Fagyos Szív

4. Fejezet

Az előző részből:

—Ennek a csávónak tuti még nálad is több személyisége van. —Csóválta a fejét.

—Megpróbálok nem megsértődni. —Forgatja meg a szemeit Freya majd kiveszi a szendvicshez valókat. —Együnk.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

—Várj már te nőszemély. Bele mentem ebbe az istenverte buliba, de nem fogsz elrángatni vásárolni.

—Miért szerinted van buliba illő göncöd? —Borítja ki Alice a lány bőröndjének tartalmát, ugyanis kipakolni úgy tűnik még mindig nem volt érkezése.

—Leszarom holnap reggel milyen másnapos leszel, össze hajtod amit most összerumlizol. —Mutogatott körkörösen a széthajigált ruhadarabokra.

—El kell mennünk. Ez vészhelyzet. —Annyira komoly tekintettel nézett a vádló lányra mintha csak az élete múlt volna az ügyön.

—Nem tudom mi bajod a farmerrel és a pólóval.

—Egyszerű. Lélegzetelállítónak kell lennünk nem hétköznapinak. Bombasztikusnak. Lenyűgözőnek.

—Oké értem a lényeget. De ezt te most tényleg egy srác miatt csinalod? Így is elég gyönyörű vagy és ő egy idióta vak fasz, ha ezt nem látja. Nem kell beállnod a tömeg picsák közé, hogy valaki felfigyeljen rád. —Régóta nem fejtette már ki mit is gondol Aliceről pedig tényleg csodálatosnak látta őt. Sosem értette miért akar mindig kitűnni olyan dolgokkal mint például a feltűnő smink vagy ruha viselete. Freya annak az elvnek élt, hogy ha ő valaha is ki tűnne a tömegből, azt biztosan az orvosi diplomájával kell megtennie. Mert mennyire tekintélyes lesz a neve előtt ékeskedő Dr. -i megszólítás. Azt akarta, hogy az emberek akik most lenézik később úgy hallják vissza a nevét, hogy Dr. Freya Thomson az állam legelismertebb szívsebésze. Olyan szép álom. Nem, ez nem is csupán egy álom. Ez egy cél, és Freya Thomson mindig eléri amit akar. Bármi áron.

—Nagyon szeretlek ugye tudod? —Alice elérzékenyülve borul a lány vállára.

—Aha oké öhm én is. —Veregette meg a hátát. Csodálat vagy sem, az érzelmekhez akkor sem ért.

—Akkor is kell egy új ruha. —Freya dünnyögött még pár sort de aztán beadta a derekát.

—Ha ennyire fontos. —Rántja meg a vállát.

A vásárlás számára olyan, mintha egy ép fogat próbálnának kirángatni a helyéről..érzéstelenítés nélkül. Ha eddig nem lett volna elég világos, hogy Freya eltér a megszokottól, hát mostmár biztosan az. A legtöbb 19 éves lány imád órákon át a szebbnél szebb ruhák közt válogatni és percenként legalább 10-et felpróbálni, vagy a cipőket nézegetni hosszú perceken keresztül. De ezekből mégis talán egyet-egyet megvenni. Nos ő nem tartozott ezek közé a lányok közé. Ő rendszerint ebből inkább dzsungelt látott csakhogy az zöldellő fák és szép bokrok helyett ruhákból tevődött össze. Időpazarlásnak vélte 100+1 csili vili anyagot felpróbálni de ebből csak épp azt az egyet megvenni amit később már amúgysem fognak hordani mert különleges alkalomra volt. Na és mi értelme annak a rengeteg cipőnek? Egy tűsarok ott, egy telitalpú itt, egy lapos amott és egy magas szárú meg emitt lapu a sarokban.

—Megint messze jársz.

—Igen mert ha itt járok okádok. —Mosolygott cinikusan.

—Tudod sokszor nagyon undok tudsz lenni. —Tetetett sértődöttséget, csakhogy Freya nagyon jól tudta, hogy már hozzá van szokva és egyáltalán nem zavarja őt.

—Menj már, dög unalmas lenne az életed nélkülem. —Ahogyan ezt kimondta leakasztott egy mély dekoltázsú, halvány lila árnyalatú ruhát. —Ebben dögös lennél. Menne a hajadhoz.