Különleges rózsa || Taekook ff || 2.kötet

13.fejezet

Jungkook szemszögéből:

Elvesztettük a babánkat. De talán ami a legrosszabb, hogy a gyászt a szexuális együttlétekbe fektettük. Hol bántjuk egymást, hol csak szeretkezünk. De nem kommunikálunk. A gyerekek sokat vannak a nagyszülőknél. De talán egy kis ideig ez most jobb így.

-El kéne mennetek valami terápiára, mert ez így nem állapot! -Dorgál meg Jin, én pedig Namra nézek, hogy segítsen. Már jó pár perce Jin szidásait hallgatom.

-Ne nézz rám. Jinnek igaza van. A gyerekek teljesen el fognak szakadni tőletek és ti meg szex függők vagytok.

-De az összes ilyen terápia fél év. Ez egy baromság. Nem vagyunk szex függők.

-Kookie. -jön hozzám Tae és az ölembe ül. -Mit szólnál ha a hálóba mennénk? -nyal végig a fülemen.

-Mindjárt megyek baby. -Csókolok a nyakába. -Menj addig vegyél valami csinosat. -Paskolom meg a fenekét.

-Siess. -csókol meg és a szobába is megy.

-Nem? -néz rám Jin amolyan nem mondod most komolyan arccal.

-Ahj mindegy. A lényeg,hogy jól érezzük magunkat, nem?

-Nem az a gond. Jungkook ez így nem mehet tovább. Foglalok időpontot sürgősen és mentek is. Taehyung öltözz fel megyünk.

-Nem megyünk sehova. -Morgom.

-De igen. -mondja és el is rángatnak. Tae jön szépen.

-Jó napot. Dr. Lee Minseo vagyok. -mutatkozik be az orvos.

-Jó napot, Jeon Jungkook. -Mondom unottan. Nem akarok itt lenni.

-Ahogy hallottam nem igazán megy Önöknek a rendes párkapcsolat. Kérem mondja el mit szeret a másikban és mi az ami miatt pedig veszekedés szokott lenni. -fordul elsőnek hozzám.

-Mindent szeretek benne. Ez milyen buta kérdés már, ne haragudjon.

-Fogalmazza meg a külső és a belső dolgokat. Mi lenne az amit a legjobban hiányolna, ha egy időre el kéne szakadniuk?

-Az hogy nem szakíthatják el tőlem, mivel az omegám! Nézze már többször voltunk elszakítva egymástól évekig. Mégis a mi kapcsolatunk mindent kibír!

-Na és a gyerekeiknek Önök szerint mi a véleményük magukról? -kérdezi mire Tae csak le hajtja a fejét.

-Szerintem örülnek, és szeretnek minket. -Simítok Tae kezére. -Ugye szerelmem?

-Nos bátorkodtam megkérdezni őket. -mondja és elindít egy videót ahol ott vannak a gyerekek.

-Hát. Apa és anya eléggé. Hogy is mondjam. -szólal meg Soobin.

-Eléggé szeretik egymást. Rettentő sok időt fordítanak egymásra.

-De vagy veszekednek vagy pedig a hálóban vannak. -mondja Beomgyu.

-Alig vannak velünk. Főleg nagyapával vagyunk meg Jin nagy bácsival és Namjoon nagybácsival. -mondja Hyerin.

-Örülünk, mikor nem veszekednek, de mi teljesen el vagyunk felejtve. -mondja Woojin.

Ekkor pedig a videónak vége is lesz.

Görcsbe szorul a gyomrom. -Tae, mit csináljunk?

Nem válaszol. Egy hang nem jön ki a száján csak a könnyei kezdenek folyni.

-Azt javaslom, hogy egy hétig ne feküdjenek le. Beszélgessenek többet és töltsenek több időt a gyerekekkel. Jövő héten pedig ugyan ekkor ugyan ezen a napon jöjjenek vissza.

-Jól van. -Mondom, majd beszállunk a kocsiba. -Taehyung. -Szólítom meg.

-A gyerekek csalódtak. -szipogja.

-Nem csalódtak! Ilyenre ne is gondolj. Csak szomorúak, hogy kevés időt töltünk velük. -Simítok az arcára. -Elmegyünk az erdőbe és beszélgetünk ott jó?

-A gyerekekkel? -kérdezi kezemre fogva míg jobban bújik tenyerem érintésébe.

-Nem, először nekünk kettőnknek kéne beszélgetünk. -Mondom komolyan.

-Miről? -kérdezi kíváncsian. -Nem lenne jobb ha most a gyerekekkel lennénk és este beszélnénk?

-De jó. -Sóhajtom, és beindítom a motort. Az út egy hang nélkül telik. Nem tudom mit mondhatnék.

Egy óra múlva haza is érünk. -Gyerekek ki kér pattogatott kukoricát? -Kérdezem. Látom pont valami filmet néznek.

-Apa. -rohan hozzám Hyerin. -Hiányoztál.

-Te is nekem kicsim.-Ölelem meg szorosan. -Segítesz csinálni kukoricát?

-Igen. -mosolyog vidáman. -Szeretlek apu. Hiányoztál. -bújik a nyakamba.

-Én is szeretlek kicsim. -Mosolygok és meg is mikrózzuk a pattogatott kukoricát, majd mindenkinek adunk egy tányérral. -Jöhet kóla is? -Mosolygok.

-Én kakaót kérek. -vigyorog Hyerin.

-Mindjárt csinálok. Melegen vagy hidegen?

-Hidegen. -bújik szorosan.

El is készítem neki, majd ahogy leült a kezébe adom. -Igyál gyönyörűm. -Puszilok a homlokára. -Te is kakaót kérsz drágám? -Pillantok Taera.

Csak megrázza a fejét. A fiúkkal nagyon nézi a sorozatot.

-Megharagudtál? -Szólalok meg.

-Mi? -kapja felém az arcát. -Ez meg honnan jött?

-Nem tudom, csak kérdeztem. -Nevetek kínosan. -Megyek lenyírom a füvet mert már elég nagy. Jössz hercegnő nekem segíteni? -Nézek Hyerinre.

-Igen. -pattan fel és a kertbe rohan.

Utána is megyek. -Arra gondoltam, hogy kicsit átrendezzük a kertet. Mit szólsz hozzá?

-Benne vagyok. -mosolyog vidáman elő szedve a fűnyírót.

Először együtt le is nyírjuk, néha hagyom, hogy ő tologassa a gépet, majd ahogy végzünk, vissza is visszük a fészerbe. -Arra gondoltam, hogy mit szólnál, ha csinálnak egy kis patakot, mellé egy kutat, és holnap elmennénk halakat venni?

-És ha kút helyet egy kis tavacska lenne? -kérdezi kíváncsian.

-Csak maradt pár rossz autókerék gumi, és abból egy díszkutat lehetne csinálni, mellé pedig egy tavacskát. Ahhoz mit szólsz?

-Jó. Jól hangzik apu. Mondjuk a virágosládának is jól néz ki.

-Ne aggódj kicsim, több hulladék is van, amit feltudunk használni. Holnap tartunk egy nagy bevásárlást is. Apa vesz neked is pár dolgot jó? -Ölelem magamhoz szorosan.

-Hiányzott ez. -ölel szorosan.

-Szeretlek kicsim. Ugye nem haragszol ránk? -Simogatom az haját.

-Nem. De hiányoztatok.

-Ti is nekünk. -Puszilom meg.

Végül ástunk egy nagy gödröt, amit kibetonoztam, majd szélet is csináltam neki. Együtt öntöttünk bele vizet, aztán megcsináltuk a kis kutat is egy videó alapján, most pedig virágokat ültetünk. -Egész aranyos lett ez a kis patak. -Mosolygok. -Kis ügyesek vagyunk.

-Igen. -pacsizik velem. -Veszünk halakat?

-Igen kicsim de azt már csak holnap. Későre jár. Megmutatjuk anyunak hogy mit csináltunk?

-Igen. -rohan be vidáman.

Nem sokkal később ki is hozza Taet. -Kicsit munkálkodtunk. -Kuncogok.

-Uram Isten. Ez gyönyörű. Nagyon ügyesek vagytok. -puszil az arcunkra és ekkor a fiúk is kijönnek.

-Azta. Klassz vagy húgi.

-Én nem is kapok dicséretet? Sokat betonoztam. -Nevetem el magamat.

-Szép volt apa. -mondják a fiúk nevetve.

-Na azért. -Mosolygok. Végül a mai nap, egész közel kerültünk egymáshoz, ami csak gyógyír volt a szívemre.