Úristen, ki ez a bánat? (Marics ff)

14.-A hazatérés

2022.08.06

Épp a pszihológushoz tartok. Laszam azt mondta nagyon jo egy ember. Amugy a Bruno kutya meg Milo átment beszélni Mariccsal erről az Andi meg ő kapcsolatról. Magyarul akarják hogy szakítson a nővel.

Megérkeztem a csajhoz. Nagyon kis hangulatos egy terem.

Meséltem neki nagyonsok mindent. Főleg Maricsról.
-Szereted?-nézett mélyen a szemembe. Őszintének kell lennem.
-Azt hiszem igen.....-hajtottam le a fejemet.
-Ne szégyelld magad drágám ez nem baj.-mosolygott
-De 1 barátnője van 2 ma ütöttem le.-húztam el a számat. Az utolsó kijelentésre kicsit megdöbbent. Hihi.
-Azt ajánlom ha szereted mond el neki. Jobb minél elöbb túlesni rajta.-mosolygott. A mosolya melegséget árasztott. Kicsit megnyugodtam.-Tudod még mit ajánlok? Kicsit kapcsolódj ki. Keress hobbit. Olvass, táncolj vagy amit szeretnél.

Ez után letelt az 1 óra. Megfogadva Klári tanácsát elindultam egy könyvesboltba. Amikor beléptem nagyon sok könyv fogadott hű. Végül amit kiválasztottam könyv címe az az hogy: Amíg a halál...... . Érdekesnek hangzik. Hátha tudom hogyan öljem meg Andreát hihihihihihii.

Amikor hazaértem és benyitottam érdekes látvány tárult elém. Milo Tucoval táncolt(?), Bruno pogózott(?)(What? Tud olyat?) Lasza az asztalon ugrált(?) és Mancsuel a csilláron lógott. VÁRJÁ MIFASZ?! HOGY KERÜLT A CSILLÁRRA.
-SZIAAAAAAAAA!-kiabáltak egyszerre a fiúk.-Annyira örülünk neked.-jött oda bátyám.
-ÖÖÖÖÖ..... szerintem én megyek vissza a pszihológushoz.-döbbentem le-MANUEL KURVA GYORSAN SZÁLLJ LE A CSILLÁRÓL MEG POFÁN BASZCSIZLAK!-kiabáltam oda.-Na amúgy mi a buli tárgya?-fordultam a srácok felé.
-ANDIT DOBTA PETIIIIIIIIIII!-szaladt oda Lasza. Ekkor felkapott és megpörgetett.-Lassan újra itthon van.-örült a fejének Laszammm.

Laza 10 perc múlva belépett Marics. De nem boldogan, össze volt törve a szíve. Meg az orra is de az én voltam hehehe. Amikor bejött ránk nézett biccentett egyet és felment a szobájába. A srácok nem értették de én át éreztem. Intettem a srácoknak hogy megoldom és utána mentem. Amikor odaértem lágyan bekopogtam és kinyitottam az ajtót.
-Szió, bejöhetek?-kérdeztem. Válaszul egy vállrándítást kaptam.
-Minek vagy itt?-kérdezte elcsukló hangon.
-Miattad-látszott hogy erre meglepődött.-Szeretnél beszélni róla?-ültem le mellé. A kezem a hátára helyeztem.
-Tudod én őt szerettem. Lehet nem ő volt az igazi de akkor is. De annyira igaz érveket hoztak fel a srácok hogy beláttam így jobb mindenkinek. Tudod csak vele mindenről tudtam beszélni. Megértett. Amikor elaludtam odatudtam bújni  hozzá és nem éreztem magam egyedül.-hajtotta le a fejét.-De most már vége. Amikor kimondtam hogy szakítok nagyon sok mindent a fejemhez vágott. Hogy nekem csak arra kellenek a lányok és hogy mekkora egy bunkó vagyok.-gördült le egy könnycsepp az arcán. Leguggoltam elé és letöröltem a könnycseppet az  arcáról. Félig guggoló félig álló pozícióban megöleltem. Amit persze viszonzott. Belehúzott az ölébe és néma csendben öleltük egymást. Mert most ez kellett neki.
-Figyelj-fordítottam az arcát szemben az enyémmel.-Ha bármelyik este magányosnak érzed magad gyere át hozzám. Ha bármikor szeretnél beszélni vagy éppenséggel társaságra vágysz nyugodtan gyere.-adtam puszit a homlokára. Erre persze villantott egy olyan mosolyt mint az 5 évesek amikor bekapcsolják nekik a jimjamet. 1 perce néztünk egymás szemébe amikor megszólaltam.-Olyan vagy amikor így mosolyogsz mint egy 5 éves.-erre felnevetett. Jó érzés volt látni hogy kicsit megkönnyebbült.
-Ha te nem lennél téged ki kéne találni te lány.-ölelt meg újra.-Köszönöm-suttogta a fülembe. A mély rekedtes hangjától kirázott a hideg.-Akkor ma aludhatok veleed?-nézett a szemembe.
-Aludj-nevettem fel.-Lemegyünk a srácokhoz?
-Zsaaaaaaa.-kiáltott fel. Kibaszta az ajtót ami kiesett a helyéről. A 4 srác a lépcső alatt nézett.-SUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII.-kiáltottam el magam és Marics nyakába ugrottam. Persze mindenki dőlt a röhögéstől.