Az előző részből:
—Köszönjük Polly az kéretlen beszámolót, de az csak egy sorozat. —Veregeti meg a vállát.
—Egy nagyon jó sorozat. —Szólal fel Alice is. —Én készen vagyok.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
—Én csak azt mondom Elena Stefan mellett jobb helyen volt. —Magyarázza Alice lefelé menet a lépcsőn.
—Miért?
—Mert Stefan múltja tisztább. Szerintem Elena annyi szenvedés után egy kiegyensúlyozott embert érdemelt volna.
—Stefan ripper volt Alice. Damon legalább tudott uralkodni magán. Egyébként pedig Damon sokat változott jó irányba plusz szórakoztatóbb és izgalmasabb volt Elena élete mellette. —Érvelt Freya továbbra is.
—Jó de hogy Hope szavaival éljek. Stefan legrosszabb éne kolonc volt, míg Damon legrosszabb éne ő maga.
—Damon nem volt rossz. Csak megválogatta kinek mutassa meg a valódi énjét. —Szállt be az érvelésekbe Austin is. —Készen vagytok?
—18 és 19 éve. —Válaszolt Freya.
—De vicces.
—Ne is mondd, tiszta humorzsák vagyok. —Kapja fel a cipőjét.
—Menjetek előre, Freya beszélhetünk? —Kérdezi Devon a lehető legóvatosabban.
—Persze. —A többiek elindultak, ők pedig lemaradtak.
—Tudom, hogy azt mondtad még nem akarsz vele beszélni. De anya hétfőn szeretne bemenni hozzá és én viszem. Azt kérte kérdezzelek meg, hogy nem e mennél esetleg. —Olyan lassan beszélt mintha attól félne Freya bármely szavánál kiborulhat.
—Miért nem ő kérdezi?
—Szégyelli magát a tegnap előtti vacsora miatt. —Mélyeszti zsebre a kezét.
—Azt nekem kellene. Én kiabáltam. —Húzza el a száját és valóban bántotta a dolog.
—Tudja, hogy várhatott volna ezzel a beszélgetéssel. —Freya maga elé meredt. Pontosabban a jóval előttük sétáló Austint lépteit figyelte. Végig gondolta, amikor azt mondta, hogy azért zárkózott mert fél. Voltaképpen az anyjával való találkozástól is fél. Lényegében az apja halála óta ritkán találta józan állapotában.
—Legyen. Bemegyek. —Még emésztgette a saját döntését. —De nem hagytok kettesben vele. Különben bizony isten otthagyom.
—Én végig veled leszek. —Karolta át mosolyogva. —Várjatok meg. —Kiáltott utánuk majd futásnak eredtek, hogy utól érjék a többieket.
—Minden rendben? —Kérdezte Austin a mellé érkező Freyát. Rá emelte kék szemeit, egy pillanatig úgy tűnt, mintha minden érzelmét ki tudná olvasni. De ez Freyánál lehetetlennek bizonyult, nem de?
—Hát persze. —Bólintott. Az út további részében csendben baktatott mellettük.
Oda érve a buli helyszínére a történések első pár perce megismétlődött. A bátorító kör után Alice, Polly és Devon rögtön eltűntek, de ellenben a tegnap estével ezúttal Austin is magára hagyta Freyát. Ahogy a szemeit körbe vezette a ház látható területén eltűnődött. Annyi féle ember van a földön és már csak az itt jelen lévők között is szembeötlő a különbség. Például vannak párok akik a majd le nyelik egymást nem törődve a társasággal. De vannak akik csak diszkréten egymásba karolnak. Látott egy lányt a sarokban ülve amint a telefonját bámulja. Ennyi emberrel körül van véve, de beszippantja a digitális világ. Persze ki tudja, lehet össze köti őt valakivel. Volt egy srác, esetlennek tűnt és talán szorongott is mivel meglepően sokszor igazította meg az orrára eső szemüvegét. Szüntelenül nézte a sarokban ülő lányt. Dehát ő ezt nem látta. Viszont őt is erősen szugerálta valaki. A lány sajátos stílussal rendelkezett ami szemmel láthatóan elütött a fiúétól. Mégis meglehet, hogy sok közös van bennük. Olyan lehet ez mint egy végtelen körforgás. Mindenki néz valakit, csak épp sosem azt aki őt nézi. Mint egy kibaszott csőlátás. Freya látott még valakit. A lány a konyhapultnál állt, mögötte temérdeknyi alkohol, ő mégis egy üditőt szorongatott a kezeiben. Fekete ruhát viselt és barna, bár az idők során igencsak sötétülő már-már fekete haja lágy hullámokban omlott a vállára. Jégkék szemeivel másokat pásztázott, ezzel próbálta elterelni a gondolatait. Úgy tűnt kifejezetten keres valakit és amikor meglátta hideg tekintete meleggé vált.
Önmagát látta külső szemlélőkét, ahogyan Austin mozdulatait lesi. De a fiú nem vette őt észre. Minden figyelmét a mellette álló szőke lánynak szentelte. Nem, nem Polly volt. Pedig ha ő lett volna Freyának minden bizonnyal nincs ez a nyomasztó érzés a mellkasában. Szemmel láthatóan élvezték egymás társaságát, hiszen a lány gyakran megérintette Austin karját, összekuncogtak. Freya megfordult, letette az üditős üveget a kezéből és inkább a boros felé nyúlt.
ČTEŠ
Fagyos Szív
Romance"Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De gyakran olyan sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra, hogy nem vesszük észre azt, amelyik megnyilik előttünk." 𝙵𝚛𝚎𝚢𝚊 𝚃𝚑𝚘𝚖𝚜𝚘𝚗 élete cseppet sem könnyű. Elveszítette az édesap...