesen fáj a fenekem. Miután lefürödtem Jungkook már aludt. Még ő érzi rosszul magát? Basszus egy olyan pillanat se lehet, hogy ne csak a gyerekekkel vagy ne csak vele legyek. Ha vele vagyok semmi olyan meghitt tartalmas pillanat nincs csak szex, szex és szex. Bármikorra gondolok mindig csak szexelünk. Mintha erről szólna az életünk. A gyerekek rossz mintát látnak ezzel. Inkább lemegyek és meglepődök. Itt vannak Jinék, Hyerin régi barátnője Sora és az összes barátunk. Jungkook grill partit rendezett. A konyhába megyek ahol az epreket meg mosom, majd pálcikára szúrom. A gyerekeknek vettem egy csoki szökőkút gépet. Bele is teszem a csokikat majd miután kivittem be is kapcsolom majd az epreket is ki viszem.

Beszélnem kell Kookkal. Fel is megyek hozzá majd a hajába simítok.

-Kookie.

De nem kell fel.

-Hé Kookie. Ébresztő. -kezdem a haját cirógatni.

Erre fel is kel és kíváncsian pislog rám.

-Gyere le. Én nem tudok olyan finoman grillezni ahogy te. -mosolygok arcára nyomva egy csókot.

-De nem akarsz látni. -Motyogja szomorúan.

-Ki mondta ezt te bolond? Csak azt mondtam, hogy este ezért nincs szex.

Erre csak magára húzza a takarót, és nem szól semmit.

-Most komolyan megsértődtél? -állok fel.

-Nem sértődtem meg. -Kel fel idegesen és magára véve egy nadrágot és egy pólót, lemegy.

-Tudod mit? -morgom utána menve. -Elegem van, hogy folyton morogsz. Próbáltalak volna megnyugtatni ehelyett ott hagysz a francba. Nem is tudom az előbb kinek a segge szakadt szét szinte. Mégis játszom azt, hogy nincs semmi bajom, nem fáj semmi, hogy a gyerekek és mások ne aggódjanak. -mondom idegesen kicsit meg emelve a hangom. Szerencsére ezt a kertben senki sem hallja mert jól szigetelnek az ajtók. -Elegem van érted? Én ezt nem bírom, hogy vagy veszekszünk vagy pedig szexelünk.

-Akkor keress magadnak mást, rajta. -Morog, és elmegy a házból.

Erre a földre zuhanok és sírni kezdek. Sőt zokogni. Nagy nehezen sikerül megnyugodnom. Át viszem az összes cuccomat az egyik üres vendég szobába majd miután sikerült rendbe szednem magam kimegyek.

-Szia Jin. -varázsolok magamra egy mosolyt pedig belül üvöltök.

-Szia Taehyung. -Ölel magához. -Úgy hiányoztál. Mi a baj?

-Te is. Nincs semmi baj. Jól vagyok. -mondom életem legnagyobb hazugságát.

-Ugye tudod, hogy ezen átlátok?

-J.. Jungkook elhagyott. -suttogom lehajtva a fejem.

-M..mi? Miért hagyott volna el?

-Összevesztünk egy kicsit majd mondta, hogy keressek mást és elment. -telik meg könnyel újra a szemem és inkább be is sietek nehogy lássák.

-Biztos nem komolyan gondolta. Beszélek vele jó? Ne aggódj. -Ölel szorosan.

-Rendben. Köszönöm. -viszonozom az ölelését. Annyira hálás vagyok neki.

El is megy felhívni, majd visszajön nem sokkal. -Nem veszi fel.

-Minden az én hibám. -ülök le a kanapéra arcomat a tenyerembe temetve.

-Nem a te hibád. Nem tehetsz róla, hogy idióta.

-Inkább lefekszem. Amíg nem találok egy házat ahová beköltözhetek addig a vendég szobában leszek. Jungkooknál fognak maradni a gyerekek. Ő el tudja őket tartani. -mondom könnyes arccal és a vendég szobába megyek ahol kulcsra zárom az ajtót. Teljesen besötétítek majd az ágyba fekve sírom álomba magam.

Órák telhettek be. A reluxa kis résein nem szűrődik már be fény. Este vagy éjjel lehet. Az órára nézek. Hajnali kettő múlt. Ekkor viszont kopogás hangja üti meg a fülem. Ki is megyek majd a bejárati ajtóhoz lépek.

-Ki az? -kérdezem a zárt ajtó előtt.

-Jin vagyok. Taehyung történt valami. -Suttogja.

Ki is nyitom.

-Jin. Mi történt? -kérdezem meglepetten.

-Jungkook...kórházban van. -Motyogja.

-Hogy mi? -fagyok le. -Szólok a gyerekeknek. -sietek majd fel is keltem őket majd elindulunk a kórházba. -Mi történt? -kérdezem a kocsiban.

-Kómában van. -Motyogja. -Elütötte egy autó.

-Jézusom. -suttogom. Hamar beérünk a kórházba és a terme előtt ülünk. Miután Hoseok megérkezett be is mehettünk. És csak távolról figyelem míg a gyerekek ott ülnek mellette. -Rendbe fog jönni? -kérdezem Hobit.

Próbálok nem koncentrálni rá, hogy rettenetesen fáj a jelölésem egy pár órája, de nagyon nehéz.

-Igen, de nem tudom mikor fog felébredni. A vérében találtunk valamit.

-Mit? -kérdezem félve.

-Kötelék megsemmisítőt. -Motyogja. -De mivel kómában van ez nem történt meg egyenlőre. De nekem ez az eset kicsit hasonlít a te kómádhoz.

-Ne. -suttogom és sírni kezdek. -Nem akarom elveszíteni.

-Rajta vagyok, hogy ez ne történjen meg. De ez Jungkookon múlik.

Nem tudhatjuk mennyi idő még felkel.

-Mi lesz ha ott ragad? -kérdezem félve.

-Akkor sajnos pár évet újra egymás nélkül kell lennetek. De van egy rossz hírem. A kötelék igaz pároknál 5 év alatt szűnik meg teljesen. Ha addig nem tér vissza, végleg elszakadtok egymástól.

Csak lehajtom a fejem. Jungkook sosem térne vissza hozzám. Újra akarná kezdeni az egészet.