Különleges rózsa || Taekook ff || 2.kötet

8.fejezet

Taehyung szemszögéből

Alig hiszem el. Jungkook inkább megszünteti a köztünk lévő kapcsolatot. Most, hogy nincs magánál sokkal lassabb ez, de ha felkel azonnal eltűnik az alfa-omega kötelékünk. Jungkook jelenleg itthon fekszik az ágyon a gépekre kapcsolva. Hoseok kapott kulcsokat így bármikor jöhet hozzá ellenőrizni az állapotát.

-Gyerekek gyertek. Ideje iskolába menni. -mondom a nagyban beszélgető társaságnak. -Ezt a pár napot bírjátok még ki és téli szünet lesz.

-Apa mikor fog felkelni? -Kérdezi Hiyerin.

-Nem tudom kicsim. Fogalmam sincs. -mondom nehezen.

....

Eltelt pár év. Hyerin 13 éves nagylány. A fiúk 19 évesek. Boldog kapcsolatban élnek. Nekem viszont egyre nehezebb minden napom. A jelölésem háromnegyede mára már szinte eltűnt. Egyedül tartom el a családot és vezetem a háztartást. Jungkookról pedig kezdek napról napra jobban lemondani. Nem szeret. Ha szeretett volna nem ítta volna meg azt az italt. Már vettem magamnak egy kis lakást. Omegák laknak ott. Ha Jungkook felébredt én elmegyek. A gyerekek már tudják az igazságot. Tudják, hogy az apjuk mit ivott meg és hogy egy alternatív világban van most. De én egyre jobban össze török. Szent este van. Én pedig szégyellem magam. Olyat tettem amit soha nem kellett volna meg tennem és beteges. Ugyanis mikor Jungkookhoz bementem megnézni, hogy hogy van akkor valami furcsa emóció fogott el. A farkát elő véve szoptam amíg merev nem lett majd meglovagoltam. Beteges de megtettem. És élveztem. A gyerekekkel most egy karácsonyi filmet nézünk míg a forró csokijukat szürcsölik.

-Gyerekek akartok ajándékot bontani? -kérdezem miután az órára néztem. Este fél nyolc.

-Igeen! -Ujjonganak, és mindenki neki lát kibontani az ajándékát, majd egy hatalmas dobozt adnak nekem.

-Gyerekek de nektek nem kell adnotok semmit. Ti vagytok nekem a legszebb ajándék. Az hogy ti léteztek mindennél fontosabb. -ölelem őket magamhoz. -Na meg nem azért kaptok pénzt, hogy rám költsetek, hanem hogy magatokra.

-De anyu igen is neked is jár az ajándék. -Puszilnak az arcomra. -Eszünk sütit?

-Igen. -mosolygok majd hozok is ki nekik egy kis sütit. -Tessék.

-Köszönjük. Anyu most ne legyél szomorú. Élvezzük a szeretet ünnepét!

-Nem vagyok szomorú. -puszilok az arcukra. -Megnézem apátokat. Lassan cserélni kell az infúziót. -mondom és be is megyek a szobába be csukva az ajtót. Elő is veszem az új adag infúziót amit át is rakok. -Bár itt lennél. -simítok végig az arcán. -A gyerekek nagyon aggódnak érted. -ülök le mellé. -Néha azt képzelem, hogy kinyitod a szemed és újra velünk vagy. -sóhajtom.

Ekkor megérzem, hogy keze kissé az enyémhez ér.

Meg is fogom a kezét majd a homlokára nyomok egy csókot.

-Ha egyszer végre felébredsz öleld magadhoz a gyerekeket és soha ne engedd el őket. -mondom majd kimegyek a szobából. -Most melyik filmet tettétek be? -kérdezem míg egy tálca mézeskalácsot viszek be hozzájuk és popcornt kezdek pattogtatni.

-Anime karácsonyi különkiadás. -Kuncognak, ám ekkor a nevemet hallom meg.

-Taehyung. -Motyogja egy erőtlen hang. -Taehyung..

Egyből lesokkolok és rohanni kezdek a hang irányába utánam pedig a gyerekek.

Jungkook az. Felém pillant, erőtlenül ejtve ki folyton a nevemet, és a jelölés köztünk visszatér.