Athena Roux
Egy évvel később...
Beléptem a könyvesboltba, ami Monaco egyik legszebb és legdrágább üzletsorán állt. Nyár elején adták ki a könyvemet, aminek a „Happier with you" címet adtam. Bármennyire is boldognak kellett volna lennem miatta, először nem tudtam igazán örülni, mert egy olyan személyről szólt, aki már nem tartozott az életemhez és talán sosem tartozott igazán, mégis írtam róla egy ötszáz oldalas könyvet, amiben azt hiszem lezárhattam a történetet úgy ahogy a valóságban akartam, hogy történjen. Szerelem, boldogság, házasság és gyerekek. A valóságban pedig minden szürke volt, de próbáltam a napjaimból a lehető legjobbat kihozni.
- Miss Roux, jöjjön! –intett felém az eladó, mire elindultam utána. A könyvek között sétálva, egy pillanatra megnyugvás fogott el, majd oda értem az asztalomhoz, amin rengeteg könyv, könyvjelző és egyéb termékek álltak. Minden dedikálás előtt izgatott voltam, és rettegtem attól, hogy talán senki nem jön el. De a könyvem sokkal nagyobb sikert hozott, mint azt valaha is hittem volna. Talán ennek volt köszönhető, hogy az idegen, aki nem is annyira idegen, besétált a dedikálásomra.
- Mindjárt engedjük az olvasókat –szólt oda nekem a szemüveges nő mosolyogva, én pedig elfoglaltam a helyemet és biccentettem egyet felé. Pár perccel később hatalmas sor keletkezett a polcok között, és kedvesebbnél kevesebb emberek álltak velem szembe.
- Kérdezhetek valamit? –kérdezte a tizennégy év körüli lány, akinek a haja két oldalra be volt fonva és idegesen vizslatott.
- Persze –mosolyogtam rá, majd aláírtam a könyvet.
- Mi lett a másik fiúval? –kérdezte, mire összeráncoltam a homlokom. Igen, Charles is kapott szerepet a könyvben, de nem tértem annyira ki a karakterére, viszont lezártam az ő szerepét is.
- Ezt, hogy érted? –vontam fel a szemöldököm.
- Boldog lett ő is? –kérdezte.
- Igen –bólintottam, ahogy végig gondoltam. Islaval ismét egy párt alkottak, már jó pár hónapja, de nem beszéltünk. Jobbnak láttam, ha nem tartjuk a kapcsolatot, de örültem a boldogságuknak és Isla tényleg nagyon kedves csaj volt.
- Köszi –mosolyodott el a lány, majd elvette tőlem a könyvet, és kiállt a sorból. Két órával később még mindig érkeztek olvasók, aminek nagyon örültem. De kicsit már rutinosabban irkáltam alá a könyveket, így a figyelmem is alábbhagyott.
- Pascale névre kérném –szólalt meg az ismerős hang, mire felkaptam a fejem és a szívem majd kiugrott a helyéről, amikor megpillantottam őt. Ott állt előttem egy év után, és talán még sokkal jobban is nézett ki. Kiegyensúlyozottabbnak és boldogabbnak látszott. A torkom kiszáradt és nagy erőt kellett vennem magamon, hogy megtudjak szólalni.
- Szia –köhintettem, majd közelebb húztam magamhoz a példányt.
- Anyukádnak lesz? –kérdeztem.
- Igen, a kezembe nyomta a könyvet egy pár hete –felelte. Szóval anyukája elolvasta, remek.
- És tetszett neki? –nyeltem nagyot, majd aláírtam.
- Igen, és nekem is –felelte, mire azt hittem a szívem kiugrik a helyéről. Arthur Leclerc elolvasta, jézusom ekkora égést! Miért olvasta el? Hiszen nem is szokott olvasni!
- Nem gondoltam, hogy elolvasod –vallottam be, mire elmosolyodott.
- Én meg nem gondoltam, hogy írsz rólam egy könyvet.
- RÓLAD SZÓL A KÖNYV? –sikította el magát a mögötte álló lány, mire nagy moraj keletkezett a könyvesboltban.
- Oké, szerintem jobb lesz, ha most mész –néztem rá komolyan, mire visszavette a könyvet.
- Mikor végzel? –kérdezte, miközben kilépett oldalra, és az eddig mögötte álló lány teljes csodálattal bámulta őt, mondjuk nem is hibáztatom.
- Egy óra múlva.
- Akkor megvárlak –mondta, mire rég álomba szenderült pillangók felébredtek a hasamban.
- Rendben –nyeltem nagyot, majd tovább folytattam a dedikálást.
Egy órával később az utolsó olvasónak is dedikáltam egy példányt, majd pár szót váltottam az eladókkal és végül a vállamra vettem a fekete kis táskámat és kiindultam az üzletből. Ahogy kiléptem az üvegajtón, az esti levegőre és a fényekkel telített utcára, egy pár méterrel arrébb megpillantottam Arthurt, az egyik lámpaoszlopnál állva és hirtelen ismét úgy éreztem, hogy talán megvalósulhat a történetünk.
Vége
Köszönöm, hogy ezt a könyvemet is végig követtétek! Nem terveztem hosszúra, így azt gondolom, hogy ez a lezárás jól sikerült. Nagyon köszönöm a sok támogatást, amit kapok tőletek!❤️
Instagram: dkamilla_iroioldal
TikTok: dkamilla
Vinted: dkamilla2003
Ko-fi: kamillamihalik
