Jungkook szemszögéből:
Nagyon nagy döntést hoztam meg, még mindig büntudatom van, de legalább az ottani Taehyung megértette. Csak sajnos az a tragédia. Nem tudom elfelejteni. Elvetélt...
-Tae. -Szólítom meg kedvesemet, a hosszú és kellemes szex után. -Valamit el kell mondanom.
-Igen? Mit? -kérdezi mellkasomhoz bújva.
-Tudod...-Szólalok meg, majd neki látok elmesélni, mi is történt, közben arra napra gondolok.
-Tae, beszélhetnénk? -Megyek be a koliba, miután vettem a boltban pár finomságot.
-Szia Kookie. -ölel meg nyakamba bújva. -Persze. Hiányoztál. -motyogja.
-Hogy vagy? Kicsikénk? -Simítok a pocakjára. Nem tudom mit mondhatnék, és hol is kezdhetném.
-Jól és jól. Csak hianyoztál. -mosolyog. -Te hogy vagy?
-Megvagyok. -Eröltetek magamra egy mosolyt. -Figyelj Tae valamit el kell mondanom.
-Baj van? -kérdezi aggódva és le ültetve ül az ölembe és a nyakamat kezdi csókolgatni.
-Haza kell mennem Tae. -Mondok ennyit.
-Ezt hogy érted? -kérdezi ölemben ringatózva.
-Haza kell mennem. Ez nem az én otthonom.
-Persze. Hiszen ez a kollégium. -kuncog. -Kívánlak alfám. -csókol meg szenvedélyesen ölemben ringatózva.
-Nem úgy értem Tae. Nekem nem itt van az otthon. Ez csak egy alternatív világ.
-Akkor dugj meg ebben az alternatív világban. -karolja át a nyakam ajkaimat csókolva tovább.
-Tae nem viccelek. El kell mennem. Sajnálom.
-Nem szeretsz? -szál le rólam le hajtva a fejét.
-De szeretlek, mindennél jobban, de az én Taem már sokkal idősebb, van három gyermekünk.
-Sajnálom. Szeresd és soha ne engedd el a kezét. -mondja könnyes szemekkel.
-Tudom, hogy nem hiszel nekem, de a te Jungkookod nem én vagyok, hanem a fiatalabbik Jungkook. Van egy elméletem.
-Inkább menj haza. -mondja szemeit törölgetve és ki siet a kollégiumból.
Utána is sietek, ám azonnal megtorpanok, ahogy egy hangos fékezés, és csattanás. Tae meghalt.
Ezt mind elmeséltem Taehyungnak. -Meghalt és ez az én hibám. -Motyogom.
-Nem a te hibád. Ezt verd ki a fejedből. -ölel magához szorosan. Ám ekkor hirtelen pattan fel és a wc-re rohanva adja ki nyomra tartalmát. Vagyis hány.
-Tae. Mi a baj? -Megyek utána.
-Nincs semmi baj. -kuncog. -Csak babánk lesz. -simít a hasára ami ugyan csak kezd kerekedni.
-Micsoda? -Fagyok le azonnal. -De mikor? Hogyan?
-Mikor eszméletlen voltál. -mondja piros arccal
Erre kissé én is elpirulok. Kár hogy nem élvezhettem én is. -Igazán kis perverz vagy. -Csapok a fenekére.
-Naa. -kuncog.
-Mondod te. Olyat spricceltél. -kuncog édesen.
-Legalább a fenekedbe élveztem?
-Is. -mondja piros arccal.
-Mond csak kicsim, miket csináltál?
-Muszáj erről beszélni? -sóhajt.
-Kivancsi vagyok. -Kuncogok.
-De nem akarom elmondani. Csinálok vacsorát. Estére lesz csak kész. A gyerekek biztos ebédeltek apámnál.
-Ne már. Mond el kérlek. -Nézek rá boci szemekkel.
-Nem akarom. -mondja a konyhába menve.
-Na, de a férjed vagyok. Kérlek. -Megyek utána.
-Azt mondtam, hogy nem. -emeli meg egy kicsit a hangját.
Csak elhúzom a számat. -Jó akkor békén hagylak. Menjek is el?
-Nem ezt mondtam. De nem akarok arról beszélni érted? -mondja és a gyerekek kíváncsian kezdenek nézni minket.
-Ha ennyire nem bízol bennem, azt is mondhatod.
-Tudod mit? Elmegyek. Folyamatosan gyanusítgatsz. Nem akarok erről beszélni és te erőlteted. Elegem van. Én ezt már nem bírom. -mondja és felkapva bőröndjét rohan el.
Csak sóhajtok egyet. Nem tudom őszintén a kapcsolatunk lehet e még jobb.
KAMU SEDANG MEMBACA
Különleges rózsa || Taekook ff || 2.kötet
Fiksi PenggemarKülönleges fegyver folytatása! Mire elég a szerelem, ha már elavultak az érzések? Meglehet menteni egy elhalt házasságot? Mi történik ha szétesik a család? Van kiút a teljes veszélyből? Mennyire erős a gyermekek ereje, hogy összetartsanak? Mi fontos...