Különleges rózsa || Taekook ff || 2.kötet

1.fejezet

Jungkook szemszögéből:

Munka..munka. Folyton itt kell dekkolnom. A cég eléggé fellendült. Annyi megrendelés érkezett más maffiáktól, hogy lassan már mi lettünk a fő-fő maffia, aki minden rendszert irányít. De ezzel nincs is probléma. Örülök, legalább a bevétel elég jó és sok.

Kinyújtóztatom a végtagjaimat, és iszok egy pohár vizet. Már nincs sok hátra az adminisztratív feladatokból. Végül is, nem is baj ha nem sietek haza. Mostanában nem olyan jó a hangulat, köztem és Taehyung között. Hogy is mondjam? Talán elhidegültünk egymástól? Hm szerintem ez a legmegfelelőbb szó rá. Folyton azon kapom magamat, hogy már csak azt sem akarja, hogy hozzá érjek. Fogalmam sincs miért van ez, de lassan kezdek beleőrülni.

Gondolataimból legjobb barátom, Jin szakít ki.

-Szia Kook. Mizu? Elég nyomott képed van. -jön be.

-Szia. Mily megtisztelően mondtad. -Sóhajtom. -Igazából csak a szokásos. -Morgom. -Tudod Taehyung.

-Mi lenne ha inkább nem hanyagolnád el? Folyton egyedül hagyod, most csodálkozol? Bele őrül, hogy csak a gyerekek vannak vele otthon. -mondja bölcsen.

-Ezt úgy mondod mint ha csak az én hibám lenne. Meg amúgy is mindennap más alfa illatát érzem rajta. -Morgom. -Ez rohadt idegesítő. Biztos mással dug, azért nem kíván engem.

-Te bolond vagy? Hogy dughatna mással? Hiszen az omegád. Hiányzol neki csak elege van abból hogy folyton csak a munka.

-Persze. Nem hiszem el. Tuti mással van. Inkább nekem van elegem belőle.

-Abba bele is halna te bolond. Az omegád így ha megcsal abba bele is hal.

-Már elavultak ezek a természeti törvények. -Sóhajtom. -Akkor elmondanád miért nem nedvesedik be rám?

-Honnan tudjam? Beszéljétek meg. -mondja. -Menj haza, majd én befejezem.

-Nem kell. Inkább menj haza te. Nam már biztos vár. -Mondom gúnyosan.

-Nyomás haza vagy agyon váglak. -néz rám mérgesen.

-Neked mi bajod van? Örülj hogy még nedvesedsz az uradtól. Adhatnál tanácsokat Taehyungnak. Biztos örülne.

Erre felpofoz hirtelen.

-Takarodj haza az omegádhoz. -morogja idegesen.

-Te normális vagy? -Kérdezem megrökönyödve. -Menj innen ki.

-Nem. Menj haza. -morog kirángatva az irodámból.

-Miért nem hagysz már békén?! Biztos Taehyung küldött ide. Elegem van már mindenkiből. Főleg az omegákból. Nektek semmi sem jó. De bezzeg azt elvárjátok, hogy az alfák kinyalják a seggeteket.

-Ho.hogy mi? -hallom meg Taenek remegő hangját mely a folyosó végéről szól. Ahogy ránézek meggyötört arca fájdalmasan figyel míg testét borító ruhái megvannak tépázva. Mintha megtámadták volna.

Rögtön sokkosan nézek felé. Basszus. Miket beszélek? Ez teljesen nem én vagyok.

-T..Taehyung. Mit csinálsz te itt? -Kérdezem lágyabb hangon.

-Mit érdekel az téged? Hallottam amit kellett. Eleged van belőlem. Nem is értem minek jöttem. -rohan el.

-Ez meghülyült. -Morgom magam elé, összeszedve a dolgaimat, és utána megyek. -Elmondanád mi a bajod? -Kapom el a kezét, és falnak nyomom.

-Eressz el. Hallottam amit kellett. Én meg mégis ide menekültem. -kezd sírni ekkor pedig négy alfa jön be és ahogy észre veszik Taet elvigyorognak.