Old Money (Befejezetlen❌️)

2 rész

Olyan dél felé lehetett, elmentem egyet teniszezni a barátnőmmel. A barátnőmet Emily-nek hívják, kicsi korom óta ő a legjobb barátnőm, együtt járunk teniszezni mindig. A  a barátnőm mindig is Berlin-ben élt, egyszer egy nyaraláson találkoztunk, olyan 6 éves lehettem. A szüleink nagyon jóba lettek, ezért tudtuk tartani a kapcsolatot. 

Gyorsan fel vettem a tenisz ruhám ami egy fehér testhez simuló póló volt és egy rózsaszín szoknya, ami a combom felééig sem ért le. Na és persze egy fehér bézbólsapka, hátamra dobtam az ütőim és el is indultam. 

- na és te mész valahová ma? - kérdezte a barátnőm, miközben a haját kötötte fel- 

- igen, valami Tokio Hotel rendezvényre, de nem is értem. Egy bandának? Rendezvény? - ütők bele a labdába -

- Annyira szerencsés vagy, olyan jó neked! 

- Ma mindenki meg hülyült? - kérdeztem értetlenül -

- Miért? Nem értelek, hisz nagyon jó banda, és nagyon helyesek is - mosolygot rám huncutul

- Emily, tudod hogy van egy barátom. Vagy már négy éve együtt vagyunk.

- Thomas? Hagyjál vele, olyan unalmas. Vedd már észre hogy melléd nem ő illik! - ütőt bele a labdába - Bár igaza volt, Thomas tényleg nagyon unalmas srác volt, nagyon nem csináltunk semmit, de még is mi voltunk a tökéletes pár -

- Elizabeth? Itt vagy? - kérdezte furcsán -

- Persze csak gondolkodtam - ütöttem bele a labdába -

- De tényleg! Nagyon helyesek, főleg Tom és Bill, bár én Bill-ért vagyok oda, de Gustav és Georg sem néz ki rosszul, bár hozzád Tom illene - mosolygot 

- Nem is ismerem őket, sőt te sem ismered őket! 

- És?? Akkor is nagyon jól néznek ki - jelentette ki -

- Gondolom - forgatom meg a szemeimet -

- Jólvan, de azért nézz utánuk - könyörgött 

- Oké - mondtam neki bizonytalanul -

Hamar eltelt az a két óra, sokat nevettünk és hülyéskedtünk. 3 óra felé otthon is voltam, gyors meg ebédeltem és ittam egy nagy pohár vizet. Mikor fel értem a szobámba, elmentem tusolni. Miután végeztem elő vettem a laptopom és utána néztem ennek a bandának. Kicsit furcsa volt az öltözködésük, olyan kétezres évek feelingje volt, de persze mindenkinek más a divat. Tom eléggé helyes volt, tetszettek a rasztái és eléggé jó teste is volt. Ugyan Elizabeth! Térj magadhoz, zavartam el a gondolataimat. Bill eléggé kedvesnek tűnt így képek alapján, és persze a többiek is, igazából Tom fogott meg a legjobban. Meg hallgattam az egyik zenéjüket, elsőnek kicsit furcsa volt de a végén nem is volt olyan rossz. Kicsit lefeküdtem aludni mert eléggé fáradt voltam. Az ébresztőm hangjára keltem, hat óra, ideje készülődni. Fel vettem egy hosszú fekete len vászon nadrágot és egy fehér crop topot hozzá, rá pedig egy fekete blézer. Na és persze egy bézs színű magassarkút, sminknek nagyon nem tettem fel semmit, egy vörös matt rúzst és egy kis barna színt kentem fel a szemhélyamra, amit egy kis csillogó fehér színnel dolgoztam össze. Fel vettem pár arany ékszert. A hajammal nem csináltam különösebben nagyon semmit, szép hullámos volt még mindig. Lassan itt volt a limuzin is értünk, olyan tíz-tizenöt perc volt mire oda értünk. A hely viszonylag elegáns volt, én fogtam magam és be mentem a tömeg közé, a szüleim pedig el mentek a banda tagokkal beszélgetni. Olyan fél órája lehettem ott, kezdtem unni az egészet, ezért le fogtam egy pohár pezsgőt az egyik tálcáról és elkezdtem fel fedezni a helyet. Fel mentem a lépcsőn és ki mentem a teraszra, néztem ahogy a holdfénye mindent be borít, nagyon szép volt. Kicsit fáztam azért. Olyan tíz perce lehettem kint mikor oda sétált hozzám egy magas fiú. A holdfénnyel háttal ált semmit nem láttam belőle. Egyszer csak megszólalt.

- Szia szépség, miért vagy itt kint? Kicsit hideg van, nem?

- Igen, kicsit hideg van, de olyan szép a holdfény -  nem lepődtem meg azon hogy szépségnek nevezett, nem ő az első udvarlóm -

- És miért vagy itt kint egyedül? 

- Eléggé unalmas ez az egész rendezvény, meg amúgy is? Egy bandának, rendezvény?

- Miért? Egy bandának nem lehet rendezvénye? - kérdezte furcsán

- Hát nem azt mondom, csak kicsit furcsa.. - mondtam neki bizonytalanul -

- Hm, értem. És hogy hívnak? 

- Wilson Elizabeth

- Ismerős egy név, téged is meg hívtak?

- Igen, miért?

- Csak kérdezem - csendesült el

- És téged hogy hívnak?

- Félek ha meg tudnád nem álnál velem szóba többé.. - mondta kicsit félénken de magabiztosan -

- Mért ne állnék veled szóba? - kérdeztem zavartan 

- Mert mi egyáltalán nem hasonlítunk - mondta komoran 

- Hm, öltönyben vagy, ez eléggé hozzám passzoló - mosolyogtam 

- Csak azért vagyok öltönyben mert muszáj - hajtotta le a fejét - kezdtem unni ezt az egészet, kicsit sajnáltam, de ne én könyörögjek neki, ugyan már! -

- Most mennem kell, örültem a találkozásnak - és ezzel el is ment

Olyan gyorsan ment be hogy nem láttam hogy hogyan is néz ki, de eléggé kíváncsi voltam, azt hiszem ez egy örök rejtély marad. Arra kaptam fel a fejem hogy elkezdődött a beszéd, ezért gyors én is le mentem és oda mentem a szüleimhez. Olyan éjfél lehetett, eléggé fáradt voltam már, és a rendezvény is unalmas volt. Szerencsére jött a limuzin, egyből be is ültem és vártam hogy hazaérjek. Olyan tíz perc alatt otthon is voltunk, fel mentem a szobámba és el mentem tusolni, utána megcsináltam az arcápolásom és fogat mostam, olyan hajnali egy-kor feküdtem le. Másnap reggel arra keltem hogy anyukámék lent beszélgetnek egy családdal.

Sziasztok! Hamarosan jön a harmadik rész, addig is ha tetszett és várod a következő részt, kérlek jelezd nekem azt egy csillaggal és egy kommenttel! Köszönöm.

Elérhetőségem: Tiktok: 4myr_s