Szeretlek, de valakit jobban

~𝑯𝒆𝒕~

Ashley Black

Fura érzés volt Leclerc meztelen mellkasán piheni és közben agyalni hogyan tovább ezek utánn. Ez a fél óra felborította az életemet. Igazából már tegnap felborította, de ez még jobban. Nem hiszem el hogy élveztem is hogy kényeztett.

Egy folytában az agyam arról gondolkozott, hogy megérte? Lehet hogy mégse csaltmeg Oscar és tényleg sos ügye volt. De akkor már rég vissza hívott volna vagy dobott volna egy üzenetett. April vajon benne lehet ebben a dologban? Miért nem beszél velem? Lehet csak dolga van? Vagy leitta magát sárga földig.

Hasonló mondatok cikkáztak a fejemben folyamatosan. Egyszerűen nem hagytak békén. Lehet agyamra ment a sok hír olvasás? Lehet. És az a baj hogy én is egy pár hírben benne voltam, mint Oscar barátnője. Akkor ezek szerint így találtak meg a instámat.

Úgy döntöttem hogy inkább sétálok egyet a szabadban, hátha valamenyire aláb hagynak ezek szörnyű gondolatok. Az ágyból felkelve egyből a szekrényhez vezetett az utam, majd amikor kivettem egy bő pólót és szürke melegitő nadrágot
elindultam a fürdőbe felöltözni. A ruhákat felvettem és utánna egy kicsit rendbe tettem az arcomat, majd amikor elfogatható lett az fejem kimentem a fürdőből. De sajna nem ment ilyen könnyen az ajtó előtt ált Leclerc, hiányos ruházattal vagy is csak egy hosszú szürke nadrág volt rajta. Mocskosul végig mértem minden egyes porcikáját és ezt ő is észre vette, gondolom mivel elkezdet furán mosolyogni.

-Kisasszony, tudom hogy még ilyen gyönyörű felső testett még nem láttál az életedben, de ez már nekem kezd kínos lenni mint neked.- szólalt meg egy kis idő utánn. Ahogy felfogtam hogy mi is mondot kikerültem őtt és a hálóba mentem a telefonomért. A fejemet szerintem a paradicsom is meg irigyelné olyan vörös lehet most.- És hová készülünk ennyire?

-Sétálni egyet egyedül- mondtam és kifordulva a hálóból felvettem a bejárati ajtó előtt egy sport cipőt és kinyitva az ajtót rögtön ahogy kisétáltam a szobából becsapva az ajtót hogy még véletlenülse kívánjon velem jönni. A lift előtt várakozva sajna utolért Leclerc szóval akkor nem egyedül megyek mivel kénytelen vagyok lekoptatni őtt.

-És merre megyünk kislány?-kérdezte és ahogy megérkezett a lift megnyomta a földszintett jelző gombot.

-Van a közelben park?-kérdeztem tőle mivel már ő egy párszor járt már itt Szahírban és nem úgy, mint én

-Nincs, de van közel egy kávézó ami nagyon jó.-ajánlóta fel a park helyet.

-Akkor menjünk oda akkor-egyeztem bele. Egy pár perc sétálás utánn megérkeztünk a kávézóba. Kívülről volt egy kis terasz hogy oda is ülhetnek az emberek. Ahogy be mentünk egyből komfortos lett a hely számomra. Otthonos volt számomra hely mivel, nem volt minden drágának tűnő bútorok. Kedvesen köszöntött a pult mögötti nő minket. Egyszerűen tökéletes volt számomra ez a hely.

Leclercel elfoglaltuk egy kettő fős asztalt. Ahogy leültünk a helyükre jött is a kedvesen fogadó hatvasan évben járó nő.

-Segíthetek valamiben?-kérdezte tőlünk mosolyogva a nő.

-Én szeretnék kérni egy Espressot és simán.-mondta Leclerc a nőnek akki gondosan felirta egy kis papíra a rendelésünket.

-Simán?- kérdezett vissza és közben felnézett a nő lapokból. Közben Leclerc bólintott.

-Én pedig latte macchiatot szeretnék kérni-mosolygtamrá a nőre gyorsan rá írta a kis cettlire a rendelésünket és vissza ment a pultban elkészíténi a rendelésünket.

-Szóval akkor gyengéden szereted-mondta Lelerc, és közben pimasz mosolyal az arcán.

-Te akkor keserűen szereted. Leclerc-mondtam és én is felvettem egy pimasz mosolyt. Hosszú időn át csak egymás szemét néztük. Beleveszek folyamatosan a gyönyörű szemébe. Zöld, szürke és kék árnyalatai voltak. Ez a három szin kombináció bele éget a szemembe. Szószerint. A szemezésünket megszakította az ajtó csilingelő hangja, jelezve hogy új vendég érkezett a kávézóba. Probáltam nem kínosan érezni magamat, de egyszerűen nem ment.

A kávénk nem sokára megérkezett, az ittal mellé kaptunk egy-egy kis kekszet is. Én hosszasan ittam meg a lattemat, nem úgy mint Leclerc a pressoját.

-Tanulsz valamit Ash?-szólalt meg először Leclerc a "kínos" pillanatunk után

-Nem-zártam rövidre. Lassan kettő éve hogy le vizsgáztam. Akkoriban mindegy vágyam volt hogy tovább tanuljak és egyetemre menjek. De sajna nálunk a családban csak három lehetőség van. Ügyvéd, orvos vagy ami új lehetőség lett marketing. Soha nem akartam ilyen szakra menni és ezért hagytam a tovább tanulást. A szüleim ezt nem nézték jó szemnek.

Bár már sejtették hogy nem fogom tovább vinni a családi vállalkozást amikor megszületem és hogy lány lettem. Mindig is akkartak egy fiút, de nem sikerült nekik. Én is nehezen jöttem össze. Így amikor nem tanultam tovább, akkor beszélték meg a szüleim hogy az unoka bátyámat, Jayden fogja át venni apától a céget.

Azóta is a család többi tagja már nem úgy tekint rám, mint én is a családba tartoznék. Szomorú, de én döntöttem így hogy nem akarok orvos, ügyvéd vagy marketinges lenni. És ezzel járt hogy szinte kitaszítanak a családadból.

-Ash, itt vagy közütünk.?-kérdezte és közben a fejem előtt integetett a kezével hogy keljek ki a bambulásamból.

-Aham csak gondolkodtam-néztem rá egy pillanatra és utánna bele ittam a kávémba

-Ha azt meg iszod akkor elviszlek valahová-mondta és rám kacsintott

-Fogadjunk hogy most fogsz elrabolni-nevetem ki

-Igen elfoglak rabolni és az ágyam alatt foglak rejteni-forgatta meg a szemét. Majd amikor nem bírta tovább ő is velem együt felnevetett. Pár perc múlva amikor meg ittam a kávémat kifizetük a ittalunkat és vissza mentünk szállás elé, mivel oda parkolt le Leclerc az autójával. Az sport kocsiba bülve elindultunk valahová. Elővettem a telefonomat hogy megnézzem az értesitésimet és ahogy meg láttam a sok nem fogadott hivást. Egyből meg nézztem hogy kitől jött. A szüleim és Oscartól.

-Van valami baj Ash?-kérdezte nyugotan, mintha tényleg tudná hogy baj van.

-Szerinted az baj hogy most legalább húsz nem fogadott hivást kapsz a szüleidtől és a barátodtól?-kérdeztem tőle kicsit se idegesen.

-Jo nyugi van, Ashley. Lehet csak meg ilyetek hogy nem veszed fel a telefont.-mondta és leparkolt valami eldugotabb helyre hogy nyugisan vissza hívjam őket. Elöszőr anyát hívtam fel és három csörgésre fel is vette.

-Szia anya

-Miért láttom az interneten hogy egy Ferraris pilotával kávézol és közben meg jól érezitek egymás társaságját?

Ezek szerint láttak minkett. Ránézztem a melletem ülöre hogy mit szól ehhez, de ő csak meg rázta a vállát, majd amikor mondani akkartam valamit az anyámnak. Leclerc kikapta a kezemből a telefont és bele szól a készülékbe.

-Hello Mrs. Black. Azért van a lánya velem, mivel nem akartam hogy Ash beforduljon magába. Mivel a barátja pontosan leszarja hogy mit érez. Ezért úgy gondoltam hogy igyunk meg kávét közösen és beszélgesünk egy jót. Legalább valaki foglakozik is vele. Na viszhal Mrs. Black.

És kinyomta a készüléket és nekem adta. Éreztem hogy a telefon rezzeg a kezembe hogy valaki hív, de most rohadtul nem érdekelt. Csak azon érdekelt most hogy Leclerc miért csinálta ezt.

-Köszönöm-csak ennyit tudtam neki mondani.

-Szívesen édes.-mondta és kifordult az eldugottabb helyről. Hogy mit mondot? Rosszul halok?

-Mi az hogy édes?-kérdeztem tőle

- Miért nem tetszik a becenév?-kérdezte és rám nézzet miközben vezetett.

-Inkább nézd az utat, mint engemet Leclerc.-mondtam és vissza fordult és az utat nézte már-És a kérdésedre a válasz nem, nem tetszik.

-Pedig nekem tetszik az édes-rám nézet újra és kacsintott majd vissza fordult és az utat nézte tovább.

Sziasztoook

Remélem tetszik ez a rész.❤
Sajnos mostanában nagyon nincs időm írni a részeket. Már tiktokon láthatáttok hogy tervezek egy új könyvet is írni és így egyszerre a kettőt nehéz nekem a suli mellett. Szóval remélem meg értitek hogy két hétre eltűnök, de október 21. kint lesz az új rész!🥲❤

Tiktok:dodowriterf1