Gojo Saturo x reader Magyar/Hungarian Story ❤️🇭🇺/MEGAKADT/

1.rész-Találkozás

Egy újabb hideg reggel... Bár nem csoda, hisz január közepe van... Alig vannak emberek az utcán, gondolom mindenki dolgozik. Nekem is ideje lenne belehúznom, ha időben akarom kezdeni a munkát. Kilenckor kezdek és már háromnegyed kilenc van... A bolt alig 2 perc gyalog, de nyilván a hidegben lassabban haladok... Úgy érzem, lefagynak a lábaim... De végre, már látom az üzletet...
-Jó reggelt!-köszöntem az egyik nagyon jó barátomnak, akit most nekem kell leváltanom.
-(Név)! Neked is jó reggelt! Pont időben jöttél.
-Ne haragudj, tudod nagyon hideg van kint, majdnem megfagytam-mosolyogtam.
-Semmi gond, (Név). Viszont nekem rohannom kell, szóval hamar gyere, hogy tudjak indulni!

Gyorsan levettem a kabátot és beálltam a helyemre. Mostanában nincs valami nagy forgalom, de szerencsére a fizetésünk ettől még nem csökkent. Csak a munkánk...
-Na, menj csak, mostmár tartom a frontot.
-Köszi, szép napot (Név)!
-Neked is-intettem és már csak én maradtam.

Nem nagyon jöttek emberek, szóval körülnéztem a boltban, feltöltöttem az árukat és hallgattam a háttérben szóló rádiót. Mikor már minden árut feltöltöttem, megfogtam a seprűt és elkezdtem takarítani. A rádióbam megszólalt az egyik kedvenc dalom, így gondoltam, mivel egyedül vagyok, miért is ne énekeljek takarítás közben. Nem akartam túl hangos lenni, épp hogy csak énekeltem (már ami a hangerőt illeti). A dal felénél olyan érzésem támadt, mintha néznének. Óvatosan hátrapillantottam. Ilyedtemben ugrottam egyet, amikor észrevettem, hogy valaki figyel.

-Jó napot!-mosolygott a fehér hajú idegen. Fehér hajú, de korombeli... Érdekes...-Szép hangja van.
-Jajj, istenem... Ne haragudjon, azt hittem nincs itt senki-vakargattam a tarkómat zavaromban.
-Ugyan-legyintett-jó volt hallgatni.
-K.. Köszönöm-teljesen zavarba jöttem.

A fehér hajú férfi elindult a sorok közt, én meg beálltam a pultba a helyemre. Gondoltam, jobban szemügyre vehetném az idegent. Fehér hajú, 20-30 év közötti, nálam kicsit magasabb és jóképű. Csak egyetlen dolgot nem értettem. Napszemüvegben volt, pedig nem is sütött a nap...

-Mondja Uram, maga új errefelé? Nem láttam Önt ezelőtt, pedig régóta itt dolgozom, lassan 2 éve...
-Igen, nem rég költöztem a környékre. A nevem Gojo Saturo.
- Én (Teljes Név) vagyok.
-Örülök a találkozásnak. Mondja, tegeződhetnénk? Nem tudok valami jól magázni...
-Persze-mosolyogtam.

Gojo is elmosolyodott, majd tovább járkált a sorok között.
-(Név), hogy hogy egy ilyen boltban dolgozol, akinek ilyen a hangja máshol lenne a helye.
-Hát, az egyik barátnőm itt dolgozik, ő ajánlotta a helyet. Minden nap reggel kilenctől este hatig én vagyok beosztva.

Gojo csak bólintott egyet.
-Gojo, szerinted tényleg jó hangom van?
-Persze, szerintem még néhány énekesénél is jobb!

Enyhén elpirultam. Nem gyakran dicsérnek meg mások...
-Köszönöm-suttogtam halkan, miközben a földet néztem.
-Ne köszönd. Én csak az igazat mondom.

Ezen elmosolyodtam.
-Na, azt hiszem minden megvan.-tette fel a kosarat Gojo a pultra.

Kiszámláztam neki, ő pedig kifizette az árukat.
-Nos, én indulok is. Majd találkozunk még, ebben biztos vagyok. Viszlát!
-Viszlát!-mosolyogtam, majd Gojo kisétált az üzletből.