Fagyos Szív

10. Fejezet.

—Én olyasmire gondoltam, hogy eljöhetnél velem valahová. —Nevettem fel. —De azért jó tudni, hogy pajkos gondolataid vannak rólam. —Nem szólt semmit, csak megindult a kocsim felé én pedig bambán néztem utána.

—Na mi az nagylegény? Nem jössz? —Nézett hátra egy pillanatra. Meglepett, milyen hamar belement de örültem neki.

Freya szemszöge

—Meglehetősen békésnek tűnsz. —Jegyezte meg Austin hirtelen. Éppen egy tisztáson ülünk, ami minden bizonnyal tavasszal sokkal szebb, de nekem így, a kissé nyirkos, szelesebb időben is tetszik.

—Azt hittem azért hoztál ide, hogy ne akarjalak megfolytani. —Válaszoltam rá sem nézve. —Bontsd ezt fel. —Nyújtom felé az üveg bort, amit úton ide találtam a kocsijában.

—Honnan veszed, hogy van bornyitóm? —Ráncolja a szemöldökét.

—Múltkor dicsekedtél Devonnak a bicskádról, amin bornyitó és kanál is van. Akkor hülyeségnek találtam, de most hasznos. Csináld.

—Akaratos vagy. —A szemét forgatva elvette az üveget, de azért mosolygott.

—Miért voltál pszichológusnál? —Tettem fel azon kérdések egyikét, ami már a találkozásunk óta foglalkoztatott.

—Bírói rendelet. —Ez éppen olyan válasz volt mint amiket én adok, ha nem szeretnék tovább beszélni valamiről így ezt nem is firtattam tovább. —Miért nem kérdezted meg még egyszer sem, hogy igazak e a pletykák? —Kérdezte miközben vissza adta az üveget. —Poharam az nincs.

—Arra gondolsz, hogy valóban egy agresszív állat vagy-e? —Felnevetett. —Nem tűnsz annak.

—Sosem tudhatod, azt hittem te óvatos vagy. Miért nem jársz a dolgok végére mielőtt bele veted magad valamibe?

—Azt hiszem ez már nem is rólad szól. —Mondtam miután meghúztam az üveget..majd fintorogtam. Ennek fura íze van.

—Miért érdekel ez a Caleb gyerek? Egy pöcs.

—Nem érdekel, csak barátkozom. —Adtam vissza a bort. —Ez az izé nem finom. Basszus, Caleb. —Csaptam a homlokomra hirtelen, majd a kezembe vettem a telefonom.

—Szia Caleb, közbe jött valami, mégsem tudok veled menni a bemutatóra, bocsi. —Hadartam el gyorsan, majd választ nem várva letettem ugyanis egy kicsit szégyellem magam. Teljesen kiment a fejemből még a létezése is.

—Milyen bemutató? —Kérdezte össze ráncolva a szemöldökét, majd ő is ivott egy kortyot a borból. Neki láthatóan könnyebben ment.

—Motoros bemutatóra hívott még a suliban, én pedig bele mentem. —Vissza vettem tőle a bort, hogy egy újabb kísérletet tegyek, no meg úgy érzem ehhez a beszélgetéshez innom kell. —Miért pletykálják ezt? —Szólásra nyitotta a száját, majd újra össze zárta, mintha nem találná a szavakat. —Nem ítélkezem, becs szó. —Mosolyogtam rá.

—Azért, mert igaz. Mármint ne érts félre, nem vagyok mindig agresszív, de ha kihoznak a sodromból olyankor jobb, ha mindenki hátrálni kezd. —Mély levegőt véve fürkészte az arcom, mint aki próbálja kitalálni mire gondolok, de jelenleg még csak annyira tudtam gondolni, hogy hogyan lehet valakinek ennyire gyönyörű szeme. — Az előző iskolámban volt egy srác, aki mindig piszkálta Pollyt. Többször figyelmeztettem, hogy hagyja őt békén, de nem vett komolyan. Egyik reggel apám csúnyán felhúzott, rettenetesen ki voltam kelve magamból és amikor bementem a suliba rögtön azzal találtam szembe magam, hogy Polly csoportos megaláztatáson megy keresztül a nemi identitása miatt, a pojáca vezetésével. Eldurrant az agyam, elegem volt mindenből és megvertem a srácot, megnevezve egyébként Nicket. —Nagyon szadista vagyok ha elképzeltem ahogyan megver valakit, és tetszett? —Megrepedt pár bordája és eltört a keze. A haverjának pedig –aki megpróbált közbe szólni– az orra tört el. —Úgy tűnt befejezte a mesélést, ugyanis ismét az üvegért nyúlt.