Különleges rózsa || Taekook ff || 2.kötet

9.fejezet

Jungkook szemszögéből:

Nagyon nagy döntést hoztam meg, még mindig büntudatom van, de legalább az ottani Taehyung megértette. Csak sajnos az a tragédia. Nem tudom elfelejteni. Elvetélt...

-Tae. -Szólítom meg kedvesemet, a hosszú és kellemes szex után. -Valamit el kell mondanom.

-Igen? Mit? -kérdezi mellkasomhoz bújva.

-Tudod...-Szólalok meg, majd neki látok elmesélni, mi is történt, közben arra napra gondolok.

-Tae, beszélhetnénk? -Megyek be a koliba, miután vettem a boltban pár finomságot.

-Szia Kookie. -ölel meg nyakamba bújva. -Persze. Hiányoztál. -motyogja.

-Hogy vagy? Kicsikénk? -Simítok a pocakjára. Nem tudom mit mondhatnék, és hol is kezdhetném.

-Jól és jól. Csak hianyoztál. -mosolyog. -Te hogy vagy?

-Megvagyok. -Eröltetek magamra egy mosolyt. -Figyelj Tae valamit el kell mondanom.

-Baj van? -kérdezi aggódva és le ültetve ül az ölembe és a nyakamat kezdi csókolgatni.

-Haza kell mennem Tae. -Mondok ennyit.

-Ezt hogy érted? -kérdezi ölemben ringatózva.

-Haza kell mennem. Ez nem az én otthonom.

-Persze. Hiszen ez a kollégium. -kuncog. -Kívánlak alfám. -csókol meg szenvedélyesen ölemben ringatózva.

-Nem úgy értem Tae. Nekem nem itt van az otthon. Ez csak egy alternatív világ.

-Akkor dugj meg ebben az alternatív világban. -karolja át a nyakam ajkaimat csókolva tovább.

-Tae nem viccelek. El kell mennem. Sajnálom.

-Nem szeretsz? -szál le rólam le hajtva a fejét.

-De szeretlek, mindennél jobban, de az én Taem már sokkal idősebb, van három gyermekünk.

-Sajnálom. Szeresd és soha ne engedd el a kezét. -mondja könnyes szemekkel.

-Tudom, hogy nem hiszel nekem, de a te Jungkookod nem én vagyok, hanem a fiatalabbik Jungkook. Van egy elméletem.

-Inkább menj haza. -mondja szemeit törölgetve és ki siet a kollégiumból.

Utána is sietek, ám azonnal megtorpanok, ahogy egy hangos fékezés, és csattanás. Tae meghalt.

Ezt mind elmeséltem Taehyungnak. -Meghalt és ez az én hibám. -Motyogom.

-Nem a te hibád. Ezt verd ki a fejedből. -ölel magához szorosan. Ám ekkor hirtelen pattan fel és a wc-re rohanva adja ki nyomra tartalmát. Vagyis hány.

-Tae. Mi a baj? -Megyek utána.

-Nincs semmi baj. -kuncog. -Csak babánk lesz. -simít a hasára ami ugyan csak kezd kerekedni.

-Micsoda? -Fagyok le azonnal. -De mikor? Hogyan?

-Mikor eszméletlen voltál. -mondja piros arccal

Erre kissé én is elpirulok. Kár hogy nem élvezhettem én is. -Igazán kis perverz vagy. -Csapok a fenekére.

-Naa. -kuncog.

-Mondod te. Olyat spricceltél. -kuncog édesen.

-Legalább a fenekedbe élveztem?

-Is. -mondja piros arccal.

-Mond csak kicsim, miket csináltál?

-Muszáj erről beszélni? -sóhajt.

-Kivancsi vagyok. -Kuncogok.

-De nem akarom elmondani. Csinálok vacsorát. Estére lesz csak kész. A gyerekek biztos ebédeltek apámnál.

-Ne már. Mond el kérlek. -Nézek rá boci szemekkel.

-Nem akarom. -mondja a konyhába menve.

-Na, de a férjed vagyok. Kérlek. -Megyek utána.

-Azt mondtam, hogy nem. -emeli meg egy kicsit a hangját.

Csak elhúzom a számat. -Jó akkor békén hagylak. Menjek is el?

-Nem ezt mondtam. De nem akarok arról beszélni érted? -mondja és a gyerekek kíváncsian kezdenek nézni minket.

-Ha ennyire nem bízol bennem, azt is mondhatod.

-Tudod mit? Elmegyek. Folyamatosan gyanusítgatsz. Nem akarok erről beszélni és te erőlteted. Elegem van. Én ezt már nem bírom. -mondja és felkapva bőröndjét rohan el.

Csak sóhajtok egyet. Nem tudom őszintén a kapcsolatunk lehet e még jobb.