Gojo Saturo x reader Magyar/Hungarian Story ❤️🇭🇺/MEGAKADT/

6.rész-Rémálom

Hajnalban felriadtam az álmomból. Nagyon rosszat álmodtam. Ritkán van ilyen, ezért nagyon megijedtem. Sírtam... (Írói megjegyzés: bocs, hogy 20 évesen rémálom miatt kell sírni, de nem volt jobb ötletem, így jött ki a story) Folytak a könnyeim. Fájt, amikor visszaemlékeztem rá, mi is történt álmomban.
-Miau-hallottam nyávogást az ajtómból. A macskám volt az. (írói megjegyzés: ki más?) Ő mindig megérzi ha bajom van. Felugrott az ágyamra és belefeküdt az ölembe. Dorombolt.

-Ci ci ci! Gyere vissza cicus, ne ébrezd fel (Név)-t!-suttogta Gojo, majd az ajtóm felé közeledett. Mikor megállt az ajtóban, rám nézett, észrevette, hogy sírok. A macska kiszállt az ölemből és lefeküdt a francia ágy másik felére.

-(Név), mi a baj?-kérdezte aggódva Gojo, miközben leült mellém. Én egyre csak sírtam és sírtam, meg se tudtam szólalni. Gojo átkarolt és magához húzott úgy, hogy vele szembe kerüljek. Felemelte az állam és az ujjával letörölt néhány könnycseppet.-Shhhh... Nyugodj meg!-suttogta és próbált megnyugtatni. Átölelt és a hátamat simogatta, miközben én a vállába fúrtam a fejemet.-Ne sírj, itt vagyok! Segítek, ha tudok! Nyugodj meg (Név)!

Néhány perc múlva kezdtem megnyugodni Gojo karjai közt.

-Gojo....
-Igen?-kérdezte még mindig átölelve.
-K... Köszönöm-csak ennyit tudtam mondani.
-Shhh... Először nyugodj meg, utána mondd el mi történt, oké?
-Oké...

Nem tudom meddig ölelt át Gojo vagy hogy meddig sírtam... Csak azt tudom, hogy az álmom után jó volt érezni, hogy nem vagyok egyedül. Ameddig Gojo átölelt, addig csak egy mondat visszhangzott a vejemben, amit mondott... "Ne sírj, itt vagyok!" Ez a mondat segített megnyugodni. Mert tudtam, hogy nem vagyok egyedül....

Reggel az ágyamban keltem fel. Kinyitottam a szememet és oldalra néztem. Gojo ott ült és engem figyelt. (Írói megjegyzés: még mindig félmeztelen volt. Az ölelés közben is xd) Szemei fáradtak voltak, de csak mosolygott és nézett.

-Jó reggelt (Név)!
-Jó reggelt! Mi történt hajnalban? Az utolsó amire emlékszem, hogy sírok, miközben átölelsz-itt kicsit elpirultam...
-Elaludtál a karjaimban... Lefektettelek (írói megjegyzés: mármint az ágyba ALUDNI) és azóta figyellek, hogy nyugodtan alszol-e.
-Hű. Köszi... Azért az kicsit para, hogy hajnal óta figyelsz...-nevettem el magam, mire Gojo is elmosolyodott.
-Elmondod mi volt a baj?
-Csak ha megígéred hogy nem röhögsz ki.
-Megígérem
-Oké. Rosszat álmodtam. Mivel ritkán álmodok rosszat, ezért nagyon megijedtem és tudom, hogy ennyi idősen ez ciki, de nem érdekel-hadartam.
-Nyugi, nincs semmi baj-simította meg az arcom-Mellesleg... Hány éves is vagy?
-20. Amúgy te hány éves vagy?
-25. (Írói megjegyzés: nem tudom Gojo pontosan hány éves, de most ennyi lesz) Mit álmodtál pontosan, ha szabad tudnom?
-Hát.... Benne voltak a szüleim. Ahogy anyám és apám vitatkozik.... És ahogy anyám a szemem láttára lesz öngyilkos.... Apám inni kezdett és mindig más nővel volt... Mikor 18 lettem elköltöztem otthonról. A költözésem után egy hónappal apám is öngyilkos lett.... Aztán ugrottam az időben... Egy sötét helyen voltam.... És aztán megláttalak téged. Meg akartalak kérni, hogy szabadíts ki, de kiderült, hogy te zártál be. És egy kés volt a kezedben... Azzal kínoztál.... Visszaugrottam az időben. Az általános iskolába.... A fiúk vertek, a lányok gyűlöltek, pedig nem tettem semmit. Aztán hirtelen a középsuliba voltam. Ott mindenki kiröhögött, bántott, sértegettek.... Pedig semmi okuk sem volt... Kirohantak a lánymosdóba egy wc fülkébe és ott sírtam... Erre ébredtem fel....-meséltem és kicsordult néhány könnycsepp.

Gojo közelebb hajolt hozzám, letörölte a könnyeim és átölelt. (írói megjegyzés: még mindig félmeztelen volt)

-Shhhh. Nyugi, én sosem bántanálak-súgta a fülembe.
-Kö...Köszönöm-szipogtam...
-Lehet, hogy ez volt a te büntetésed a párnacsatáért-mosolygott Gojo, én pedig elnevettem magam.
-Hát, lehet...

Gojo óvatosan megemelte az arcomat és adott a homlokomra egy puszit.