Athena Roux
Október 28. szombat
Időmérő kezdetét, a bokszutca feletti erkélyen kezdtem el nézni, idegenek társaságában. Jó hangulat volt a pálya körül, és a paddockban is. A Q1-be simán bejutott Charles, és a csapattársa Carlos Sainz is. A Q2 kezdődött el, amikor Arthur mellém lépett. Nem volt vele Nicole, ami meglepett.
- Szia –köszönt, mivel a nap folyamán még nem találkoztunk. Sőt tegnap délután óta nem is. Így esélyem sem volt a virágot megköszönni neki.
- Szia! –fordítottam felé a tekintetem. Fehér pólóingben volt, és kék farmerben. Állandóan elérte, hogy a tekintetemet magára vonzza, és akaratom ellenére is vonzalmat éreztem, ami nagyon bántott.
- Mi a helyzet? –érdeklődött.
- Charles bejutott a Q2-be –feleltem, mire a korlátra könyökölt, és úgy figyelte, a szemben lévő kijelzőt.
- Ha így halad, a Q3 is simán meglesz –reagálta, majd rám nézett.
- Kaptál tegnap valamit? –kérdezte tapintatosan, és úgy tűnt attól tart, hogy lekorholom a virág miatt. Valójában nagyon jól esett a gesztusa, még ha nem is volt helyes küldenie, és nekem sem lett volna szabad elfogadnom.
- Mire gondolsz? –vontam fel a szemöldököm értetlenül, de szórakozottan. Arthur rám kapta a tekintetét, és próbált rájönni, hogy most csak szórakozok-e vele, vagy tényleg nem kaptam meg a csokrot.
- Kidobtad mi? –sértődött meg rögtön, és kiegyenesedett.
- Dehogy dobtam ki! Megkaptam, Arthur! És köszönöm! –tettem a kezem alkarjára, mire megállt, majd ismét próbálta leolvasni az arcomról, hogy igazat mondok-e. De úgy tűnt, közben az érintésem sokkal nagyobb hatással van rá, mint hittem. A tekintete lesiklott az ajkamra, és a feszültség tapintható volt a levegőben.
- Ne nézz így rám –húzódtam el tőle, mire fájdalmas grimaszt villantott.
- Te se rám –kontrázott, majd maga elé morgott valamit, és ismét a pálya felé fordult. - Én nem néztem rád sehogy sem –szólaltam meg, de majdnem félméter távolságot hagytam magunk között.
- Akkor ennyi erővel én sem rád –horkant fel, bennem pedig felment a pumpa.
- Komolyan ezt fogod csinálni? Miért nem tudsz barátként viselkedni? Sosem volt közöttünk semmi, csak a hajón találkoztunk, Arthur! –mordultam fel, és próbáltam emlékeztetni a találkozásunkra.
- Mert nem fair, hogy a testvéremmel összesodort az élet! Nekem meg két kibaszott percet adott, csak arra, hogy megismerjelek! –egyenesedett ki, és felém fordult, de nagyon dühösnek tűnt, viszont mielőtt reagálni tudtam volna, valaki köhintett mellettünk, és ahogy a hangirányába fordítottam a fejem, Nicole-t pillantottam meg.
- Megzavartam valamit? –kérdezte, de egyértelműen hallotta, amit Arthur mondott, és olyan gyilkos pillantást kaptam tőle, mint még embertől soha.
- Nem, én elmegyek keresek valami üdítőt –hebegtem, mert nem bírtam Arthur tekintetét elviselni magamon, Nicole-ét meg főleg. A legrosszabb kifogásom kimondása után, elléptem tőlük és besiettem az épületbe. Talán nem kellett volna Arthurt egyedül hagynom Nicole-lal, de az ő barátnője és neki kell megbeszélnie vele a dolgokat. Mellesleg még talán kitudja magát beszélni ebből a helyzetből, mert ha nem tuti, hogy Charles-al megfogja osztani a történteket, és még ferdít is rajta.
Végül az időmérő végét, a paddockban lévő egyik étterem teraszán ültem végig. Charles negyedik helyen végzett, aminek én nagyon örültem, persze ő a dobogóra hajtott, ami miatt elkeseredve lépett hozzám, a Ferrari épület előtt és ölelt meg.
- Ügyes voltál! –mosolyogtam.
- Csak majdnem –felelte, majd ahogy elhúzódott az ölelésből, rövid csókot nyomott az ajkaimra.
- Mi lenne, ha a hotelba visszaérve kicsit lazulnánk a medencénél? –vetette fel az ötletet, mire mosolyogva bólintottam. – Benne vagyok!
- Gyorsan átöltözőm, aztán mehetünk –húzódott el, majd beindult, én pedig kint maradtam a friss levegőn, és figyeltem az oda-vissza rohangáló embereket.
Két órával később, már egy sima krémszínű fürdőruha volt rajtam, amire rávettem egy csipkéskardigánt. Ahogy kiléptünk a folyosóra, Charles összefonta az ujjainkat, amivel kicsit meglepett. Elég ritkán fogja meg a kezem, vagy érint meg nyilvánosan. A hotel másik oldalán helyezkedett el a fürdő, ahol két medence volt, és rajtunk kívül két ember tartózkodott a helyiségben, az egyik a takarító volt, a másik pedig az úszómester. A kihelyezett napágyak egyikére letettem a törülközőmet, meg levettem magamról a kardigánt, és miközben én arra készültem, hogy majd normálisan besétálok a medencébe, Charles hirtelen mellém lépett, felemelt majd velem együtt beugrott a vízbe. Felsikítottam mielőtt még a vízbe értünk volna, majd ahogy a felszínre feljutottam, nevetve Charles felé csapkodtam a vizet.
- Szárazon akartam tartani a hajamat! –morogtam szórakozottan, és közben ő is nevetett. – Ezt te sem gondolhattad komolyan! –ingatta meg a fejét.
- Most már teljesen mindegy –forgattam meg a szemem, de a szempillám még mindig vizes volt. Charles közelebb jött a vízben, majd a derekamra fonta a karjait, és magához húzott. Úgy éreztem, hogy végre kezd igazi kémia kialakulni közöttünk, és már-már elhittem, hogy talán szintet léphetünk, amikor valaki hirtelen beugrott mellettünk a vízbe, és egy csomó vizet ránk fröcskölt.
- Jézus, Arthur! Hány éves vagy? –kérdezte Nicole, majd ledobta a cuccát az egyik székre. Remek, ennyit az idilli hangulatról. Közben Lorenzo is megérkezett, szintén fürdőnadrágban.
- Azt hittem még később jönnek –mormogta Charles, mire elhúzódtam.
- Szóval ismét elintézted, hogy ne legyünk kettesben –néztem rá csalódottan.
- Mi a helyzet? –állt meg közöttünk Arthur.
- Semmi –indultam ki a medencéből, majd a lépcsőn épphogy felérve, Nicole hozzám vágta a törülközőt.
- Ezt most muszáj volt így? –kérdeztem felháborodva.
- Igen, ha a pasim éppen a te seggedet bámulja –nézett rám ellenségesen, és a tekintetéből kiolvasható volt mennyire gyűlöl. Remek.
- Magamra csavartam a törülközőt, majd leültem a napozóágyra, közben Charles utánam jött, majd leült mellém.
- Én nem akartam ezt, mármint nem tudtam, hogy te kettesben akarsz lenni –magyarázkodott, de közben teljesen úgy jött le mintha önzően viselkednék. Pedig én csak menteni akartam, a menthetetlen kapcsolatunkat.
- Nem is, végül is minek lennénk kettesben? –vontam fel a szemöldökömet értetlent játszva.
- Mintha annyira aktív lennél, amikor kettesben vagyunk –szólt be, mire sikeresen belém szúrta a kést. Pár pillanatig néztem a fiút, akiről azt hittem, hogy sose bánta meg ilyen téren, majd végül felálltam és kiindultam a helyiségből. Nem, nem feküdtünk még le a három hónap alatt, mert egyrészt ő lenne az első nekem, másrészt én várni akartam a megfelelő pillanatra, ő pedig azt mondta, hogy türelmes lesz, de legalább kiderült, hogy igenis zavarja ez a helyzet.
- Athena –szólt utánam, mire felé fordultam még egy pillanatra.
- Ne gyere utánam! –kértem, de inkább könyörögve ejtettem ki a három szót. Egy percig sem akartam tovább kettesben maradni vele, és jól tudtam, hogy ez nincs rendben. Ha tényleg szerelmes lennék belé, akkor nem érezném ezt, ugye?
Ko-fi: kamillamihalik
TikTok: dkamilla
Instagram: dkamilla_iroioldal
Vinted: dkamilla2003
