Szeretlek, de valakit jobban

~𝑲𝒊𝒍𝒆𝒏𝒄~

"Érzem hogy Leclerc le állítja a motort, de már annyira nem volt energiám hogy kinyissam a szemhéjamat. Lassan de minden el halkul küröllötem. Majd egy pár perc múlva az álom világba kerülők."

Charles Leclerc

Hosszasan figyeltem a mellettem természet ellenes pózban alvó lányt. Nem aggódtam attól hogy bármikor fel ébred, mivel már fél kettő múlt pár perccel.

Holnap vagy is ma haza kell hogy mennem. Nem így terveztem hogy eddig terveztem, de legalább meg ismerhettem őt. Ő volt az első akinek el mondtam, hogy nem tudott a balesetről semmit. Igaz nem úgy, mint kereszt apám volt. Nem is tudom miért mondtam el neki, csak úgy hirtelen jött ötlet volt.

Már nem tudom magamnak se tagadni hogy csak ő egy jó barát, túl sok minden történt velünk. Még is csak vasárnap estéjén találkoztunk először.

...

Nem tudom hogy mennyi ideig gondolkoztam az érzéseimen, de arra lettem figyelmes hogy könnyedén csukódnak le a szemeim. Az autóból kiszálltam és át mentem a másik oldalára. Az ajtót óvatosan kinyitottam hogy alvó lány véletlenül se ébredjen fel.

Pihe könnyű testét felkaptam mennyasszony pózba és be rohantam a hotelbe. Szerencsémre, nem volt senki az előtérben, ezért nyugalmas nyomtam meg a lift gombját. Kinyitodot előttem az ajtó és beléptem a liftbe. Negyedik szinten kiléptem a felvonóból és egyenesen haladtam a szoba irányába. A kulcsot kivettem Ash mini táskájából és kinyitottam vele az ajtót.

Ágyra óvatosan lettem a kezemből az mélyen alvó lányt. Kimentem az apró szobából és behajtottam magam után az ajtót résnyire, hogy valamennyire halljam hátha fel kell.

Nem terveztem aludni mára, mivel lassan úgy is indul a gépem és ott ki tudnám piheni magamat.

Másik ok hogy nem tudok aludni az érzéseim Ashley Black után.

Még én magam se tudom mit érzek, de azt tudom hogy jobban kedvelem, mint egy barátot és ase segít hogy tegnap megfektettem. Nem tudom hogy mit csináljak, össze vagyok zavarodva.

Kellene valaki aki helyre állítson és aki  tudja mit kell ilyenkor csinálni.
A telefonomat kihuztam a hátsó nadrágzsebből és egyből tárcsásztam a francia barátomat, Pierrét. Sokáig vártam hogy felvegye a telefont, de az utolsó pillanatban, miután már le akartam tenni végül felvette.

-Mi bajod van reggel hét órakor?-kérdezte ingerülten Pierre.

-Segítened kellene.

-Fogadjunk megint abban hogy hol találod meg a serpenyőt a SAJÁT KONYHÁDBAN!-mondta hangosan

-Most az egyszer ne légy hangos, mert valaki alszik már!

-Miért a nem létező macskád alszik reggel hétkor?-nevetett bele a telefonba

-Nem lehet megérteni, hogy halkabban beszélj?- most én ordítottam el magam.  Később rá jöttem hogy magam ellen beszélek.

-Jó nyugi Perceval, mond miért hívtál?-kérdezte, erre vártam már tíz perce, hogy erre a témára kerüljön a sor. Szerintem rekordot döntöttünk.