Fagyos Szív

3. Fejezet

Előző részből:

—Csodálsz még vagy kimész míg végzek? —Vigyorgott önelégülten, szórakoztatta a lefagyott lány látványa. Freyát már kevésbé. Szívesen kikaparta volna a saját szemét.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

—Mondd te mégis mi a francért álldogáltál a fürdőben meztelenül? —Kérdezte tőle kiakadva amikor végre kilépett a helyiségből.

—Nem mindegy? Tudtommal ez Pollyék háza. —Szólal meg fenn hangon.

—De most én is itt lakom.

—Leszarom, legközelebb kopogj és nem lesz részed meglepetésben. —A hanglejtésén továbbra sem változtatott, és ezt Freya nem nagyon tudta hová tenni. Eddig midig kedvesen beszélt vele.
Aranyos volt vagy mi a fene.

—Tuskó. —Rendezte le ennyivel, majd Austin mellett elmenve, gondosan ügyelve arra, hogy a vállával meglökje a fiút, gyorsan belépett az ajtón és -ellenben a fiúval- kulcsra zárta azt. A kezdeti bűntudata és szégyen érzete a zuhany alatt azonnal átváltott dühre és a másik fél könyörtelen hibáztatására. Merthát ezt a legkönnyebb nem? Épp elég dolog van így is ami miatt rosszul érezheti magát.
Az a seggfej is kulcsra zárhatta volna az ajtót és akkor nincs ez.
Hosszas tusolás után kicsivel nyugodtabban ment vissza a szobájába, ahol Alice már tűkön ülve várta.

—Már azt hittem elestél és beszakadt a fejed, az kell még nekem, hogy elvérezz. Mihez kezdenék nélküled?

—Lássuk csak. Kevesebbet kellene azon gondolkodnod, mit mondj hogy ne jöjj ki belőle rosszul. Másodpercek töredéke alatt ki tudom forgatni a szavad úgy, hogy azt se tudd miből indult az eszmecsere. A hangulatingadozásaim rosszabbak mint egy terhes nőnél. Most például jó kedvem van. Várj 2 percet és törni zúzni akarok majd. —Vigyorogva terül el az ágyon Alice mellett.

—Határozottan hiányozna, nekem veled teljes az élet.

—Fúj nyálas picsa. —Színlelt hányingert majd elnevette magát.
Nem sokkal később kopogás csapta meg a fülüket.

—Alszunk. —Kiabált ki Freya. Nyilván eszébe sem volt beengedni senkit.

—Igen ez így pont rád vall. —Hallatszott a túloldalról Austin hangja. Újra lágyan csengett, mintha az előbbi undokságának nyoma sem lenne. Alice felpattant az ágyról és kitárta előtte az ajtót.

—Gyere csak, én úgy is kérni akartam egy pólót Pollytól.

—Nekem is van pólóm, egy a méretünk. —Szűkítette apróra a szemeit. Pontosan tudta mit csinál.

—Ja, de neked már szerintem még a véred is fekete, én meg inkább az a színes fajta vagyok. —Vigyorgott és kislisszant az ajtón, beljebb lökve a még mindig ajtóban ácsorgó fiút majd a biztonság kedvéért rájuk is csukta azt.

—Mit akarsz? —Kérdezte Freya szemforgatva miközben felállt vele szembe. Hirtelen azt is elfelejtette, hogy a nadrág amiben van igencsak rövid, nem beszélve a keveset takaró haspólójáról. Még jó, hogy Austin emlékeztette rá.

—Sosem gondoltam volna, hogy egy lány lehet szexi pizsamában. —Freya fülig pirulva nézett végig magán. Mi a fenéért pirultam el?

—Tuskó. —Ismételte meg az alig 15 perccel ezelőtt elhangzott szót.

—Bók volt. Szerintem dögös vagy. —Mosolygott végig a szemeibe nézve. Talán el is hitte volna ha nem keresi mindenkiben a rosszat. Hátsó szándék.

—A lényegre.

—Sajnálom az előbbit, rossz kedvem volt, felidegesítettek és mivel te voltál a legközelebb rajtad csattant. Természetesen nem gondoltam komolyan, tudom, hogy a rokonuk vagy, jogod van itt leni és számon kérni is ha egy számodra félig idegen pucéran áll a fürdőszobátokban. —Húzta el a száját. A hangja még mindig lágy volt, márha egy ilyen érdes hangszínnel rendelkező egyénnek lehet lágyan csengő hangja. Aranyos.